Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Bánki Horváth Béla: Addig úszom, amíg élek

Bánki Horváth Béla 94 évesen is rendszeresen edz, egy hete korosztályos világcsúcsot úszott. A Muréna Szegedi Úszó- és Búvárklub szenior sportolójával a hosszú élet titkáról, a versenyszellemről és a vízilabdáról is beszélgettünk. A sztorikhoz klasszis nevek kapcsolódtak.
– A feleségével idén lesznek 65 éve házasok, ráadásul Valentin-napon jelenik meg az interjú. Biztos nem lehet rábeszélni egy közös fotóra?

– Sajnos nem szeret szerepelni, országos bajnok úszó sem akart lenni. Az egyik szenior versenyemre elkísért, és az egyik ötvenméteres számban nem volt induló. Noszogattam, hogy nevezzen be, és bajnok lesz, de akkor sem állt kötélnek. Ön viszont biztos nem kér egy kis pálinkát?

– Csak ha ön is.

– Én csak kínálom, de nem iszom.

– Egy kupicával sem? Sokan ezt is a hosszú élet titkának tartják.

– Másban hiszek. Kevés fűszer, illetve sok folyadék és szeretet. 65 év házasság után is boldogok vagyunk a feleségemmel, gyerekek és unokák szeretnek minket. Ezért vagyok ilyen jó formában. Az élet elixírje a szeretet.

– És az úszás?

– Erről a sportágról csak ismételni tudom azt, ami a napokban a rovatukban jelent meg. Kiss László szövetségi kapitány fogalmazott tökéletesen: zuhanyozni jó, fürödni még jobb, úszni maga a mennyország.

– Arról se feledkezzünk meg, hogy a vízilabdát is szerette.

Mindig kéznél a kellékek. A 94 éves Bánki Horváth Béla minden másnap úszik. Fotó: Frank Yvette
Mindig kéznél a kellékek. A 94 éves Bánki Horváth Béla minden másnap úszik. Fotó: Frank Yvette

– Sőt, ha nincs a négyéves grúziai hadifogság, könnyebben lettem volna válogatott pólósként, mint ahogy úszásban lettem. Amikor a MAFC-ban játszottam, a MAC elleni bajnokikon mindig nekem kellett fognom Szivós Márton olimpiai bajnok nagyapját, idősebb Szivós Istvánt. Nem volt könnyű dolga mellettem, szerintem a párharcaink összességében döntetlenre végződtek.

– Más klasszis sportolókkal is versenyzett?

– Persze, mindig is a versenyzés volt az egyik lételemem. Egyszer például a vonaton néhány barátommal vöröspecsenyézéssel ütöttük el az időt. A döntőben a világbajnok tőrvívó, Gyuricza József lett az ellenfelem. Hiába csapkodtuk egymás kezét, nem jutottunk dűlőre, mert hamarabb le kellett szállnom. Ez vasárnap volt, de József csak szerdán merészkedett le edzésre. Szégyenkezve mutatta, hogy még mindig véraláfutásos a keze. Persze az enyém sem volt sokkal szebb. De ezzel semmi gond, a versenyzést komolyan kell venni. Vagy csapjuk, vagy nem csapjuk. Köztes út nincs.

– Szeniorként is így áll az úszáshoz?

– Igen, és most már nem is akarom abbahagyni. 15 évesen kezdtem el úszni, aztán 33 esztendősen újrakezdtem, 65 évesen pedig megint belevágtam. Szokták kérdezni, hogy meddig csinálom. A válaszom mindig ez: addig úszom, amíg élek.

– Idén lesz 95 éves, de az előző versenyén korosztályos világcsúcsot úszott. Hogy bírja?

– Héti három és fél edzéssel, de kár, hogy nem tudok hat és felet edzeni úgy, mint régen.

– A fél edzés mit jelent?

– Hogy régen kéthetente tartottam egy szabadnapot. De most már csak minden másnap tudok úszni. Sajnálom, hogy már több mint kétszer annyi idő kell egy táv teljesítéséhez, mint amikor csúcsformában voltam, de mindent megpróbálok.

– Így gondolkodik egy igazi versenyző.

– Ez a habitus tetszett meg Schirilla Györgynek is, aki azt mondta, hogy 120 éves koromig élek majd. Legyen igaza.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kecskés Miklós: közel tíz óra a tekepályán

A 2015 perces magyar rekord felülmúlása után érkezett tegnap az újszegedi teke- és bowlingcentrumba bajnoki mérkőzésre a Ferencváros. Tovább olvasom