Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Csehó ''Csifu'' Tibor

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen.
A kispályás labdarúgótornák állandó résztvevője a most 42 esztendős Csehó Tibor (képünkön). „Csifu" nélkül elképzelhetetlen a Kék Mókus-kupa is, kétszer nyert, de mellette jó néhány döntős szerepléssel is büszkélkedhet.

– Rabja vagyok a kispályás labdarúgásnak, egyszerűen imádom. Ha hívnak, szerencsére megkeresésben nincs hiány, azonnal megyek – árulta el a remek kapus.

Tizenkét évesen, 1975-ben a Szeol Sportiskolában Dobozi Pista bácsinál kezdett el futballozni. Amikor kiöregedett az ifikorból az NB III-as Délép SC-ben folytatta, egészen addig, míg be nem vonult a H. Kun Béla SE-be. A leszerelés előtt Kaszás Gábor hívta az élvonalbeli Szeol AK-ba, de amikor aktuálissá vált volna az igazolás, az edző már a Videotonnál volt, így Csehó az NB III-as Szegedi Dózsához írt alá.

– Remek időszaka volt ez a pályafutásomnak, megnyertük a bajnokságot, feljutottunk az NB II-be. Ehhez az időszakhoz kötődik életem talán legjobb mérkőzése. Diósgyőrben játszottunk, sérült voltam, alig tudtam járni. Kényszerből le kellett ülnöm a kispadra, de a DVTK 3–0-s vezetésénél Fazekas Istvánt szétrúgták a hazaiak, muszáj volt pályára lépnem. Sántikálva beálltam a kapuba, majd kivédtem a hazaiak szemét. Kaptam ugyan négy gólt, a vége 7–1 lett oda, a Népsport mégis 8-as osztályzattal honorálta teljesítményemet. Emlékszem, a meccs után az ellenfél játékosai is odajöttek hozzám gratulálni.

Csifu 1995 januárjáig védte a Hunyadi tériek kapuját, majd egy évre leállt. Nem kért a Szeged SC-vel történt fúzióból...

– A Vágó Attila edzette Kiskundorozsma NB III-as gárdájában kezdtem újra. Bajnokok lettünk, feljutottunk a másodosztályba, majd egyéves tápéi kitérő után lehorgonyoztam a Kiszombor csapatánál. Öt felejthetetlen évet töltöttem itt el, háromszor aranyérmesek lettünk, de a másik két alkalommal is a dobogón végeztünk. A nyáron hagytam abba a futballt. Egyrészt reggelente, amikor kikeltem az ágyból, már fájt mindenen, másrészt pedig fiatal csapattársaimnál igencsak hiányoltam a labdarúgás iránti alázatot...

Az Alföld Szeged Kft.-nél áruszállítóként dolgozó egykori hálóőr kicsit sajnálja, hogy hosszú pályafutása alatt nem szerepelhetett az NB I-ben.
– Békéscsabán lett volna erre legnagyobb esélyem, de mert az akkori, ottani kapus, Gulyás külföldre igazolása kútba esett, maradtam Szegeden. Ezzel együtt elégedett vagyok pályafutásommal, amelyben akadtak kudarcok és szép dolgok egyaránt. Kereknek érzem az egészet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szentesi ezüstérem

A legjelentősebb hazai utánpótlás fiú vízilabdatornán, a 20 éven aluliak részvételével rendezett… Tovább olvasom