Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

Boldogan megy az edzésre

Tíz esztendő különbséggel ismét Csák Zoltán-gólnak tapsoltak Makón. A középpályás édesapa 1999-ben szerezte utolsó találatát a helyi labdarúgócsapat színeiben, vasárnap pedig, éppen tíz évvel később fia, az ifjabb Csák Zoltán (18, képünkön) volt eredményes.
– Tudja, mi történt 1999. június 6-án?
– Akkor, éppen tíz esztendeje szerezte apa az utolsó gólját a Makó FC színeiben.

– Még csak nyolcéves volt, mégis így emlékszik a Mezőberénynek lőtt gólra?
– Nem, de a mostani találkozó után beszélgettem vele, és említette, hogy akkor volt utoljára eredményes makói mezben. Nagyon meghatódott a teljesítményem láttán, de ez történt velem is, amikor a lecserélésem után az öltöző felé mentem, és a közönség megtapsolt. Éreztem a felém áradó szeretetet, amely talán még apának, az ő pályafutásának és az emlékének is szólt.

– Egy gól és egy gólpassz bő ötven perc alatt: nem semmi bemutatkozás kezdőként...
– Mindig erről álmodoztam, tényleg jól sikerült a meccs. Sajnos a második félidő közepén egy becsúszásnál megsérült a bokám, azt hittem, szalagprobléma, de nem az. Jó, hogy lejöttem, és nem kockáztattam tovább. Van még a héten feladat: csütörtökön kupameccs, vasárnap pedig bajnoki.


– Sokan nem tudják, de már 15 évesen pályára lépett a Makó színeiben.
– Valóban, először még 2006- ban Takács Zoltán állított be Karcagon, majd Kolozsvári Jánostól is kaptam négy alkalommal lehetőséget. Utána kerültem az MTK-hoz, majd a felcsúti akadémiára. Hiába voltam már Makó-játékos azonban, nem úsztam meg a bemutatkozó rekesz sört, most pedig jöhet az első gól utáni rekesz is. Szerencsére már elmúltam tizennyolc, így én is ihatok belőle...

– Tanuló még, miből veszi meg a csapatnak mindezt?
– Apától kapok zsebpénzt, no meg egy kis prémium is jár már a mérkőzések után.

– Mennyire feszélyezi az édesapja emléke?
– Egyáltalán nem zavar. Jó játékos volt, de én titkon mindig arról álmodozom, hogy egyszer felülmúlom őt, és NB I-es labdarúgó leszek. Ehhez Makó kiváló alap lehet. Jól érzem itthon magam, szeretem a csapatot, boldogan megyek az edzésekre, tisztelem az időseket, van önbizalmam, jó formában vagyok, azaz csak hasznomra válhatnak a makói évek. Apától a gólérzékenységet, a harcosságot, a keménységet, anyától pedig a gyorsaságot örököltem. Technikailag lehet még fejlődnöm, nem is keveset, a többi adottságomat viszont megfelelőnek hiszem.

– Mit vár a Makó FC-től?
– A dobogó, ahogy tavaly, úgy idén is benne van a csapatban. Mindenesetre a keret az első öt között található, és szerintem ott is végzünk. Ami engem illet, még sokat kell verekednem az állandó játéklehetőségért, a kezdőben szereplés pedig függhet a játékrendszertől. Maróti jó támadó, rutinos, sokat látott és tapasztalt befejező csatár, de ígérhetem, ha játszom, alázattal, a csapat érdekeit szem előtt tartva, lehetőleg gólt szerezve teszem mindezt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erdős remivel búcsúzott

Befejeződött Szegeden az 59. férfi sakkbajnokság. A Makói SVSE versenyzője, Erdős Viktor hatodik… Tovább olvasom