Délmagyar logó

2016. 06. 30. csütörtök - Pál 18°C | 29°C

Csodadoktor, Vértó, ötösök - ilyen gyerekkora volt Csőke Balázsnak

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal, edzőkkel beszélgetünk egészen más témában: gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Ezúttal az Ironman-győztes Csőke Balázs kerül sorra. A szegedi triatlonos Nagy László és testvére, Levente szomszédjaként és barátjaként több sportágat is kipróbált, de az úszás vonzotta. A későbbi profi sportkarrierhez viszont egy doktor szokatlan segítsége is kellett.
Rémült volt a Csőke család, miután gyermekük megszületett, ugyanis a kis Balázsnak a jobb lábfeje a másik felé fordult. A dongalábúakra 1983- ban még kétes végeredményű műtét várt, ezért az operációt prof. dr. Füzesi Kristóf nem engedte.
 
Boldog gyerek volt Csőke Balázs

Más ötlete volt a néhány napos gyermek számára: egy hét gipsz és egy hét torna állandó váltásban másfél éven keresztül keresztül. A végeredmény: utána a szülők már csak mosolyogtak azon a felvetésen, hogy Balázs külsővel rúgja majd a bőrt a focipályán, szemük fénye egészséges lábakkal cseperedett fel, ma pedig a szegedi vasemberként ismerjük.

– Ha Füzesi professzor nem találja ki ezt a gyógymódot, most nem lennék sportoló, nem követhetném az álmaim. Ezért nagyon örültem, hogy pár hete találkozni tudtam vele. Az egészből semmire sem emlékszem, hiszen nagyon kicsi voltam, de jelzők sincsenek arra, mennyire hálás vagyok neki. Ő is boldog volt, hogy láthatott, büszkén mondhatta el: jó munkát végzett – kezdte a beszélgetést gyerekkoráról az Ironman- győztes Csőke Balázs.

Ki is élvezte, hogy szabadon mozoghat, több sportágat is kipróbált, ez pedig többek között gyerekkori barátságának is köszönhető.
 
Néhány hete újra találkozott Füzesi professzorral, aki meggyógyította dongalábát. Fotók: családi archívum

Nagy László családja a szomszédunk volt, a klasszis kézilabdázó testvérével, Leventével pedig jó barátságba kerültem. Egy idő után mindenhova együtt mentünk, főként Vértóra, az volt a kedvenc helyünk. Télen korcsolyáztunk és szánkóztunk, a többi évszakban pedig horgásztunk. Annyira belejöttünk, hogy egy horgászversenyre is beneveztem, második lettem, és a mai napig próbálom előkeríteni azt a díjat, mert elveszett, pedig nagyon szép emlék, büszke voltam rá. A horgászat szeretetén is látszott, mennyire nyugodt lelkületű srác voltam, akár egyedül is elmentem pecázni, de azért Leventével jobban élveztem.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Csőke Balázs néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – Dominózni imádtam, mert az volt a jelem az óvodában, és mert szerettem, hogy számok vannak a játékban, ráadásul ehhez mindig akadt játszótársam.
Mesekönyv: – Süsü, a sárkány. Egyszer leestem a mászókáról, és enyhe agyrázkódás miatt pár napot a kórházban kellett lennem, akkor kaptam a könyvet.
Rajzfilm: – Vuk.
Tantárgy: – Történelem szakra jártam a Radnóti Miklós gimnáziumba, ez volt a legnagyobb kedvenc.
Tanár: – Fekete Frigyes, általános iskolai testnevelő tanárom, a gimnáziumban pedig Tóth Béla, aki történelmet tanított, és egy nagy tudású, a gyerekeket egyenrangú partnerként kezelő pedagógus volt.

Nagy Lászlóval is barátkoztam, miatta például kosárlabdáztam is egy darabig, de aztán rájöttem, hogy nemcsak a foci áll távol tőlem, hanem általában véve a labdasportok. A jiu-jitsu sem fogott meg, úszni viszont imádtam – tért gyermekkora legfontosabb részéhez a triatlonos.

Hatévesen ment először az újszegedi sportuszodába, ahol az úszás szinte azonnal élete legfontosabb része lett. Már első évében versenyeken indult.
 
Jó tanuló, jó sportoló.

– A korai kelés és a monotonitás sem zavart, ami a természetemből fakadóan nem is volt meglepő. Fizikálisan és szellemileg is nagyon sokat adott nekem az úszás, és sosem éreztem azt, hogy bármit is fel kellett volna áldoznom miatta. Sőt, büszke voltam arra, hogy a sportolás mellett is jól tanulok. Erre persze szükség is volt, mert a szüleimnek akadt egy kitétele: ne menjen az iskolai eredmények rovására. Ezzel pedig nem volt probléma, hiszen kötelességtudó gyerek voltam – mondta Csőke Balázs, aki a nyári szünetekben a nagyszülőkhöz, Ásotthalomra és Szentmihályra szeretett leginkább járni.

A triatlonost jelenlegi helyzetéről is faggattuk, ugyanis időközben az amerikai Houstonból Zürichbe tette át a székhelyét. Ezzel lényegében hazatért, hiszen az Egyesült Államok előtt évekig a svájci városban élt.
– A triatlon világában nevet szereztem magamnak, így már nem kényszerülök arra, hogy az Egyesült Államokban éljek. Ott volt az ugródeszkám, de Európában érzem otthon magam, ráadásul szakmailag is remek helyen vagyok, a jelenlegi világbajnoki és olimpiai bajnoki címvédő is svájci – fejtette ki a költözés okát Csőke Balázs, aki cikksorozatunkban természetesen gyerekkori barátjának, Nagy Leventének passzolta a labdát.
 
Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Ha néha erre került a sor, akkor a kapuban jobban szerettem lenni, mert nem kellett kergetni a labdát.
– Volt bőrlabdája?
– Nem.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Voltam minden, csak játszani lehessen.
– Mászott fára?
– Igen, nagyon szerettem. Szüleim mindig aggódtak, összevissza karcoltam magam.
A házunk előtt volt egy nagy fa, gyűjtöttünk oda mindenféle dolgot.
– Verekedős volt?
– Nem igazán, inkább próbáltam elkerülni, nem is voltam agresszív gyerek.
– Legjobb gyerekkori barátja?
 
Ötösöket és aranyérmeket gyűjtött gyerekkorában Csőke Balázs.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Teke: Kiss Norbert újabb díja

Teke: Kiss Norbert újabb díja
A Magyar Olimpiai Bizottság szervezésében 22 nem olimpiai sportág 35, 2015-ben legeredményesebb versenyzőjét, Európa- és világbajnokát díjazták Budapesten, a Larus étteremben. Tovább olvasom