Délmagyar logó

2016. 09. 29. csütörtök - Mihály 12°C | 24°C

Csonka Gábor: A mozgás sír!

A szegedi Csonka Gábor három olimpiai cikluson keresztül dolgozott a Magyar Kajak-kenu Szövetségben. Idén nyáron azonban nem kapott szerepet hazánk legeredményesebb sportágának vezetésében. A MOB viszont tárt karokkal várta.
A háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa menedzserével a napokban a Stefánia cukrászdában beszélgettünk. Mindenről: a sportról, a családról, a betegségéről, a munkáról.

– Sokan tudtak, tudnak arról, hogy beteg volt, így nem is kezdhetem mással a beszélgetést: hogy van?
– Egyre jobban. Sokat fogytam, de ez nem is volt baj, igaz, azért ennyit nem akartam leadni. Legyőztem a betegséget. Nehéz időszakon vagyok túl. A szeretteim, a családom, a barátaim végig mellettem álltak, és ez erőt adott a gyógyuláshoz.

– Erős volt végig?
– Annak kellett lennem. Egyetlen pillanatra sem fogalmazódott meg bennem, hogy nem gyógyulhatok meg. A feleségem, a 16 éves lányom és az ikreim segítsége nélkül ez nem sikerülhetett volna.

– A betegség változtatott valamit az életén?
– Ebben a nehéz időszakban döbben rá az ember, hogy valójában mi a fontos számára. Volt időm ezen elgondolkodni. Csak azt csinálom, amiben élvezetemet lelem, ami igazán fontos. Stresszes életet éltem, túlhajtottam magam, ebből a továbbiakban nem kérek.

– A Magyar Kajak-kenu Szövetség sem számít a munkájára, miért?
– A betegséggel megvívtam a harcot, a szövetség vezetőivel azonban nem sikerült. A szeretett sportágamban vereséget szenvedtem. Három olimpiai ciklus alatt dolgoztam, előbb mint alelnök, majd elnökségi tag. Nem voltam az a típus, aki csendben maradt, ha valami nem tetszett, azt én szóvá is tettem rendszeresen. Baráth Etelét – a szövetség elnöke, a szerk. – rendkívül jó embernek tartom, több döntésével azonban nem értettem egyet, így többször is harcban álltunk egymással. Idén újból az alelnöki pozícióra pályáztam, de még az elnökségbe sem kerültem be.


Egyre jobban van, legyőzte a betegséget. Fotó: Frank Yvette
Egyre jobban van, legyőzte a betegséget.
Fotó: Frank Yvette

– Nincs most szegedi képviselő a szövetségben?
– Hivatalosan nincs. Petrovics Kálmán rendszeresen ott van az üléseken, de nem az elnökség tagja.

– Mégsem marad munka nélkül. Hogy került be a MOB csapatába?
– A Sportegyesületek Országos Szövetségének javaslatára kaptam meg a felkérést agilis sportvezetői tevékenységemnek köszönhetően. Ez egy új kihívás, új lehetőség számomra, hogy bizonyítsak.

– Janics Natasa menedzsereként dolgozik, méghozzá sikeresen. Nati Szeged legeredményesebb sportolója, háromszoros olimpiai bajnok, 15-szörös világbajnok, 12-szeres Európa-bajnok kajakos. Sokan biztos megkérdeznék: Natasa ott lesz a londoni olimpián?
– Janics Natasa eddig is profi volt, most még profibb. Rengeteget változott, így azt mondom, hogy 2012-ben és 2016-ban is ott lehet az olimpián. Natasa-fóbiában élek. Szeretek vele együtt dolgozni, félelmetes a céltudatossága. Miben változott? A győzelmek mellett számára fontossá vált: a példamutatás, a jótékonykodás, az utánpótlás-nevelés, az ország és Szeged imázsépítése. Nati tisztában van azzal, hogy a kajakozáshoz ért, ez a hivatása, éppen ezért van még benne a 2016-os riói olimpiai részvétel is.

– Mi lesz, ha gyereket szeretne?
– Az ősszel férjhez ment, nem kizárt, hogy egyszer gyereket szeretne szülni. Natasát ismerve a szülés után visszatérne, maximum kihagyna egy világbajnokságot vagy Európa-bajnokságot.

– Lassan két órája beszélünk, jó hallani, hogy mennyi energiával rendelkezik. A magyar sport viszont nem éppen a fejlődés útjára lépett. A tavalyi nyári játékok után sokan kongatják a vészharangot. Mi erről a véleménye?
– Úgy fogalmaznék, hogy a mozgás sír. Nemcsak az élsport, hanem az egész magyar sport. A profik, az amatőrök, azok, akik szeretnek sportolni, mozogni. Egyre kevesebb pénz jut a magyar sportra. Tudom, hogy vannak olyanok, aki azt mondják erre, hogy az egészségügyre, az iskolákra, a munkanélküliség visszaszorítására fordítsák a pénzt, ne a magyar sportra.

– Miként tudná az ellentábort meggyőzni?
– Talán azzal, hogy egy egészségesebb országban jobb élni. Ha kevesebb pénz jut a magyar sportra, akkor egyre kevesebb lesz az edző, a jó szakember, romlik a sportpályák állapota, amelyek bizony már most is katasztrofális képet mutatnak. Ha tovább tart ez a visszalépés, ami jellemző volt, akkor bizony nem sok jót jósolok. 2008-hoz képest az olimpiai támogatás idén 48 százalékkal csökkent. Most talán az a MOB egyik legfontosabb feladata, hogy visszatérjen a magyar sport arra az útra, ami miatt a világon is elismert lett. Ez pedig az állam kiemelt szerepvállalása nélkül nem jöhet létre.

Olvasóink írták

  • 4. .suhym. 2009. december 16. 23:23
    „Jo volt olvasni a veled keszult riportot.... akaraterod, elszantsagod, tenniakarasod peldaerteku!:)))

    Sok sikert a MOB munkadhoz es nagyon-nagyon jo egeszseget kivanunk!
    /A fenti sorokat lejegyezte egy marketingreferens ill. az ose:))))))))))/”
  • 3. KingTiger 2009. december 16. 19:10
    „Szintén mielőbbi teljes gyógyulást kívánok Csege!
    Minden elismerésem ahhoz, hogy az élni és tenni akarás ilyen eltökéltté tett.
    Maradj meg továbbra is ilyennek, és hosszú boldog jövőt kívánok Neked a családod körében!

    u.i.: Logaritmus, a hozzászólásodban kellemesen csalódtam. Remélem ez a jövőben is így folytatódik.”
  • 2. TUTI 2009. december 16. 16:48
    „...s viszont mindenkinek!
    HAJRA MAGYAROK!”
  • 1. Logaritmus 2009. december 16. 10:50
    „Jó egészséget kívánok!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Női kézilabda vb: győzelem Kína ellen

A 9. helyért játszik majd a magyar női kézilabda-válogatott a kínai világbajnokságon, miután a… Tovább olvasom