Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Csalódások után is visszatért

Vásárhelyen a kézilabda elképzelhetetlen Rakaczki Ferenc nélkül, akit sportberkekben csak Juszufként ismernek. Férfi és női csapat mellett is dolgozott intézőként, technikai vezetőként, megjárta az élvonalat és a megyei bajnokságot, pillanatnyilag az NB II-es Honvéd-Bercsényi ügyes-bajos dolgaival foglalkozik.
Apró, köpcös ember, 64 esztendős, de nem látszik annyinak. Pedig Rakaczki Ferenc súlyos betegségeken, komoly csalódásokon van túl, mégis mindig visszatért szeretett sportágához, a kézilabdához. Tinédzserként focizott, a Juszuf becenevet egy szegedi katonától kapta.

– Negyven éve, 1967-ben kerültem kapcsolatba a kézilabdával – emlékezett a kezdetekre Juszuf –, Török Ferenccel dolgoztam egy műhelyben a Hódikötnél – esztergályos voltam –, és ő kért meg, segítsek a Textil férficsapatánál. Megtetszett, ott ragadtam. A gárda a Szőnyi utcai salakos pályán játszott.

Az 1979/80-as megyei csapatban olyan egyéniségek léptek pályára, mint Tóth László, Zsiga Gyula (igen, a későbbi BL-győztes tréner) és Kádár Zoltán, az edző Boros Gyevi László volt. Nem maradtak el a sikerek sem: Balaton-kupát nyertek, és négy év alatt három osztályt ugorva, Hódiköt néven, feljutottak az NB I-be. A 80-as évek közepén Vásárhelyen megszűnt a csapat, és mivel a jogok átszálltak a Nyíregyházára, egy esztendőt Rakaczki is a Nyírségben dolgozott.

– Ezután nehéz időszak következett. Két-három évig betegeskedtem, érszűkülettel operáltak, rokkantnyugdíjas lettem. A sportághoz Bozsek Lajos invitálására tértem vissza, a Narancs Egyesülethez, ha jól emlékszem akkor 1993-at írtunk. Ez a női csapat elölről, a megyéből indulva kezdett mindent és menetelt az élvonalig.

Emlékek

– Álmatlan éjszakákat, rengeteg gondot, stresszt is jelentett ez a munka – mondta Rakaczki Ferenc –, különösen az élvonalban. De sok mindent kaptam is a kézilabdától. Gazdag ugyan nem lettem, rossz emlékeket is őrzök, konfliktusaim is voltak, de inkább a pozitív felé billen a mérlegnyelve: a sok győzelem, sikerélmény, a játékosegyéniségek barátsága megfizethetetlen. Szeretem ezt a sportágat, és ezt misem bizonyítja jobban, hogy nem tudok tőle elszakadni, ma is benne dolgozom.  
Az NB I/B-ben két szezont töltöttek a kék-sárgák, a második diadalmenet volt – erre szívesen emlékszik –, és akkor olyan játékosok erősítették a keretet, mint Huba, Asztalos, Kósa, Vörös, Baunok és Jancsarova, az edzői teendőket Farkas József látta el. Tizenhat pontos előnnyel nyerték az NB I/B-t, és rögtön az első elitévben a bajnokságban a 6., a kupában a 4. helyen végeztek. Utóbbiban hajszálnyi hiányzott a fináléhoz. A klub élén ekkor már Pintér József állt, Rakaczki pedig idén negyedik éve, hogy elhagyta az együttest. Mert az elnök mindenkinek tartozott, neki is. Ezt a korszakot nem szívesen idézi fel, a játékosokat azonban igen.

– Mindig játékospárti voltam – vallja –, de a lányok és a fiúk is tudták, engem csak a jó eredménnyel lehet meghatni. Bár mindet szerettem, a kapus Busa Józsit, Noelt, Pakut, Cziberét, Mészárost és Barabást ki kell emelnem. Hogy miért nem eredeti sportágamnál, a focinál kötöttem ki? Hívtak a Metripondhoz főállású technikai vezetőnek, de biztosítékot kértem, hogy nem csupán egyéves kalandról lesz szó. Nem tudták megadni, ezért nem vállaltam.

A HNKC-tól való távozást követően sokáig csak szurkolóként találkozhattunk Juszuffal, majd ismét jött egy súlyos betegség. Műtötték a szívét. De ez sem ijesztette meg, nem lett otthonülő. Egy éve kereste meg a Honvéd-Bercsényi megyei bajnokságban szereplő férfi kézilabdacsapata – azóta feljutott az NB II-be –, hogy vállalja el náluk az intézői feladatokat.

– Örömmel mondtam igent és nem bántam meg a döntésemet. Már nagyon hiányzott a kézilabda. Most is gőzerővel szervezem az NB II-es szereplést.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erősített az MSVSE

Bár szünetel az első osztályú sakkcsapatbajnokság, de Makón azért nem állt meg az élet. Balázs Tibor… Tovább olvasom