Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Dálnaki, a védelem vezére

A labdarúgó NB II keleti csoportjában remekül kezdte az évadot a Makó FC. A mezőny egyik legkiválóbb, leggazdagabb gárdájának, a Kecskemétnek otthonában az 1–1 több mint jó eredmény. A mezőny legjobbja a vendégek középső védője, Dálnaki Csanád volt.
Dálnaki Csanádra még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy új szerzemény a Makó FC-ben. Igaz, júliusban kötelezte el magát a zöld-sárgákhoz, de előtte – 1999 nyarától – öt és fél éven át már szolgálta a Maros-parti alakulatot. Őt aztán nem kellett körbevezetni az Erdei Ferenc téri sporttelepen.

– Szép éveket töltöttem el a klubnál, sok nagy csatára szívesen emlékszem vissza, 2005 telén mégis úgy döntöttem, odébb állok egy házzal – emlékezett a keménykötésű 31 éves védő. – A második vonalból átigazoltam a megyeegyes Kiszomborba, majd a tavaszi szezon után az NB III-as HFC-be kerültem. Remekül éreztem magam Vásárhelyen, és a játék is elég jól ment.

Vele a HFC sziporkázott, a második helyen zárta a legutóbbi idényt. Az MLSZ ugyan invitálta a gárdát az NB II-be, de a pénz, jobban mondva annak hiánya Hódmezővásárhelyen is nagy úr. Az együttes maradt a harmadik vonalban.

– Nem emiatt távoztam, már korábban eldöntöttem, ha kellek még a Makónak (fél éve is invitáltak), akkor ott a helyem. Most már tudom, hiányzott a magasabb osztály. Félre ne értse, tulajdonképpen mindegy milyen szinten rúgom a labdát, ha a pályán vagyok, csak a győzelem számít. Sikerorientáltnak tartom magam, nagyon szeretek nyerni, jó eredményt elérni. Úgy látom, ez a mentalitás több csapattársamat is jellemzi, ebből pedig csak jó sülhet ki.

Nagyra törő, merész álmokra azonban még véletlenül se gondoljon senki.

– A felkészülés alatt játszott edzőmeccseinken nem voltunk túlságosan meggyőzőek, őszintén bevallom, kicsit meg is ijedtem. Úgy vágtam neki az évadnak, már akkor boldog leszek, ha nem a kiesés ellen küzdünk majd. A jól sikerült kecskeméti meccs nem tett rosszat az önbizalmunknak, most már látok esélyt arra, hogy akár erős középcsapattá váljunk.

Csanád a mezőny legjobbja volt a hírős városban rendezett találkozón. Fejjel, lábbal átjátszhatatlannak bizonyult, sugárzott róla a magabiztosság, az erő, arról nem beszélve, hogy csapata egyenlítő találata is az ő nevéhez fűződik.

– Most tényleg nagyon kijött a lépés, de tisztában vagyok vele, hogy nem lesz ez mindig így. Egy ilyen nagy megterheléssel járó meccs után, fáj minden porcikám, el kell telnie legalább két napnak, hogy segítség nélkül ki tudjak kelni az ágyból. Hiába, a futballban eddig eltöltött húsz év nem múlt el rajtam nyomtalanul...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Idegenben mindenképpen jó az iksz

A házigazda németekkel azonos számú, kilenc aranyérmet gyűjtött a magyar válogatott a 36. síkvízi… Tovább olvasom