Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Azok a csodás szegedi pólós LEN-kupa-finálék

Sorozatunkban egykori és jelenlegi kollégák mesélnek pályafutásuk meghatározó sportélményeiről. Ezúttal lapunk sportrovatának munkatársa, Szélpál László utazik vissza 1996-ba és 2009-be, amikor is a Szeged férfi pólócsapata LEN-kupa-döntőt játszott.
Hiába nőttem fel a zöld gyepen, hiába volt mindenem a labdarúgás, már gyerekkoromban is az átlagnál jóval nagyobb érdeklődést mutattam valamennyi sportág iránt. Az iskoláimba úgy mentem reggelente be, hogy előtte első utam az újságospavilonhoz vezetett, ahol 2 forint 30 fillér leszurkolása után lettem mindig gazdagabb egy Népsporttal. A futballcikkek beható tanulmányozása után sem hajtottam össze az ólomfestékes papírlapokat, az első betűtől az utolsóig mindent elolvastam.

Vízilabdás szerelem. Így természetesen a vízilabdáról íródottakat is. Imádtam Faragó Tonót, Csapó Dudit, Szivós Istvánt és az akkori többi sztárt. Büszke voltam, amikor világbajnokságot nyertek, amikor olimpiai arany került a nyakukba, amikor Eb-ken diadalmaskodtak. Száz szónak is egy a vége, beleszerelmesedtem a vízilabdába (is). Miután sportpályafutásomnak egy sérülés véget vetett, Bagaméry Laci ösztökélésére újságíróként „szolgáltam" tovább a sportot. A Reggeli Délvilágnál kezdtem, aztán a „lila" Délvilágnál folytattam, míg aztán a Délmagyarország akkori főszerkesztője, Dlusztus Imre 1995. január 1-jén át nem vett jelenlegi lapomhoz. A kollégák között felosztották a sportágakat, az élet úgy hozta, a póló akkor éppen szabad préda volt, legnagyobb elégedettségemre megkaptam Pozsgay Zsolt edző csapatának felügyeletét. Ott voltam Török Tibiék, Molnár Papeszék minden meccsén, szurkoltam nekik, tudósítottam sikereikről.

Fodor Rajmi bevágta! Az első jókora visszhangot kiváltó eredmény nem is sokat váratott magára. Az 1995/96-os évadban hatalmas menetelésbe kezdett a társaság. A bajnokság hajráját ugyan elszúrták (a sokkal többre hivatott gárda csak a hatodik helyen zárt), ellenben a LEN-kupában csodásan menetelt. A szegedi csoportselejtezőn átgázolt a francia Givorson, a német Rote Erde Hamm és a horvát Solaris Sibeniket nagy csatában győzte le. A negyeddöntőben a szintén francia Marseille sem jelentett akadályt (11–5, 13–6), annál inkább az elődöntőben a már jól ismert Sibenik. Idegenben 9–6-ra kikaptak Csapó Pistáék, minimális esély mutatkozott csak a jelentős hátrány ledolgozására. De sikerült! A rendes játékidő 1000 fanatikus néző őrjöngése közepette 6–3-as hazai sikerrel zárult, a hosszabbítás végén pedig 8–4 virított az eredményjelzőn! A mindent eldöntő utolsó szegedi gólt Fodor Rajmund a fél pályáról szerezte. Szavakban nem lehetett leírni, milyen hangulat uralkodott a sátor alatt. Aztán jött a finálé a világsztárok garmadával felálló olasz Pescara ellen. Szegedi esélyről nem lehetett beszélni, a Simenccel, Estiartéval, Attolicóval, a Calcaterra testvérekkel felálló déliek Szegeden 10–9-re nyertek, a visszavágón pedig 18–11-re. Mégsem bánkódott senki, a magyar pólótörténelem nagy sikere volt a döntős szereplés, vidéki férficsapat korábban nem ért el ekkora bravúrt.

A LEN-kupa-győzelemmel története legnagyobb sikerét érte el 2009-ben a Szeged Beton pólócsapata.  Fotó: Schmidt Andrea
A LEN-kupa-győzelemmel története legnagyobb sikerét érte el 2009-ben a Szeged Beton pólócsapata.
Fotó: Schmidt Andrea

Hoppon maradt görögök. Tizenhárom évvel később jelentősen más volt a helyzet. Akkor is megvolt a nagy menetelés, a Beton ellen léket kapott a szerb Vojvodina, az orosz Kazany csapatának hajója is, a fináléban pedig a görög Panioniosz várt Varga Tamásékra. Ebben a párosításban már nem számított sansztalannak a Szeged, sőt még azt is ki lehetett jelenteni, nekik állt a zászló. A kétfelvonásos csata első, athéni ütközete nem a szegediek szájíze szerint alakult. Az elvakult 1500 görög drukker kissé megfélemlítette a Kásás-legénységet, olyan hangulatot varázsolt az uszodába, hogy az ember a saját szavát sem hallotta. Az odavágón a Szeged a túlélésre játszott, és ez sikerült is, Varga Csuvi négy és Weszelovszky Laci két góljával sikerült egy tisztesnek mondható, behozhatónak tűnő (8–6) vereséggel megúszni a találkozót. A visszavágó előtt a gárda és annak vezetése mindent alárendelt a kupasikernek. A főpróbán ezért tudott nyerni Szegeden bajnokin a Fradi, a fiúk előtt kizárólag a LEN-kupa elnyerése lebegett. Egy gombostűt sem lehetett leejteni az uszodában, a drukkerek ki voltak éhezve a diadalra. A srácok három negyeden át csodásan pólóztak, vezettek 9–5-re, a lelátó népe pedig eufóriában tört ki. Talán már Juhász Zsoltiéknak is az ünneplésen járt az eszük, mindenesetre hidegzuhanyként hatott a záró nyolc perc, amelyet a hellének 2–0-ra megnyertek. 9–7 után jöhetett a hosszabbítás első három perce. Azt is a görögök nyerték 2–0-ra. A mennyből a pokolba került a Beton. És akkor Kásás mester gondolt egy merészet, 19-re lapot kért, és beküldte centerezni Varga Pepét. Az addig kevesebbet nyújtó ősszegedi kiválóság három perc alatt kiharcolt egy ötméterest, aztán akcióból talált be, végül pedig előnyben sem remegett meg a keze, 12–10. A kupa sorsa büntetőkkel dőlt el. A nézők közül sokan nem mertek odanézni. Vejzagics, Lehmann, Juhász Zsolt, Weszelovszky és Varga Tamás keze sem remegett, a görögök első próbálkozója, a rutinos Kokkinakisz viszont szétforgácsolta a kapufát.

Szerencsés voltam. Csúcsra ért a Szeged Beton, örökre beírta magát a sportág aranykönyvébe. Áldom a sorsom, hogy azon kevés szerencsés egyike lehettem, aki az említett két LEN-kupa-finálé mind a négy mérkőzését élőben láthatta, élhette meg. Olyan örök emléket, élményt nyújtottak számomra ezek a kiváló sportemberek, amit soha nem tudok elfelejteni, míg élek, hálás leszek nekik.

Olvasóink írták

  • 1. Yucca 2011. július 23. 16:01
    „Kedves Laci! Nagyon-nagyon jó és ugyanakkor szívszorító volt olvasni és újra átélni ezt a két szegedi LEN-kupa döntőt! Ott voltam mindkettőn, --- míg élek, nem felejtem el!
    Remek sportág, remek játékosok, szívvel teli csapat! Remélem még sok hazai sikerben lesz részünk!
    Hajrá Szeged!!!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kavics: hatvan!

Szombaton ünnepli 60. születésnapját Kőhalmi „Kavics" István. Tovább olvasom