Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Békésen edzősködik a rettegett gólvágó

Mi lett vele? sorozatunkban (ez már az 5. rész) most Kun Lajossal (52), a Szeol AK egykori labdarúgójával beszélgettünk. Az elmúlt harminc esztendő legeredményesebb szegedi támadója nyolc hónapja immár Békésen oktatja a kicsiket.
A 16-oson belüli terület volt az ő világa, de a helymeghatározás még pontosabb, ha azt írjuk, hogy az ötös és a tizenegyes közötti terület. Kivételes érzékkel volt képes érkezni a beadásokra, remek ütemérzékkel áldotta meg a sors, a gyorsaságáról nem is beszélve.

– Tény, nem voltam lassú, úgy látszik, jó géneket örököltem – mesélte az egykori csatár, Kun Lajos, akit sokan Tündér Lalának hívtak. – Szülővárosom ificsapatából Mezőtúrra kerültem, a helyi főiskolai együttesbe, onnan vitt el a Szegedi Dózsa 20 évesen, 1978-ban. Jó csapatba csöppentem, a játék sem ment rosszul, és a gólok sem maradtak el. Két év múlva már a Szeol AK-ban találtam magam. Innen vittek el katonának Mezőtúrra, a H. Szabó Lajos SE-be kerültem, ahol többek között Dzurják Csöpivel és Wittmann Gézával futballoztam. Itt sem vallottam kudarcot, felvezényeltek a Budapest Honvédhoz. Hét hónapot voltam Komora Imre játékosa, szuper volt a csapat, a kezdőből egyedül csak Sikesdi Gabi nem volt válogatott... Bár alig jutottam szóhoz, az 1982/83-as évad végén bajnoki aranyérmet akasztottak a nyakamba.
A legkedvesebb csapata azonban a Szeol AK volt, amelyben kilenc évet húzott le. Milyen érdekes a sors, élete legjobb teljesítményét épp a Honvéd ellen nyújtotta.

Kunnal (balról) alaposan meggyűlt a védők baja.   Fotó: Gyenes Kálmán
Kunnal (balról) alaposan meggyűlt a védők baja.
Fotó: Gyenes Kálmán

– 1984 elején az SZVSE-stadionban az én három találatommal 4–3-ra legyőztük a bajnokot. Azóta majdnem 27 esztendő telt el, de a mai napig nem vagyok képes elfelejteni, hogy a meccs után Komora nem volt hajlandó kezet fogni velem.

De nem csak ez bántotta, bántja az egykori támadót.

– Fiatal voltam, enyém volt a világ, elkövettem életem legnagyobb hülyeségét: aláírtam az Újpestnek és a Debrecennek is. Öt évre kizártak az átigazolásból, nem mehettem el a Szeolból sehova. Ki tudja, hogy alakult volna a karrierem, a sorsom, ha egy jobb csapatban is kipróbálhattam volna magam... De nehogy azt higgye, hogy panaszkodom, jól éreztem magam a Szeolban, remek labdarúgók, kiváló emberek voltak a csapattársaim. A legszívesebben örök barátommal, Gruborovics Tibivel szerettem játszani, nagyon éreztük egymást, ritkaságnak számított az olyan jó bal láb, mint az övé.

Mielőtt 39 évesen abbahagyta volna a futballt, játszott még az SZVSE-ben, a Kübekházában és a Ferencszállásban.

– Aztán elegem lett az egészből, még meccsekre sem jártam. Szegedről elköltöztem a Balaton mellé, majd három éve hazatértem Békésre. Most már ismét kispályázom, és immár nyolc hónapja a Békés 10 éveseit oktatom a futballra. Csak remélni tudom, akad majd köztük olyan, aki még nálam is többre viszi.

Olvasóink írták

  • 4. L. 2011. január 10. 23:52
    „egyértelmű kedvenc volt akkoriban, ezért én is sajnálom, h nincs róla egy friss kép. kiváncsi lettem volna rá...”
  • 3. micocity 2011. január 05. 14:47
    „Jó lett volna látni egy friss fényképet róla. Az a hajberendezés nem volt semmi!
    Nagyon jó játékos volt,remekül érezte a kaput.”
  • 2. MD2009 2010. december 28. 14:58
    „Bizony, Lajos nagy király volt !!”
  • 1. Tonypilot 2010. december 28. 10:51
    „Lajos!
    Gyere a Mókus-gálára ,nagyon várunk !
    Minél régebb óta vagy távol , a szurkolók annál többet emlegetnek!
    Elvégre Te is tagja voltál az utolsó sikercsapatunknak!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kék Mókus-kupa: fiatalság kontra összeszokottság

Az Arany Ászok–Cora Kék Mókus-kupa kispályás labdarúgótorna utolsó játéknapja maradt már csak hátra. Tovább olvasom