Délmagyar logó

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 2°C | 12°C Még több cikk.

Domokos Mihály jól bánik a fakanállal

Sorozatunkban sportolókkal, sportvezetőkkel beszélgetünk – kicsit másként. Domokos Mihályt (54), az ABCOM-Szeged KE ügyvezetőjét ezúttal nem a kosárlabdáról, inkább szakácstudományáról kérdeztük.
– Milyen az idő Szlovéniában?

– Síeléshez tökéletes. Most zajlik az SZTE testnevelés szakos hallgatóinak a kötelező oktatás, amelynek helyszínéül a szlovéniai Bohinjt és a Vogel-hegyet választottuk. Gyönyörű vidék.

– Hogy lett pedagógus?

– Szüleim kosárfonók voltak Békésen, ahogy mindhárom nővérem ezt a szakmát folytatta. A gimnázium első évében – köszönhetően testnevelő tanáromnak, az egykori olimpikon tornásznak, Kecskeméti Gábornak – annyira megfogott a pedagógusi pálya, hogy már akkor tudtam, ezt szeretném csinálni.

– Látszik, hogy szereti a munkáját.

– A tanítás számomra nemcsak munka, hivatás is. Példát mutatni a jövő nemzedékének, átadni nekik a tudást, nemes feladat, felemelő érzés. Örülök, hogy 1975-től kezdve azt csinálhatom, amit szeretek, és amihez, úgy gondolom, értek is.


– Ügyes szakács hírében áll. Mit tud a legjobban elkészíteni?


– Valóban ez az egyik kedvenc hobbim. Édesapám is jól boldogult a konyhában, és 14 éves koromtól fogva én is beletanultam a magyaros ízekbe. Hétvégenként a mai napig én főzök a családnak. A baráti körömben a halételeim mellett a székelykáposztámat dicsérik a leginkább.

– Hány éve rendszeres résztvevője a Csabai Kolbásztöltő Fesztiválnak?

– Tíz évvel ezelőtt voltam először. Akkor egy, a megyei jogú városok számára megrendezett versenyen a szegedi csapattal megnyertük a kolbásztöltős feladatot, amellyel egy meghívás is járt. Az évek során több állandó társammal veszünk részt a fesztiválon, két éve már Domokos Mihály és barátai néven.

– Békésen született. Sűrűn jár haza?

– Régen hetente utaztam, de édesanyám halála óta kevesebbszer szoktam. 1989-ben kerültem Szegedre, minden ide köt. Itt él mind a négy gyermekem, a 28 éves Balázs, a 24 éves Márti, valamint a párommal közösen nevelt 14 éves Misi és 4 éves Marci.

– Amikor nem tanít vagy intézi a csapat ügyeit, mit szeret csinálni?

– A szabadságomat rendszeresen az úszóházon töltöm. Imádok horgászni, ez nyugtat meg a legjobban, ám sajnos mostanában nem sok időm volt rá. A barátaimmal römizni és dominózni szoktunk, szeretek síelni, imádom a Tiszát és a Balatont is.

– Mindenki bajusszal ismerte, 2011-ben azonban megvált ettől.

– 18 éves koromtól fogva voltam bajuszos, mivel néptáncoltam, természetes volt, hogy nem borotválom le. Sokáig azt gondoltam, hogy magyar ember bajusz nélkül aligha létezhet, ám mivel én is öregszem, kezdett egyre színesebb lenni. Aztán egyszer Misi fiam addig nyaggatott, amíg teljesen megborotválkoztam, de biztos vagyok benne, hogy leszek én még újra bajuszos.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vajda Attila: itthon a remete

Öt nagyon mozgalmas napot töltött el itthon Vajda Attila, de már utazik is a következő edzőtáborba. Előtte még megünnepli kisfia 1 éves születésnapját. Tovább olvasom