Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Bardóczky Kornél: Sok a ''műedző''

Új sorozatot indítunk lapunkban, Szorító címmel. Aktuális témával kapcsolatosan sportolókat, edzőket, sportvezetőket keresünk meg. Első részünkben a Hód TC teniszezőjével, a magyar Davis Kupa-válogatott első számú játékosával, Bardóczky Kornéllal (képünkön) beszélgettünk.
– Eddig mindig simán vertük Monacót. Szegeden a Gellért Szabadidőközpontban és Vásárhelyen, a Hód TC teniszcentrumában is. Most a hercegség együttese 4:1-re nyert. Nem szégyen a vereség?
– Nem, hiszen ha előzetesen kérdeznek, akkor azt mondom, hogy az tartozott volna a meglepetés kategóriába, ha mi nyerünk. Jobb játékosok alkották ellenfelünk csapatát. Így is volt esélyünk, és főként az én kezemben volt az egyenlítés, de „meghaltam" a pályán, nem éltem a lehetőséggel.

– Ne haragudjon, de a magyar tenisz és a futball között sok a hasonlóság, hiszen 16–17 éves korig a világ élvonalába tartozunk. Utána azonban – kivétel most Szávay Ágnes – senki sem nyújt maradandót. Miért?

– Sok múlik a menedzselésen. Nálunk ilyen nem is létezik. Boldog-boldogtalan edzőnek kiáltja ki magát. Aki egy kosár teniszlabdával a pályára sétál, az már szakembernek képzeli magát. Tudom, Csongrád megyére ez nem igazán jellemző, hiszen kiváló utánpótlás-nevelő központok műkődnek. De a többi helyen szörnyű állapotokkal találkozhatunk. Ha lenne gyermekem, biztos, hogy megválogatnám, kihez vigyen le edzésre.

Bardóczky Kornélnak is szép jövőt jósoltak az edzők, mégsem lett önből nagy játékos. Megfejtette már, hogy miért nem jött össze?

– Pedig én még szerencsés helyzetben voltam, hiszen amikor elkezdtem játszani, akkor még léteztek a tradicionálisan nagy klubok, az MTK, a Vasas, az Újpest. Mai fejjel mindent másképpen csinálnék. Tizenkilenc évesen a világranglistán a 300. hely környékén álltam. De csak Future-versenyeken indultam, nem nagyobb kategóriáson, mondjuk Challengereken. Pedig ezen több pontot szerezhettem volna. De amint említettem, nem is voltam igazán menedzselve, a szövetség pedig nem sokat foglalkozott velem és társaimmal.

– Mi lenne a megoldás?

– Említek egy példát. Évekkel ezelőtt kikaptunk a DK-ban Luxemburgban. Mindenki rajtunk röhögött. Igen ám, de a kis állam sportvezetői rájöttek arra, hogy mivel náluk nincsenek megfelelő szakemberek, a játékosaikat francia akadémiákra íratták be. Pénzt áldoztak rá. A 24 éves Gilles Müller pedig ma már a 100. hely környékén áll, több rangos versenyen is szép eredményt ért el. Követendő példa lehetne a luxemburgi.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bodor és Kiss a rasicei vb-n

Két szegedi fiatalember, Bodor Attila (kajak) és Kiss István (kenu) is ott lesz a hét végén az… Tovább olvasom