Délmagyar logó

2016. 08. 30. kedd - Rózsa 19°C | 27°C

Czene Attila: Hiányzott a szegedi napfény

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal, edzőkkel beszélgetünk egészen más témában: gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Ezúttal Czene Attila olimpiai bajnok úszó kerül sorra. Az 1996-os atlantai ötkarikás játékokon aranyérmes sportoló 13 éves koráig élt Szegeden, szülővárosában nem is érezte munkának a sportág űzését, Budapestre kerülve pedig ez csak felértékelődött a szemében.
Akik látták, sosem felejtik el az 1996-os ötkarikás játékok férfi 200 méteres vegyesúszó döntőjét, ahol a surranópályán tempózva Czene Attila olimpiai bajnok lett. Akkor már egy klasszis sportolót láttunk az atlantai dobogó tetején, aki úgy halmozta az érmeket, mint manapság Hosszú Katinka, hiszen 1995-ben tizenkét számban indult a magyar bajnokságon, és mindet megnyerte. De a legendás Széchy Tamás tanítványa is volt gyerek, nem is akárhol: Szegeden született, és 13 éves koráig ott is élt.
 

– Szép és boldog gyerekkorom volt a városban, ahol otthon szinte nem is kellett már nevelni, az uszoda megtette ezt. A vízben történő edzés más hatással van az emberre, mint a szárazföldi. Utóbbi felpörget, a medencés tréning viszont nem, talán ennek is köszönhetem, hogy mindig olyan nyugodt és higgadt voltam. Amíg Szegeden éltem, lazábbnak tűntek az edzések, addig nem is munkaként tekintettem a sportra, ez a könnyedség pedig jókedvűvé tett. Imádtam a nyitott uszodát, hogy nyáron tűző napsütésben edzünk. Aztán ez Budapesten megváltozott, akkor tanultam meg igazán értékelni azt az utánozhatatlan atmoszférát, ami korábban körülvett. Hiányzott a szegedi napfény – mondta Czene Attila, aki jelenleg a Magyar Szabadidősport Szövetség elnöke.

 A lazább szegedi hangulat persze nem jelenti azt, hogy a sportot ne vette volna nagyon komolyan már ebben a korban is. Sőt, a keretes írásunkban olvasható témáknál derült ki, hogy igencsak féltette testi
épségét.
 

Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Czene Attila néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – A játék autókat imádtam, főként azokat, amelyek valamilyen foglalkozáshoz fűződtek. A tűzoltó- és kukásautókat szerettem legjobban.
Mesekönyv: – La Fontaine-től A tücsök és a hangya. Egyszer gyerekként pár napra kórházba kerültem, nagyon szomorú voltam, hogy higiéniai okokból elvették tőlem a könyvet.
Rajzfilm: – Tom és Jerry, Magyar népmesék.
Tantárgy: – Orosz tagozatos iskolába jártam, szerettem és jól is beszéltem a nyelvet. A kémiát is kedveltem, nem sokan érettségiztek ebből a tárgyból, de én igen. A földrajz és a matematika is a kedvenceim közé tartozott.
Tanár: – Az általános iskolából Nemes tanárnő, sajnos a keresztnevére nem emlékszem. Oroszt tanított.

– Az edzőm mindig mondta, hogy játszhatok a többiekkel, csak ne sérüljek meg. Ezért voltam például focizáskor mindig kapus. A grundon általában idősebbekkel rúgtam a bőrt, és nem akartam, hogy véletlen valami gondom legyen, ezért beálltam a kapuba. Milyen a sors? A betonon sosem lett semmi bajom, aztán egyszer az uszodai öltözőben labdáztunk, és ott eltörtem a kezem. Ez egyébként csak hat héttel később derült ki, előtte még ebben az állapotban versenyt is nyertem. Csak nem akart enyhülni a fájdalom, így elmentem orvoshoz. A csontom ekkorra nagyrészt beforrt magától, de egy hétre azért kaptam egy gipszet. Ezért nem tudtam elmenni az országos bajnokságra, pedig győzelmi esélyekkel vártam a megmérettetést, egész évben erre készültem. Ekkor tanultam meg, hogy semmilyen szórakozás nem ér annyit, hogy a befektetett munkát értéktelenné tegyem. Ezért például nem bújócskáztam, hanem számháborúztam, hogy ne kelljen futni, és ezért is kerültem a verekedést – árulta el a szakember, aki két évig sportügyeket felügyelő államtitkár is volt.

Budapestre kerülve belecsöppent a bajnokok életébe, Darnyi Tamással járhatta a világot.

 – Óriási dolog volt akkoriban például Kubába utazni, a szüleim szeretete és támogatása mellett az ilyen élmények adtak pluszmotivációt, hogy bírjam azt a munkát, ami először nagyon soknak tűnt. Már gyerekként is jól be tudtam osztani az időmet, ennek is köszönhettem, hogy a monoton és fárasztó edzések mellett is jól tanultam – fejtette ki Czene Attila, aki később amerikai egyetemre járt, méghozzá ott, ahol Kovács Ágnes olimpiai bajnok is tanult és most a Haász SZUE vb-ezüstérmese, Olasz Anna is. Sorozatunkban a szegedi vasembernek, az Egyesült Államokban élő Ironman-triatlonos Csőke Balázsnak passzolta a labdát.
 
A múlt, a jelen és a jövő bajnokai. Czene Attila Novoszáth Melindával (balra) és Olasz Annával. Fotó: Karnok Csaba

Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Kapus voltam.
– Volt bőrlabdája?
– Természetesen. Volt egy olyan szép bőrlabdám, amit le se mertem vinni a grundra. Ekkor jöttem rá, hogy tönkremennek az ilyen labdák, ha nem fújom fel rendszeresen. Egy bőrlabdát most is őrzök, ugyanis kaptam egy olyat, amelyre az olimpia logója van varrva.
– Házőrző volt a bújócskában?
 – Mi nem nagyon bújócskáztunk, inkább számháborúztunk.
– Mászott fára?
– A játszótéren a korlátokra simán felmásztam, de a fára mászás nem ment jól, nem is erőltettem.
– Verekedős volt?
– Nem, mert féltem, hogy a szülők és az edzők mit szólnának, ha megtudnák.
– Legjobb gyerekkori barátja?
 – Lehel Zoltán, osztálytársam volt az általános iskolában. Egyes órákon szét kellett minket ültetni, mert állandóan bohóckodtunk. Németországban él, de tartjuk a kapcsolatot.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ebből még lehet döntő

Ebből még lehet döntő
A ContiTech Szeged Diapolo férfi vízilabdacsapata 9-8-ra kikapott a Brescia elleni Európa… Tovább olvasom