Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Bombaformában a Szeviép-Szeged hátvédje, Fürész Emőke

Fürész Emőke elévülhetetlen érdemeket szerzett a Szeviép-Szeged Magyar Kupa-ezüstérméből. A válogatott kosaras a soproni négyes döntő legponterősebb játékosa lett, emellett beválasztották a torna All Star-csapatába is.
– Kipihente már a hétvége megpróbáltatásait?
– Egy-egy mozdulatnál még érzem a két mérkőzés során pályán töltött hetven perc nyomait – mondta a kiváló hátvéd –, de lazításra nincs idő, hiszen nyakunkon a szombati Zala Volán elleni bajnoki negyeddöntő.

– Közvetlenül egy elveszített kupadöntő után aligha boldog az ember. Az azóta eltelt két nap megszépítette az emlékeket?
– Rutinos ezüsthalmozóként néhány csapattársammal ellentétben én a Sopron elleni döntő után sem szomorkodtam, próbáltam vigasztalni a többieket. Az sajnos már a mérkőzés első perceiben kiderült, hogy nyerni nem tudunk, mivel a Sopron éhes oroszlánként nekünk ugrott, mi pedig későn ébredtünk fel. A második félidőt viszont megnyertük, szorossá tettük a végjátékot, és ez az önbecsülésünk miatt nagyon fontos volt. Ne feledjük, nőből vagyunk, a bajnoki rájátszás előtt nem tett volna jót egy lelki összeomlás.

– Mekkora értékkel bír a kupaezüst egy olyan kosaras számára, aki már tizenöt éves korában MK-t nyert a Tungsrammal, később pedig a Szolnokkal is elhódította a serleget?

– Büszkék lehetünk erre a szereplésünkre, hiszen jelenleg a Sopron és a Pécs még külön kategóriát képvisel. Ami pedig a '92-es sikert illeti: a miskolci fináléban öt percet töltöttem a pályán, és úgy küzdöttem, mintha az életem múlt volna rajta.

– Két évvel később pedig már a bajnoki arany is a vitrinben virított. Könnyen kezelte a korai sikereket?
– Azzal az idénnyel szoktam példálózni a fiataloknak. Tizenhat-tizenhét évesen végig kezdő voltam, és minden pillanatban meg akartam mutatni, hogy megérdemlem a bizalmat. A család a mai napig őrzi azt az újságcikket, amelynek az volt a címe, hogy „A Tungsram elfűrészelte a Diósgyőr álmait".

– Az egykori csapatai közül a Tungsram, az FTC, és a Soproni Postás is eltűnt a süllyesztőben, később pedig Szolnokon és Diósgyőrben is adódtak anyagi problémák. Megszokta már, hogy Szegeden rendezettek a viszonyok?

– Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy sokkal jobb szezont futok, mint az elmúlt években, és ez elsősorban a nyugodt háttérnek köszönhető.

– A korábbi ígérgetéseket hogyan viselte?
– Hisztis libaként. Csakhogy mindenhol olyan játékosokkal kosaraztam együtt, akik már-már családtagnak számítottak, így aztán a végsőkig kitartottunk. Englert Orsival például hat idényt játszottunk együtt, ahogyan mi fogalmaztunk, hatéves házasok voltunk.

– A Diósgyőr felé törlesztett valamicskét a hét végén. A négyes döntővel kapcsolatban egyöntetű volt a vélemény: a Szeviép-Szeged aligha jutott volna a fináléba, ha Fürész Emőke a DKSK ellen nem nyújt extraklasszis teljesítményt.

– Kosaras mondás, hogy „elfogyott a vécépapír", és belenyúltam abba a bizonyosba. A meccs után szinte mindenki ezzel fogadott. Megjegyzem, serdülő korom óta nem dobtam harminc pontot, öt triplával meg pláne nem. Köszönöm a társaimnak azt a sok kitűnő gólpasszt, amelyek nélkül semmire nem mentem volna.

– Nem mindennapi eset, hogy egy ilyen erős karakter, mint ön, igazi csapatember legyen.

– Ez pusztán személyiség kérdése. Számomra ugyanolyan boldogság, ha kevés dobott ponttal, de hasznos mezőnymunkával húzom a szekeret. A párom, Varga „Pepe" megszerettette velem az NFL-t, mindketten a New Englandnek szurkolunk. Jellemző, hogy egy-egy mérkőzés alatt a labdaszerzéseknek örülök a leginkább. Azt, hogy „interception", nagyon hangosan tudom kiabálni.

– Köztudott, hogy a hagyományos futballal is szoros a barátsága. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy a Manchester United a kedvenc csapata.

– Minden fáradtságom elszáll, ha meglátok egy focilabdát. Amúgy ördöge van: Beckham távozása óta egyre jobban szimpatizálok a Manchesterrel. Nem is kíméltem a héten Russai Petrát, aki viszont nagy Roma- és Totti-rajongó.

– Hasonló nagy verés vár szombaton a Zala Volánra is?

– Tippelni nem szeretnék, de mindenképpen tovább kell jutnunk, különben az eddigi bravúrjaink semmit sem érnek. Én már csak ilyen vagyok. Minden bizonnyal felborítaná a belső ritmusomat, ha nem tartanék a soros mérkőzéstől. Remélem, nem okozunk csalódást.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Németh Toll Makó: rendeződnek az anyagi gondok

A Németh Toll Makó NB I-es női kézilabdacsapata 6 ponttal a 11. helyen zárta az alapszakaszt. A… Tovább olvasom