Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Aranyérem-halmozó sebész

A Démász-Szegedi VE kétszeres világbajnok evezőse, Haller Ákos (33) két aranyérmet szerzett a 110. ob-n, és így már 35 elsőségnél jár. Hétköznapjait azonban már civil foglalkozása, a sebészi munka teszi ki.
– Ismer egy jó sebészt?

– Itt vagyok mindjárt én!

– És mennyire elfoglalt?

– Ma (hétfőn – a szerk.) éppen éjszakás leszek, így ha esetleg vakbélgyulladás alakulna ki önnél, szívesen kiveszem. Szerencsére a kőbányai Bajcsy- Zsilinszky Kórházban engedik a fiatal orvosokat kibontakozni. Saját műtétből például egy héten akad négy-öt is. Szakorvosi felügyelettel akut eseteknél, például epe- és vakbélgyulladásnál, gyomorperforációnál, epekőnél operálok.

– Élvezi, amit csinál?

– Igen! Van, ami nagyon jó benne, van, ami rossz. A személytelen adminisztráció például rengeteg időt elvesz. A magyar lakosság rossz egészségi állapotú, a kollégák pedig inkább a külföldet választják. Én azonban még nem tervezem ezt, egyelőre élvezem, amit csinálok, és jól érzem magam.

– Így lehet ezzel akkor is, ha a hétvégi evezős ob-ra visszagondol: a 110. bajnokságon két aranyérmet nyert, így már 35 elsőségnél tart. Számon tartja, mikor szerezte az első felnőtt aranyát?

– Nehéz kérdés, annyira szigorúan nem tartom számon. Az ob-t a verseny után a vízitelepen zártuk le, hiszen nem rohantam Budapestre. Inkább azt beszéltük, hogy nyolcasban az edző, Dani Zsolt tizenegy aranynál jár, én meg csak tíznél. Nem tudom, mikor és hogyan érem utol. Talán ha egyszer kimarad a hajóból. De inkább üljön benne, mert jót tesz az egységnek. Emlékeim szerint talán 1995-ben már nyertem ob-t. Érdekes, erre nem emlékszem pontosan, arra viszont igen, hogy ifjúságiként legelőször Szegeden, még 1993-ban állhattam fel a dobogó tetejére Bereczki Vilmos társaságában.

Nyakban a 35. bajnoki aranyérem. Haller Ákos (balról, Dani Zsolt és Hegyközi Ferenc mellett) jól döntött 2000-ben. Fotó: Schmidt Andrea
Nyakban a 35. bajnoki aranyérem. Haller Ákos (balról, Dani Zsolt és Hegyközi Ferenc mellett) jól döntött 2000-ben.
Fotó: Schmidt Andrea

– Milyen a profi sport nélküli világ?

– Kényelmes. A profi élet kötöttebb volt, most sok minden belefér az életembe. Azt és akkor csinálom, amikor én akarom. Profiként a jó nem volt elég, kiválónak kellett lenni. A sebészi munkánál viszont nincs olyan, hogy a legjobbak versenyeznek, vajon ki műt a leggyorsabban. A beteg gyógyulása a fontos, nem kell feltétlenül elsőnek lenni.

– Hogyan gondol Szegedre?

– Mindig jó szívvel jövök a városba. 2000-ben jó csapatot választottam. Akár profi, akár hobbisportról legyen szó, megtaláltam a számításomat. És élhetőbb város, mint Budapest.

– Meglesz a 40. arany is?
– Mire én is negyven leszek, addigra igen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Huszonnegyedszer a Hungaroringen

Huszonnegyedik alkalommal rendezik meg a hétvégén a Forma–1-es Magyar Nagydíjat a mogyoródi… Tovább olvasom