Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Az ötödik arany csábítása - interjú Kiss Zsolttal

Kiss Zsolt 2003 óta erősíti a magyarkupa-címvédő Paks együttesét. A Szedeák egykori kosarasa korábban volt a bajnoki döntő legértékesebb játékosa, csapatával nyert két NB I- es és két magyarkupa-aranyat, nem csoda, hogy igazi közönségkedvenc az Atomvárosban. „Koltit" a tegnap délelőtti edzés után értük el telefonon.
– Rögtön az év második napján bele a közepébe?
– Jövő szerdán Kaposváron fontos bajnoki vár ránk, nincs mese, készülni kell.

– A vesztett pontok tekintetében az Albacomppal és a Dombóvárral vezetik a tabellát. Érik a klubtörténet negyedik bajnoki címe?
– A jelenlegi pozíciónk valóban ígéretes, de az újabb aranyéremről még korai lenne beszélni. Az előző évekhez képest több a jó légiós a csapatoknál, kiegyenlítődtek az erőviszonyok a mezőnyben, és sokan pályáznak az elsőségre.

– Mi lehet a Paks előnye a riválisokkal szemben?
– A rendkívül erős kezdőötös és a padról beszálló, segíteni tudó cserejátékosok.

– Például Kiss Zsolt.
– Például. Bár a mögöttem lévő hónapokkal nem lehetek maradéktalanul elégedett. Voltak ugyan jó mérkőzéseim, de ennél kiegyensúlyozottabb teljesítményre lenne szükség. Más kérdés, hogy a posztomon az általam emberileg is nagyra tartott amerikai Charles Gosa remekül játszik, így ebben a szezonban eddig kevesebb lehetőséget kaptam.

Kiss Zsolt nem sokáig pihenhetett: már edzésben van. Fotó: Schmidt Andrea
Kiss Zsolt nem sokáig pihenhetett: már edzésben van.
Fotó: Schmidt Andrea

– Nem is vágyna nagyobb feladatokra?
– Sokan kérdezték már, miért nem próbálkozom olyan csapatnál, amelyben több időt tölthetnék a pályán. Természetesen én is szeretnék többet játszani, csakhogy nem felejtem el, mit is köszönhetek ennek a klubnak. Gyermekkori vágyam teljesült azzal, hogy bajnoki címeket, kupagyőzelmeket ünnepelhettem. Elfogadom ezt a szerepet, nem érint rosszul, és igyekszem abban az időben hasznos csapattag lenni, amikor pályára küld az edzőm. Tudom, hogy bíznak bennem, hiszen a szerződésem 2010 nyaráig szól.

– Ugye csak a naptár gonosz tréfája, hogy áprilisban már harminc lesz?
– Ne is mondja! Épp a napokban jutott eszembe, már nem lehet rám azt mondani, hogy fiatal játékos vagyok, pedig még mindig annak érzem magam. Edzésen, az öreg-fiatal futballmeccseken már nagyon a korhatáron mozgok, és egyre többször az öregeknél kell helyt állnom.

– Sikerrel?
– Nincs okom panaszra. Szilveszter délelőtt például az SZTE-Szedeák edzésén rúgtuk a bőrt, jó volt nosztalgiázni a Deák-gimnázium termében. Örömmel állapítottam meg, hogy a régi, rövid passzos játékunk még mindig remekül működik, Drahos Gábor és Kukla Zsolt barátom is villogott, jól játszott, nem is lehetett más a vége, mint győzelem.

Egyetemi rangadó

Az SZTE-Szedeák NB I B csoportos férfi kosárlabdacsapata ma 18 órától az újszegedi sportcsarnokban a Debreceni Egyetemmel vív bajnoki mérkőzést. A találkozót a diák és nyugdíjas szurkolók ingyen tekinthetik meg.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három szegedi maradt a keretben

Három szegedi játékos maradt a horvátországi kézilabda-világbajnokságra készülő magyar… Tovább olvasom