Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Bíró György: a Dózsa oszlopa volt

Mi lett vele? sorozatunkban (22. rész) a Szegedi Dózsa labdarúgócsapatának 63 éves legendás középső védőjével, Bíró Györggyel beszélgettünk.
Bíró György Békés megyében, Nagykamarás-Bánkúton született 1947. július 5-én. Ott végezte el az általánost, a középiskolát viszont már Békéscsabán.

– Az Agyagipar csapatával megnyertük a megyei I. osztályt, felkerültünk az NB III-ba, ahol az akkor NB II-es Előre SC előmeccsén a Békéscsabai Építőkkel futballoztunk – emlékezett Bíró György. – A meccset látta a Sz. Dózsa technikai vezetője, Temesvári Mihály is, aki megkérdezte, voltam-e már katona. Nemmel válaszoltam, ő pedig azonnal közölte, nemsokára az leszek. Így is történt, 1968-ban bevonultattak Szegedre, a következő évtől pedig már a Szegedi Dózsában rúgtam a labdát.

A „Páter" becenévvel felruházott védő a lila-fehéreket 1980-ig, az utolsó négy esztendőben csapatkapitányként is erősítette. Tizenegy év alatt 298 bajnokin lépett pályára, ezeken 18 gólt szerzett.

Bíró György
Bíró György. Fotó: DM/DV

– Csodálatos éveket töltöttem a Dózsában – folytatta Bíró. – Szerencsésnek vallhatom magam, hogy olyan kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt, mint Zallár Andor, Nyári Tibor, Kalmár György, Reményik László és Kalocsai Géza. Nem beszélve csapattársaimról, pompás kollektívát alkottunk. A vezetőinkben is mérhetetlenül tisztességes embereket ismertem meg, amit megígértek, azt pontosan teljesítették. E sok jó együttes hatása az 1978/79-es idényben csúcsosodott ki, amikor ezüstérmesek lettünk az NB II Keleti csoportjában. Akkorra ért be edzőnk, Reményik Laci több éves munkája.
Bíró „Páter" góljai többségét fejesből szerezte, de a legemlékezetesebbet lábbal.

– A Csepellel játszottunk a Hunyadi téren, vezettek 1–0-ra, amikor 35 méterről rászúrtam a labdát. Erő ugyan volt a lövésben, de a lapos bomba a kapu közepébe tartott. Oda, ahol a későbbi válogatott hálóőr, Kovács Attila állt. Előre dőlve akart hárítani, de a zsuga a lábai között becsúszott. A mai napig kapom érte a zrikát...

Műtött térde miatt 33 évesen hagyta abba az aktív futballt, de a Dózsa öregfiúk csapatában még hét évig lehetett látni játszani, a lábtenisz pályán pedig 15-ig. Mostanában a tenisz szenvedélyének hódol.

– 60 évesen edzőnek adtam a fejem, a Rendőr TE-ben az óvodás korúakkal foglalkoztam, másfél éve pedig a KÉSZ Labdarúgó Akadémián heti öt alkalommal vezényelek edzést ovisoknak és 1. osztályosoknak. Nagyszerűen érzem magam a gyerkőcök köztük, velük foglalkozva egy kicsit én is megfiatalodom.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Détári Lajos nem álmodozik

A Vecsés klubigazgatója, az egykori világ- és 61-szeres magyar válogatott labdarúgó Détári Lajos élvezi a népszerűséget. Szkeptikus a válogatott kapcsán, és szívesen jön Csongrád megyébe, ahol sok barátja van. Tovább olvasom