Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 21°C | 33°C Még több cikk.

Büntetésből lett belőle Petőfi

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában: a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. A háromszoros magyar bajnok kosárlabdázó, a Naturtex-SZTE-Szedeákban játszó Kiss Zsolt nyugodt természet volt, soha nem verekedett, az iskolában viszont egyszer büntetésből neki kellett elszavalnia a Nemzeti dalt Petőfi Sándor bőrébe bújva.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Kiss Zsolt néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – Imádtam gombfocizni, órákat töltöttem el vele. Hungarocellből lelátót is építettem, hogy még jobb hangulata legyen a meccseknek.
Mesekönyv: – Szüleim mesélték, hogy volt egy Locspocs nevű sárkányról szóló mese, azt szerettem a legjobban.
Rajzfilm: – Tom és Jerry.
Tantárgy: – A történelmet tartottam a legérdekesebbnek, arra könnyű volt odafigyelni.
Tanár: – A Deák-gimnáziumban a magyartanáromat, Erdélyi Esztert nagyon szerettem.

Háromszor volt magyar bajnok még paksi színekben a Naturtex-SZTE-Szedeák kosárlabdázója, a 36 éves Kiss Zsolt, ám a sportágat csak 15 évesen kezdte el versenyszerűen. Előtte ugyanis sok kortársához hasonlóan ő is a foci rabja volt.

– Szegeden születtem, az egész gyermekkorom ide köt. Az Ady tértől ötszáz méterre laktunk, a nyarakat reggeltől estig kint töltöttem. Folyamatosan ment a foci, a lábtengó, a kosárlabda és a tenisz. Focizni ismeretlenek ellen szerettünk, őket legyőzni még jobb volt. Nagyon sok szépre emlékszem – kezdte a Kolti becenevű játékos.

Nővérét követve a Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskolába járt, mindig is jó tanuló volt. Egyszer viszont biztosan rosszalkodott, hiszen az azért kapott „jutalom" felejthetetlenné vált számára.

Kiss Zsólt játékosként az újszegedi sportcsanokban Fotó: Frank Yvette
Kiss Zsólt játékosként az újszegedi sportcsanokban Fotó: Frank Yvette

– Hatodikosként büntetésből én lettem Petőfi Sándor az iskolai ünnepségen, el kellett szavalnom a Nemzeti dalt. Azóta sem izgultam annyira, mint akkor: több százan hallgattak. Egyszer sem hibáztam, de a mikrofonba többször is hallatszott, ahogy nyelek egy nagyot, gombóc volt a torkomban – emlékezett.

Kiss Zsolt gyerekként a Balatonnál fotó: családi archív
Kiss Zsolt gyerekként a Balatonnál fotó: családi archív

A családdal sokáig jártak a Balatonhoz nyaralni.
– Édesanyám mindig Boglárlellére kapott beutalót a nyárpn, és vitte magával az egész családot, ott voltunk szünidő alatt. Strandoltunk, tekéztünk, fociztunk a szüleimmel és a tesómmal, ezek is szép emlékek – tette hozzá Kiss Zsolt, aki az FKSE Algyő kézilabdásának, Varga Balázsnak „passzolta a labdát" cikksorozatunkban.

Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Mindig csatár voltam. Úgy éreztem, ott a helyem, és mivel az emlékek megszépülnek, azt gondolom, jól is ment a játék, a góllövés.
– Volt bőrlabdája?
– Rengeteg! Ha az egyik kiszakadt a varrásnál, már kaptam is egy újat.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Nem. Mivel jó futónak számítottam, így el mertem hagyni a falat.
– Mászott fára?
– Van a Roosevelt téren egy nagy, széles törzsű fa, suli után mindig oda másztunk fel a barátokkal, és beszélgettünk az élet nagy dolgairól.
– Verekedős volt?
– Egyáltalán nem.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– Nemcsak a gyerekkori, most is ő a legjobb: Maklári László ügyvéd. Az általános első osztályában egy padba ültettek minket, azóta szoros a kapcsolat, az esküvői tanúm is ő volt.


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Széles Sándor: Teljesen meggyógyultam!

A Gyurta-csapat idén harmadszor edzőtáborozik Hódmezővásárhelyen a strandfürdőben és a sportuszodában, a legjobbak a kazanyi világbajnokságra treníroznak. Tovább olvasom