Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Cutura: Ó, a pesti döntő!

A 80-as évek közepén a Cibona Zagreb kosárlabdázói az újvidéki és a belgrádi televízió jóvoltából szinte családtagoknak számítottak a dél-magyarországi háztartásokban.
A zágrábiak kétszeres BEK-győztes, világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes játékosa, Zoran Cutura manapság a horvát Jutarnji List újságírója. Az egykori kiváló bedobó a madridi Eb-döntő után készséggel állt lapunk rendelkezésére.

– A finálé előtt a szakértők többsége spanyol győzelmet jósolt. Önt is meglepte az oroszok sikere?
– A döntőt megelőzően jómagam is a hazaiakra tippeltem, ugyanakkor Kirilenkóék aranyérme egyáltalán nem a véletlen műve. Az elmúlt években az orosz válogatott éléről hiányzott egy képzett és tapasztalt edző. Most viszont megtalálták az ideális kapitányt, hiszen David Blatt jelenleg az egyik legjobb Európában dolgozó tréner.

– A szünetben nagyon kedélyesen beszélgetett egykori válogatottbeli társával, a Crvena zvezda irányítójával, Zoran Radoviccsal. Állandó a kapcsolata a régi cimborákkal?
– Túlzás lenne azt állítani, hogy azokban az időkben életre szóló barátságok köttettek, mindenki járja a maga útját. Radovics jelenleg a nemzetközi szövetség munkatársaként dolgozik, vele a nagy eseményeken rendre összefutunk.

– Emlékeim szerint annak idején a legkiélezettebb helyzetekben is mindig higgadt tudott maradni. A '88-as Jugoszláv Kupa-döntőben a dudaszó pillanatában dobta a Cibona győztes kosarát a Jugoplastika ellen.
– Sokakkal ellentétben én már akkoriban is komolyan gondoltam, hogy a kosárlabda csak egy játék, és az életben ennél sokkal fontosabb dolgok is léteznek. Az a bizonyos kupadöntő egyébként az egyik legszebb emlék pályafutásom során. A kedvenceim közé tartozik még a '84-es bajnoki döntő utolsó mérkőzése, amikor a Zvezda ellen Mihovil Nakic két másodperccel a vége előtt dobta a sorsdöntő kosarat, illetve a '85-ös athéni és a '86-os budapesti BEK-döntő, amelyen a zágrábi szurkolók szinte hazai hangulatot teremtettek a csarnokban.

– A spanyol fővárosról viszont, ha jól sejtem, nem csak kellemes emlékeket őriz. 1986-ban a vb-elődöntő utolsó percében kilenc ponttal vezettek a Szovjetunió ellen, majd ötven másodperc alatt három triplát kaptak, a hosszabbításban pedig vereséget szenvedtek. Megfejtették már, hogy mi történt az utolsó percben?
– Az ott történtekre nem lehet magyarázatot találni, hacsak azt nem, hogy a sportban bármi előfordulhat, nem lehet minden csatából győztesen kikerülni. Michael Jordan sem nyerte meg az összes mérkőzését pályafutása során. Az elbukott elődöntő után a bronzérem megszerzése némiképp kárpótolt bennünket.

– Soha nem akart edzőként dolgozni?
– Soha. Az a világ nem nekem való. A két kezemen meg tudom számolni, hogy a régi nagy játékosok közül ki lett sikeres szakember. Egy edző nem feltétlenül a maga ura, a befektetett munka eredménye jó néhány egyéb összetevőtől függ. Persze, nem mondom, hogy az újságírói pálya sokkal nyugodtabb, rengeteget utazom, az életem felét reptereken töltöm. Az viszont örömmel tölt el, hogy így legalább a kosárlabdázás mellett maradhattam.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szávay Ágnes Szöul meghódítására készül

Szávay Ágnes pekingi tornagyőzelme után a 20. helyre lépett előre a női teniszezők… Tovább olvasom