Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Az utolsó sípszó

Szeged - Sorozatunkban egykori legendás sportvezetőkről és -emberekről írunk. Olyanokról, akik emlékezeteset alkottak a saját területükön. A napokban 56 évesen elhunyt a legendás labdarúgó-játékvezető, a szegedi Bokor Béla, az ő emlékének szenteljük e néhány sort.
Bokor Béla (1956–2012)
Bokor Béla (1956–2012)
Ritka az olyan labdarúgó-játékvezető, akinek az ítéleteivel nagyon kevesen vitatkoznak. És ha a pályán azt is érezni lehet, hogy kellő tisztelettel beszél a játékoshoz, akkor még a hibáját is elnézzük neki, főleg ha humorban sem szenved hiányt. Mint írtam, ritka az ilyen spori, ám sokunknak, így nekem is megadatott, hogy Bokor Béla személyében megismerjek egy ilyen játékvezetőt. Az ítéleteiben egy csöppnyi rosszindulatot sem lehetett felfedezni, és ő tudta azt mondani, hogy bocsánat, ha hibázott.

Előbb a budapesti műegyetemen műszaki tanárként végzett, majd a rendőrtiszti főiskolán is diplomát szerzett, és mivel pszichológiát is tanult, úgy döntött, tudja majd kezelni a labdarúgókat. Jól döntött. 1989- ben vezette az első, 2009 októberében az utolsó nagypályás mérkőzését, összesen 1245 találkozót. Csongrád megyében igen jól ismerték, miközben az NB III-ban is szerepet kapott.

Néhány napja már nincs köztünk Béla bácsi. Lehet, ha olvasná, kikérné magának a bácsit. Mert ő volt a Béla. Három évvel ezelőtt ezen hasábokon jelentette be, hogy betegsége miatt abbahagyja a nagypályás bíráskodást. Akkor Szélpál László kollégánknak mesélt sztorikról, mesélt a góljairól, viszont nem mesélt a saját, edzőként megélt bírók elleni kifakadásáról. Ezt csöndesen elhallgatta, de lehet, hogy emiatt lett megbecsült és elismert játékvezető. Mert tudta és ismerte a másik oldal lelkiállapotát is.

Azért a Nicoflex- vagy Gerosan-illatú öltözők, a pattogó labdák és a csuromvizes mezek világától nem tudott elszakadni, hiszen kispályán rendre megjelent és bíráskodott az elmúlt három évben is. Azt tudtuk róla, és egyszer őszintén is beszélt arról, hogy megromlott az egészségi állapota, súlyos betegséggel küzd. Ám amikor találkoztunk, jókedvű volt, mosolygott – mint mindig. Aztán jött a hívás, és a szomorú hír Rózsa Tibortól (Libától): 56 éves korában meghalt Béla.

Immár végleg átadta a helyét a fiataloknak.

Olvasóink írták

  • 6. gorist 2012. december 06. 08:40
    „Karizmatikus személy volt mindenki Bélája. Nekem is számtalan emlékem van, mert együtt működhettünk. Cyranói méretű nózija a szurkolók témája volt, de meccs után egy-két fröccsre /minőségi száraz fehér !!!!/ mindig vendég volt. Tényleg volt meccs ami után téves itélete miatt tudott elnézést kérni. Talán emiatt is volt népszerű. A nagy "öregek klubja", Spitzer Feri bácsi,Kasza Feri bácsi,Megyeri Pista bácsi után egy fővel gyarapodott. A "Legenda-kupa megalapítói között volt, betegségéig onnan elmaradhatatlan volt. Béla ! Kívánom, hogy emléked sokáig megmaradjon,mert akit szerettek, azt nem felejtik el.”
  • 5. Gyteam21 2012. december 05. 21:51
    „Nyugodj békében Béla! Nagyon rendes ember voltál, mint bíró, mindenki elfogadott és elismert-ami nagy szó! Hiányozni fogsz a pálya mellől.”
  • 4. MW2012 2012. december 05. 14:33
    „Együtt fociztun annak idején a Kinizsi Húsos csapatában...Béla, nyugodj békében.”
  • 3. badspencer 2012. december 05. 13:17
    „Bizony Kedves Béla ! Hamar itt hagytál bennünket ! Itt hagytad az egyik szerelmedet a labdarúgást ! Hiszen sokáig szolgáltad játékosként, edzőként, játékvezetőként, sőt tiszteletbeli újságíróként is ! Te is bebizonyítottad, hogy a rablóból lesz a legjobb pandúr, mert azért valljuk be nem a legártatlanabb játékos és edző voltál, főleg beszédből kifolyólag !Te nekem azt mondtad , én inspiráltalak arra, hogy átálljál a másik oldalra . Akkor a Kinizsi Húsos ifinek voltál az edzője, és egy bajnoki mérkőzésen, amit én vezettem, a következő történt : A Szabadság téren lévő pályán messzire kirúgták a labdát, és amíg visszahozták, addig másik labdával játszottunk . Amikor visszahozták a régebbi labdát, és a kapusotok egy védés után kézben tartotta a játékszert, a középhátvég kikapta a kezéből, kidobta a kapu mögé, és a bedobott régivel akarta folytatni a játékot ! Én természetesen 11-est ítéltem . Te persze habzó szájjal rohantál hozzám számon kérni a tettemet,
    majd miután kicsit megnyugodtál, lementél a pályáról, és elvégezték a büntetőt !
    A mérkőzés után megbeszéltük a dolgot, és elismerted, hogy igazam volt, és ezután nem sokkal örömmel láttalak a játékvezetői tanfolyamon, és később a kollégák között is . Sokat vezettünk együtt, szerettem a személyiségedet !Sajnálom, hogy így kell tőled elbúcsúznom ! Kívánom, hogy ott fenn az égi pályákon vezess még sokáig, és nem szívesen mondom, de nagy valószínűséggel, nem soká találkozunk, és elröhögcsélünk egy kicsit !
    Béla ! Nyugodj Békében, és nyugtasson a gondolat, ott lenn szerettek Téged, mert megérdemelted !”
  • 2. kumisz 2012. december 05. 13:02
    „Sokan ismertük, jó fej volt, nyugodjon békében.”
  • 1. Együgyű 2012. december 05. 10:40
    „Személyesen ismertem Bélát. Bizonyára nem szerette volna hallani a Béla bácsizást. Lelkében fiatal volt.
    Béke poraira!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

75 klub, 303 sportoló, 229 összecsapás

Az újszegedi sportcsarnok adott otthont annak a különleges küzdősportgálának, amelyen egy helyen három szakág (thai-box, MMA, grappling) versenyzői egyszerre szerepelhettek. Tovább olvasom