Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Az Aranycsapat legendája

Buzánszky Jenő halála óta az Aranycsapat egyetlen tagja sem él, így a futballtörténelem egyik fekete napja lett január 11. Bár a világbajnoki ezüstérmes, olimpiai bajnok, négy évig veretlen magyar válogatott földi pályafutása véget ért, olyan nyomot hagyott a sportágban, amelyet még ma is érezhetünk.
Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Hidegkuti, Kocsis, Puskás, Czibor. Ezt a tizenegy nevet szinte minden magyar fel tudja sorolni, de ha Madridban beülünk egy taxiba, talán még a sofőr is. Mindez annak fényében hihetetlen, hogy ez a 11 labdarúgó mindössze négy alkalommal kezdett ebben a felállásban. Akkor mégis miért ők alkotják a világhírű Aranycsapatot? Legfőképp két mérkőzés miatt, hiszen a svédek és az osztrákok elleni barátságos meccs nem sok vizet zavart, a másik kettő viszont legenda. Az egyik az első Európa-kupa elhódítása, amelyhez az kellett, hogy 28 (!) év után nyerjünk az olasz válogatott ellen, méghozzá Rómában. A másik pedig az a bizonyos londoni derbi a Wembley stadionban, a 6:3. Utóbbit a 20. század mérkőzésének nevezik. Ennek elsősorban nem az az oka, hogy a hazájában 90 (!) éve veretlen Angliát leckéztette meg a magyar válogatott. 1953. november 25-én az a játékstílus nyűgözte le a labdarúgás bölcsőjét, amely az Aranycsapatot 1950 és 1954 között verhetetlenné tette és évtizedekre meghatározta a sportág fejlődését.

Ahhoz, hogy például az 1952-es olimpiát elképesztően simán, 20–2-es gólkülönbséggel nyerje Magyarország, egy addig nem látott szemlélet kellett, amelyet Sebes Gusztáv szövetségi kapitánynak köszönhetünk: a szakember minden addigi szabályt felrúgva a 4-2-4-es felállást alkalmazta Puskásékkal. Az is forradalmi volt, hogy a labda pillanatnyi helyzetéhez kötötte a játékosok feladatát, akik őrületbe kergették a riválisokat az üres területre passzolással, az állandó labdabirtoklással és az ellenfél térfelén elkezdett védekezéssel. Így alakult ki a totális futball alapja, ezzel nyert vb-t Brazília 1958-ban, majd továbbfejlesztve egy holland sikerkorszakot eredményezett, Pep Guardiola vezetésével pedig a Barcelona is hasonlóképp jutott csúcsra. Grosics Gyula kapusként úgy játszott néha söprögetőt, mint a 2014-es vb legjobb hálóőre, Manuel Neuer, de a legendás poszt Hidegkutié lett. Ő volt ugyanis a futballtörténelem első hamis kilencese, ebben az új pozícióban pedig olyanok bontakoztak ki, mint Cruyff, Totti vagy Messi. Utóbbi klasszisról egy hihetetlen videó is készült, amelyből kiderül, hogy a 2011-es Bajnokok Ligája-fináléban – amelyet szintén a Wembley-ben rendeztek – ugyanúgy helyezkedve és mozogva teljesen ugyanolyan gólt lőtt, mint Hidegkuti a nevezetes 6:3-on.

A négyéves veretlenségi sorozat az 1954-es világbajnokság döntőjében, a legfontosabb mérkőzésen ért véget. A történetet mindenki ismeri: nyolc perc után két góllal vezettünk, de a németek fordítottak, Puskás gólját les címén – tévesen – nem adták meg, a 3–2-es vereséget pedig a mai napig nem heverte ki a magyar labdarúgás. A legendás tizenegyből először Zakariás József hunyt el 1971-ben, utolsóként pedig Buzánszky Jenő idén január 11-én. Így sosem tudjuk meg, hogy miért is lett nemzeti tragédia a berni fináléból, és meddig tarthatott volna az Aranycsapat ragyogása.

Puskás Ferenc (jobbról) cserél zászlót az évszázad meccsén, az angol–magyaron.
Puskás Ferenc (jobbról) cserél zászlót az évszázad meccsén, az angol–magyaron.


Mindenkinek van egy emléke

Az Aranycsapatról mindenkinek van egy története. Egy meccs, egy fotó, egy videofelvétel, egy személyes találkozó a résztvevőkkel egyaránt jelenthet felejthetetlen emléket a szurkoló számára. Ezekről, azaz minden idők egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos történeteikről kérdeztük meg az MTK szegedi nevelésű válogatott labdarúgóját, Hrepka Ádámot (27), a SZEAC egykori kiválóságát, Nemes Istvánt (79), a Szeol AK öregfiúkcsapatának edzőjét, Szalai Istvánt (69), valamint a Naturtex-SZTE-Szedeák kosárlabdacsapatának futballért rajongó kapitányát, Kiss Zsoltot (35).

Díj Öcsi bácsitól

– Emlékszem, még kisgyerekként egyszer Puskás Öcsi bácsi adott át nekünk díjakat Szegeden, az a találkozó örök emlék számomra – mondta Hrepka. – Sokat olvastam az Aranycsapatról, megnéztem a róluk készült dokumentumfilmet is. Amikor külföldön, Hollandiában és Izraelben játszottam, és kiderült, hogy honnan jöttem, sokaknak Puskás jutott először eszébe – ez mindent elmond az akkori játékosok nagyságáról. Személyes emlékem Sándor Károlyról, azaz Csikarról van a legtöbb, aki bár az Aranycsapatnak nem volt tagja, együtt szerepelt velük a válogatottban. Az életrajzi könyvében sok személyes emléket is megemlített, és persze amikor találkoztam vele az MTK-pályán, eszembe jutott, mekkora játékosok voltak ők a saját idejükben – tette hozzá.

Az országban csak egyetlen szobor állít emléket az Aranycsapatnak. Kalmár Márton alkotása Szegeden található. Fotó: Hollósi Zsolt
Az országban csak egyetlen szobor állít emléket az Aranycsapatnak. Kalmár Márton alkotása Szegeden található.
Fotó: Hollósi Zsolt

Jenő, a legjobb barát

– Jenő a szívem csücske volt, a legjobb barátomat veszítettem el a halálával – mondta Nemes István Buzánszkyról.

– Csak jót lehet róla mesélni. Hiába volt az Aranycsapat tagja, dorogiként megmaradt egyszerű embernek, sohasem éreztette ezt másokkal. Úgy tudom, Puskás egyszer egy rossz passz után elnevezte őt Bányásznak – Jenő volt ez egyedüli vidéki abban az együttesben. Amikor egymás ellen játszottunk, rendszeresen találkoztunk a meccsek után, egyszer ő hívott meg magához, egyszer én láttam vendégül a házamban. Azt is elárulom, hogy az egymás elleni mérkőzéseken igyekeztem átkerülni a jobbról a bal oldalra, hogy szembetalálkozzak vele. Bár a 6:3-at nem láthattam élőben, az Aranycsapatot igen, hiszen ott voltam a londoni meccs előtt tíz nappal lejátszott, 2:2-re végződő magyar–svéden és az 1954-es magyar–angol 7:1-en is. Csodálatos élmény volt.

Bozsik Cucu szólója

– Szerencsés vagyok, hiszen ezeket a futballistákat én még élőben láttam játszani Szegeden, telt ház előtt – fogalmazott Szalai István. – A legmélyebb benyomást a tatabányai Grosics Gyula tette rám: ha a fiataloknak azt mondom, hogy legalább akkora játékos volt, mint a német világbajnok Manuel Neuer, el lehet képzelni, mit művelt a kapuban. Emlékszem, amikor Bozsik Cucu a Budapest Honvéddal Szegeden járt, és bemelegítés közben alig tudott megmozdulni, annyira körbevették a szurkolók. Csoda volt látni még azt is, ahogyan dekázott. Egyszer meccs közben hozzá került egy bedobás, ő megindult a labdával, és egészen Mészáros kapujáig cselezte magát – hihetetlen technikai tudása volt. Legalább akkora élményt jelentett őket nézni, mint ma látni a Bayern, a Barcelona vagy a Real Madrid játékát, azzal a különbséggel, hogy akkoriban minden játékos olyan szinten állt technikai tudásban, mint ma Lionel Messi.

Az a visszahúzós csel
– Látni sajnos nem volt esélyem az Aranycsapatot, de rengeteget olvastam róluk – mondta lapunknak Kiss Zsolt. – Nemrég leadták a 6:3-as meccset, végig is néztem a tévében. Egyértelmű, hogy azóta rengeteget változott a futball, ahogyan az összes többi sportág is, gyorsabbak és erősebbek lettek a játékosok, ennek ellenére szívet melengető volt látni azt a győzelmet, illetve azt a megbecsülést, ahogyan akkoriban tenyerén hordozta az ország őket. A kedvenc gólom a londoni meccsről? Egyértelmű, hogy Puskás találata a visszahúzós csel után – aki azt látta, egykönnyen nem felejti el.

Micsoda válogatott!


Szerencsés vagyok, mert Európa számos pontjára juthattam el, ismerhettem meg különböző országok kultúráját. Ilyenkor azért jut idő a hely felfedezésére, arra, hogy nézelődjünk, együnk valami helyi specialitást, igyunk egy jó bort vagy sört.

Fiatalként az első élmény Görögországban ért. Ültem egy tavernában, jött a pincér, kérdezte, mit rendelek. „Magyarok?" – jött a második kérdés. „Igen!" „Puszkász!" – jött az újabb mondat tőle. Spanyolországban, Barcelonában is betévedtünk egy remek étterembe. Egy színes bőrű helyi ember a családjával vacsorázott mellettünk, mi, a kis magyar sportstáb eközben beszélgetett. „Magyarok?" – kérdezte hozzánk hajolva. „Igen!" – jött a szokásos válasz. „Kocisz, Czibor! Puszkász, Kubala!" – sorolta. Mi néztünk, büszkék voltunk. Késő este, ott a barcelonai taxiban, amikor a szállásra tartottunk, a második mondat a szokásos volt. „Puszkász, Kocsis, Czibor, Boszik, Grocic..." Sofőrünk sorolta az Aranycsapat tagjainak nevét. „Ezen nőttem fel!" – zárta a mondatát. Gelsenkirchenben, a Schalke-meccs előtt vártam a sajtóakkreditációra. „Hungary? What a team!" – mondták, miközben odaadták a kártyát. Mi büszkén álltunk, dagadt a mellünk, hogy bizony mi annak a nagy csapatnak, az Aranycsapatnak az országából érkeztünk.



Puskásékat mindenhol szerették


Dlusztus Imre, a Délmagyarország korábbi főszerkesztője remek kapcsolatot ápolt az Aranycsapat több tagjával. Könyvet írt Barcs Sándorról, aki éppen akkor volt az MLSZ elnöke, amikor Puskásék sikert sikerre halmoztak. Az egykori CSLSZ vezetői több érdekes történetet osztott meg velünk.

– A 20. század egyik izgalmas emberéről, Barcs Sándorról írtam könyvet még 1989-ben, de a publikálással vártam egy alkalmas pillanatra, hiszen a rendszerváltás zajában vélhetően senkit sem érdekelt volna a letűnő rezsim egyik prominens alakjának mégoly tanulságos élete. Az újságíróként, sportvezetőként is komoly érdemeket szerző Barcs épp a magyar labdarúgás legsikeresebb időszakában, 1949- től 1963-ig volt az MLSZ elnöke, így az Aranycsapat időszakában is. Ettől is volt érdekes számomra mindaz, amit tudott.

És eljött 1997 novembere, 85 éves lett az az ember, akit Puskás is csak úgy emlegetett, hogy „a főnök". Titokban megszerveztem a születésnapi ünnepséget Fejér Miki bácsinál, a régiek törzshelyén, a budai Öreg Siposban. Apropó Fejér Miklós, gyorsan idéznék tőle egy nagyon fontosat: „Hidegkutinak, aki vitéz Hidegkuti volt, az eredeti neve Dvoracsek volt. Puskás Purczeld volt, Lórántnak Levkovics, Lantosnak Lindenmayer, Budainak Bednarik volt a neve. Sándor Csikar Szegedről, Móravárosból került fel. Egyik külvárosban sem számított, hogy ki milyen családból származott. Ott vagy haverok voltunk, vagy nem." És ott ültek a Siposban ezen a napon „a haverok": Öcsi bácsi, Nándi bácsi, Gyula bácsi, Jenő bácsi és Csikar, valamint az akkori MLSZ-vezérkar.

Grosics Gyula húzza le a labdát a londoni Wembley-ben.
Grosics Gyula húzza le a labdát a londoni Wembley-ben.

Mondhatnám, hogy ez a Délmagyarország ünnepe volt: az alkalomra időzített könyvet a DM adta ki, a szervezést mi vállaltuk, a költségeket mi álltuk, Barcsért Csopakra, ahol akkor élt, Lázár Misi, a szerkesztőség pilótája ment el. Nézett is az öreg az étteremben, aki azt hitte, egyszerű ebédmeghívásnak tesz eleget, erre ott ül a még élő Aranycsapat. Hát még amikor elővettem a könyvet! Sírva fakadt. A történethez tartozik, hogy a legendás futballisták egy emeletes tortát hoztak egykori elnöküknek, aki nagyon örült annak, hogy kimondva-kimondatlanul kedvenc játékosa, Puskás Öcsi írta a könyvemhez az előszót. S milyen az élet! Amikor aláírattam vele a kéziratot, azt írta: Purczeld. A betegség kezdeti jele, amikor épp csak megvillan a kór. Amikor a régmúlt jégtáblája betolakszik a jelen hajója elé.

Szerencsémre ez év áprilisában Öcsi bácsival részt vettem az utolsó Jugoszlávia–Spanyolország világbajnoki selejtezőn Belgrádban, ahol díszvendégek voltunk. Ő mint egykori spanyol válogatott, én mint a CSLSZ akkori elnöke. Mentünk a Marakana felé vezető hídon, és valaki fölismerte Panchót. „Puszkasz, Puszkasz" – kiabálták mindenfelé. Szétnyílt a tömeg, akár Jézus előtt a tenger, és a szerb szurkolók vastapsa közepette vonultunk be a Zvezda stadionjába. Este a vacsorán sorra hívta az asztalunkhoz egy-egy jó szóra a „gyerekeket": Raúlt, Hierrót, Mijatovicsot, Mihajlovicsot.
És még valamit: a Barcsról szóló könyvem bevezetőjének az volt a címe, hogy „Megértő módban". Így kellene beszélgetnünk múltról, futballról, a foci jelenéről.

Buzánszky Jenő halálával már senki sincs életben a legendás Aranycsapat tagjai közül. Leghíresebb felállásában négy alkalommal kezdett a labdarúgó-válogatott, köztük az évszázad mérkőzésén, 1953. november 25-én, Londonban, ahol 6:3-as diadalt aratott a hazai pályán addig veretlen angol labdarúgó-válogatott ellen. Az együttes 1950. május 14. és 1954. július 4. között veretlen maradt. Az alábbiakban bemutatjuk az Aranycsapat játékosait és szövetségi kapitányát.



A felejthetetlen 11

GROSICS GYULA
Poszt: kapus
Született: 1926. február 4.
Elhunyt: 2014. június 13.
Válogatottság/gól: 86/0
A Teherfuvar, a Honvéd és a Tatabányai Bányász kapusa volt, a világ legjobb hálóőrei között tartották számon. A Honvéd színeiben három bajnokságot nyert. Nevét viseli a tatabányai stadion. 2011-ben a Nemzet Sportolójának választották.

BUZÁNSZKY JENŐ
Poszt: jobbhátvéd
Született: 1925. május 4.
Elhunyt: 2015. január 11.
Válogatottság/gól: 49/0
Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, azután a Pécsi VSK, később a Dorogi Bányász játékosa volt. Összesen 274 NB I-es mérkőzésen futballozott és 25 gólt szerzett. Dorog stadionja az ő nevét viseli. 2011-ben a Nemzet Sportolójának választották.

LÓRÁNT GYULA

Poszt: középhátvéd
Született: 1923. február 6.
Elhunyt: 1981. május 31.
Válogatottság/gól: 37/0
A Nagyváradi AC, a Vasas, majd a Honvéd középhátvédje. Négyszer nyert bajnokságot. Szalonikiben, csapata mérkőzése közben a kispadon halt meg.

LANTOS MIHÁLY

Poszt: balhátvéd
Született: 1928. szeptember 29.
Elhunyt: 1989. december 31.
Válogatottság/gól: 53/5
Aktív játékosként az MTK, illetve a névváltoztatások után a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó színeiben szerepelt. Háromszor nyert bajnokságot.

BOZSIK JÓZSEF

Poszt: jobbfedezet
Született: 1925. november 28.
Elhunyt: 1978. május 31.
Válogatottság/gól: 101/11
1942 és 49 között a Kispesti AC, 1962-es visszavonulásáig az egyesület jogutódjának, a Budapesti Honvédnek a meghatározó játékosa. Ötször nyert bajnokságot a Honvéddal, és 447 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Róla nevezték el a kispesti Honvéd-stadiont.

ZAKARIÁS JÓZSEF

Poszt: balfedezet
Született: 1924. március 5.
Elhunyt: 1971. november 22.
Válogatottság/gól: 35/0
A MATEOSZ játékosaként tűnt fel, majd játszott a Bp. Előrében és az MTK-ban. Kétszer lett bajnok.

BUDAI II LÁSZLÓ

Poszt: jobbszélső
Született: 1928. július 19.
Elhunyt: 1983. július 2.
Válogatottság/gól: 39/10
Az FTC, az ÉDOSZ és a Bp. Honvéd csapatában szerepelt. Nevét viseli a REAC pályája.

KOCSIS SÁNDOR

Poszt: jobbösszekötő
Született: 1929. szeptember 21.
Elhunyt: 1979. július 22.
Válogatottság/gól: 68/75
1947-től az FTC, az ÉDOSZ, majd 1956-ig a Bp. Honvéd játékosaként hatszoros magyar bajnok, többszörös gólkirály. Az 1956-os forradalom után külföldre távozott, előbb Zürichben, majd 1958 és 1966 között Barcelonában játszott. Hamvait 2012-ben hazahozták, és a budapesti Szent István-bazilika kriptájában helyezték el.

HIDEGKUTI NÁNDOR

Poszt: középcsatár
Született: 1922. március 3.
Elhunyt: 2002. február 14.
Válogatottság/gól: 69/39
A Wembleyben 1953. november 25-én az angolok elleni 6:3-as magyar siker alkalmával háromszor talált a házigazdák kapujába. Az MTK-val háromszor nyert bajnokságot. Az MTK Hungária körúti stadionja az ő nevét viseli.

PUSKÁS FERENC

Poszt: balösszekötő
Született: 1927. április 2.
Elhunyt: 2006. november 17.
Válogatottság/gól: 85/84
1942-től a Kispesti AC – 1949-től Bp. Honvéd –, 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa. Az évszázad mérkőzésén legendássá vált visszahúzós cselét követő gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható. Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt, Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett. A Real Madriddal BEK-et nyert. Róla nevezték el 2002-ben a korábbi Népstadiont. 2004-ben a Nemzet Sportolójának választották. A róla elnevezett felcsúti labdarúgó utánpótlás-nevelő központot 2007-ben avatták fel. A FIFA tiszteletére 2009-ben Puskás-díjat alapított, amely az év legszebb góljáért jár.

CZIBOR ZOLTÁN

Poszt: balszélső
Született: 1929. augusztus 23.
Elhunyt: 1997. szeptember 1.
Válogatottság/gól: 43/17
A Ferencvárosban, a Csepelben, majd a Bp. Honvéd csapatában kétszer is magyar bajnokságot nyert, 1955-ben ő lett a gólkirály. Az 1956-os októberi forradalom idején csapata külföldi túrájáról nem tért haza, előbb az AS Roma, majd 1958-tól az FC Barcelona csapatában szerepelt, később pedig az Espanyolban és az Austria Wienben együttesében is.

SEBES GUSZTÁV

szövetségi kapitány
Született: 1906. január 22.
Elhunyt: 1986. január 30.
1945 és 1949 között már a labdarúgó-válogatott edző-
je, majd 1949-től 1956-ig a legendás Aranycsapat szövetségi kapitánya volt. Irányításával a magyar válogatott 1952-ben olimpiai bajnoki címet, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert. 1954-ben az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) alapító tagja lett, és 1960-ig alelnöke is volt.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged 2011: Mezőkövesdről előrelépett Szántai Levente

A harmadik Mezőkövesdből a hatodik helyezetthez igazolt, mégis előrelépésnek érzi a váltást a… Tovább olvasom