Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Bán Sándor – öt évig távol

Amilyen hirtelen távozott Magyarországról Bán Sándor, a szegedi tanárképző főiskola testnevelési tanszékének adjunktusa, olyan hirtelen bukkant fel ismét. Az elmúlt öt évet Dél-Afrikában szövetségi úszóedzőként töltötte el.
Bán Sándor ismét a főiskolán oktat. Fotó: Gyenes Kálmán
– Mikor is történt az a gyors elhatározás, amikor elfogadta a dél-afrikai ajánlatot? – kérdeztem már itthon a Hód Úszó egykori edzőjétől, Risztov Éva első trénerétől, Bán Sándortól.

– Öt évvel ezelőtt, éppen szilveszterkor foglaltam el új munkahelyemet. Egyébként feledhető volt az az év utolsó napja. Semmi ahhoz fogható hangulatot nem tapasztaltam, mint idehaza. Egyébként a többi ünnep is nagyon visszafogott Dél-Afrikában. Például a névnapot mint ünnepet nem is ismerik.

– Vágjunk a közepébe, miért döntött úgy, hogy visszajön? Úgy tudom, hogy a leánya nem követte az édesapját.
– Öt év ebből az életből elég volt. A számomra mindig is idegen ország, emberek, viszonyok, gondolkodás és kultúra mellett a távházasság is azt sugallta, jöjjek haza. Mellé még jött az egyre bizonytalanabb politikai helyzet. Megfordult Dél-Afrikában a világ. A apartheid éppen ellenkező előjellel kezd erősödni. A sportot is teljesen áthatja a politika. Nem a teljesítmény, a tudás dominál, hanem rendelet van arra, hogy a válogatottnak is tükröznie kell az ország etnikai összetételét.

– Ez az ön munkájában is éreztette hatását?
– Három éve a dél-afrikai úszószövetség vezetőedzője voltam. Ez nem szövetségi kapitányi posztot jelent, de a válogatottakkal én foglalkoztam. Világkupára én is vezethettem a nemzeti együttest, azonban nagy világversenyre, vb-re, olimpiára már csakis sötét bőrű vezetőt küldtek ki. De a legélesebb helyzet nem velem, hanem a szövetségünkkel esett meg: az athéni olimpián részt vevő válogatottunkban több volt a fehér úszó, mint a sötét bőrű, ezért leváltották az egész vezérkart, pénzbüntetést kapott mindenki. Az új vezetéssel is jó volt a kapcsolatom, végül is nem ezért döntöttem a hazatérés mellett.

– Ha ilyen sokáig foglalkoztatták, akkor azt jelenti, hogy elégedettek voltak a munkájával. Így érzi több ezer kilométer távlatából is?
– Így! Kaptam valamilyen sportszalagrendet. Ez erkölcsi elismerés. Az esett a legjobban, amikor a lányomnak azt mondták: „Az édesapád teljesen átalakította a szemléletünket, forradalmasította az ország úszóéletét." Voltak Világkupa-győztes, világbajnoki helyezett versenyzőim. Több mint száz országos bajnoki címet szereztek az úszóim.

– Hogy érzi, valaha, ha hívják, visszamegy?

– Nem hiszem. Nem éltem azzal a csábító ajánlattal, hogy az ország legnagyobb és leghíresebb egyetemén, a Potchfstroom hároméves szerződést ajánlott.

– Anyagilag milyen vállalkozásnak számított ez a fél évtized?
– Elárulom, nem gazdagodtam meg. De nem is azzal a céllal mentem ki. Hanem, hogy tanuljak, lássak, tapasztaljak, s ezt maradéktalanul sikerült megvalósítanom. Szakmailag rengeteget tanultam, hiszen nálunk tartotta felkészülését legalább tíz ország válogatottja. Többek között itt készült a magyar nemzeti csapat is. Korábban a volt versenyzőimet is kihoztam. Még mindig emlékeznek Hegedűs Diána és Hős Péter nevére, akik nagyszerűen szerepeltek a világ legnagyobb nyíltvizű versenyén. Konkrétan a félévtized anyagi terméke egy új gépkocsi lett.

– Az eddigiekből az derül ki, hogy a leánya is ott volt. De úgy tudom, hogy a felesége is kiment. Ők is visszajöttek?
– A feleségem csak az elmúlt tanév időtartamára volt velem, de nem bírta a klímát, és visszajött. A lányom három évvel ezelőtt követett, ez idő alatt megöregített, hiszen férjhez ment, s nagyapa lettem az elmúlt év november végén. Azt hiszem, ő már dél-afrikai állampolgár lesz. Jelenleg nem edzősködik, de továbbra is tanít egy iskolában.

– Zökkenőmentesen sikerült bekapcsolódni a régi munkahelyén?
– Bár január közepén érkeztem vissza, még elég kevés idő telt el, hogy határozott választ adjak. De a rövid idő azt mondatja velem, hogy minden rendben van. A hallgatók és a kollégák rendesek, segítőkészek. Tulajdonképpen azt csinálom most is, amit eddig: úszást oktatok. Remélem, hogy ebből a rengeteg tapasztalatból sikerül valamit átadnom a leendő pedagógusoknak is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyénileg a jók között a szeviépesek

A Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapata felemás szezont tudhat maga mögött. A Magyar Kupában a… Tovább olvasom