Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Edzői szemüvegen keresztül a szezonról

A megyei élcsapatok edzői tekintenek vissza az elmúlt pontvadászatra.
A Szeviép-Szeged NB I A csoportos női kosárlabdacsapata a hatodik helyen végzett a bajnokságban, ez azt jelenti, hogy a Tisza-parti gárda az ősszel a FIBA Európa-kupában is rajthoz állhat. Az idény közben kinevezett vezetőedzőt, Domokos Mihály kértük meg, hogy értékelje a csapatot.
– Kezdjem a mondandómat azzal, hogy remek társra, és segítőre találtam Donkó Orsolya személyében. Rengeteget segített, végig kiválóan tudtunk együtt- működni. A csapat pedig partner volt a váltás után. Mindenki beállt a sorba, rendesen dolgoztak a játékosok. Az eredmények is azt bizonyították, hogy jó útat választottunk, jóval eredményesebbé vált a Szeviép. Sajnálom, hogy előbb Kajdacsi Judit, majd Mészáros Kornélia dőlt ki a sorból. Külön öröm volt Török Szilvia és Szlimák Hajnalka utolsó hónapokban mutatott teljesítménye. Természetesen Kajdacsinak, Mészárosnak, és Russainak is voltak remek meccsei. Mivel sok volt a sérültünk, és a bajnokság hajrájára idegenlégiós nélkül maradtunk, ezért a fiatalok jóval több szerepet kaptak. És ezzel éltek is. Elég csak Pungor Krisztinát megemlíteni, aki a Zala Volán elleni hazai meccsen játszott kiválóan. Bízom benne, hogy a tinik továbbfejlődnek, és következő szezonban is sok-sok örömet szereznek majd.
– Ami nagyon fontos volt – folytatta a gondolatot Domokos –,hogy igazi csapatként játszottunk. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is remek volt az összhang a lányok között. Sajnos, éppen az utolsó meccsen nem műkődött ez, talán ekkor már kicsit fáradtabbak voltak a játékosok, ezért nem sikerült az ötödik helyet megcsípnünk.

Gyöngyösi András, a Szeged Beton VE edzője: – Peches évet zártunk. Ki tudja, ha az évad elején, az MK-elődöntőben legyőzzük a Vasast, talán minden másként alakul. A pechsorozatunk később folytatódott az Euroligában is, ahol a „halálcsoportba" kerültünk a Pro Reccóval, a Mladost Zagrebbel és a Volgográddal. A bajnokságban is több meccsünk is egy gólon múlt. A bajnokságban már úgy nézett ki, hogy összeálltunk, aztán tavasszal hazai medencében kikaptunk az Egertől, innentől kezdve elindult a lejtmenet. Nem voltunk olyan egységesek, mint egy esztendővel korábban, elismerem, ez az én hibám is. Hullámvölgybe kerültünk, ennek ittuk meg a levét az előbb említett Eger, a Szentes, valamint a két Szolnok elleni meccsen. Ha nem veszítünk ezen a négy meccsen hat pontot, akkor elérhettük volna célunkat, az alapszakaszban minimum a harmadik helyet. Azt is el kell mondanom, az élcsapatok közül bennünket sújtott legjobban az elmúlt nyáron bevezetett szabályváltoztatás. Jobb, eredményesebb évadban bíztam, de a most befejezettet sem tekintem sikertelennek, pláne nem kudarcnak. Sok tanulsággal szolgált az évad, ezekből talán a legfontosabb, hogy minden egyes ellenféllel szemben százszázalékos állapotban kell vízbe ugrani. Tudomásul kell venni, atomsport lett a póló, a játék 30-40 százalékban felgyorsult, a meccsnek alig van holtideje. A keretből elsősorban Komlósi Pétert kell kiemelnem, aki hátul is jól teljesített, és az ellenfél kapuja előtt is gondot okozott. Rajta kívül még a két centerünkkel, Nenad Vukaniccsal és Tóth Lászlóval voltam leginkább elégedett. Mindketten futószalagon szállították a fórokat – az egész mezőnyben mi kaptuk a legtöbb emberelőnyös helyzetet –, az persze más kérdés, hogy ezeket milyen százalékban értékesítettük.

Tóth Andrea (fehérben) Szremkó mellett a Hungerit legjobbja volt. Fotó: Vidovics Ferenc
Kocsis István, a Hungerit-Top Cop Security-Szentesi VK edzője: – Az elmúlt nyáron váratlanul ért a megtisztelő felkérés, hogy legyek a szentesi női pólócsapat edzője. Örömmel mondtam igent, nagy várakozással kezdtem a munkához. Célunk a dobogó elérése, illetve a korábbi második hely megvédése volt. Aztán elég hamar tudatosult bennünk, hogy a Domino-BHSE más kategóriát képvisel, mi a Dunaújvárossal leszünk nagy csatában, Primászékat tudjuk csak megszorítani. A kettőnk közötti nagy csata elmaradt, sajnos bebizonyosodott, egyelőre még jobb nálunk az Újváros. A bronzérem miatt nem vagyok csalódott, ez volt a realitás. A lányok minden tőlük telhetőt megtettek. Mivel nálunk sok az iskolás, ez az edzésmunka hatékonyságára ment. Az őszi idényben kicsit szétszórt, zilált volt a csapat. Tavaszra már összeállt a játékunk, de a legfontosabb meccseken ez nem minden esetben volt észlelhető. Gondolok itt elsősorban a dunaújvárosi 17–8-as vereségünkre. Picit azért többet vártam magunktól, mondom ezt azért, mert bravúrt nem tudtunk elérni, csak az elvártakat hoztuk. Az együttes két húzóemberének Szremkó Krisztina és Tóth Andrea bizonyult. A többiek– így Sipos Edit, Molnár Anett, Győri Eszter, Döme Nóra, Dunderski Alexandra – is megtették a magukét, de egy kis hiányérzetem mindannyiuknál felmerült bennem. A cserejátékosok – akik különben valamennyien tehetségesek – is igyekeztek, de sok esetben át kell gondolniuk, hogyan, miként kell viszonyulniuk a pólóhoz. Egyedül talán Berak Diana volt az, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Berki András, a Legrand-Szentesi VK edzője: – A csapat éves összteljesítményével maximálisan elégedett vagyok. A 8. hely elérése mögött nem kis munka áll, főleg annak tükrében, hogy öt meghatározó játékos távozott a gárdából. Páran fel tudtak nőni a feladathoz, a többiek hozták a megszokott, elvárt formát. Egész éves teljesítménye alapján Horváth Tamás és Szabó Nándor teljesítménye volt a legmegbízhatóbb, ők ketten voltak azok, akik hoztak egy fix nívót, az elvárt szint alá nem mentek. Említésre méltó volt Torday Árpád tavaszi szezonja, és Német Dániel is sokat komolyodott, fejlődött. Szintén a legjobbak közé tartozott Juhász Zsolt, aki a kiegyensúlyozott volt, jól pólózott, a bajnokság végére azonban elfáradt. Utóbbin mondjuk nem csodálkozom, hiszen – Némethtel együtt – a junior vb miatt az elmúlt nyáron alig volt néhány nap pihenője. Szabó Tamás és Józsa Tibor is komoly fejlődésen ment keresztül. Csalódást senki sem okozott, kivéve a három ifista, Jaksa, Hegedűs és Araczki. Többet vártam tőlük, sokkal jobban kellett volna szaggatniuk az istrángot. A következő évadban is a csapat edzője maradok, a vezetőkkel mindenben megegyeztem.

Fotó: Frank Yvette
A felnőtt és az ifjúsági csapat eredményeiben is fontos szerep hárult Kaszás Zoltánra, a Ferroép-Szeged trénerére. Mindkét együttes bajnok lett, és sorrendben a második év volt, amikor egyszerre nyerte meg a két korosztály a szuperligát.
– Kilencedik éve vagyok az egyesületnél, és sem nekem, sem a klubnak nem volt ilyen sikeres idénye. A nyolc befejeződött szuperligából kétszer végeztünk a második helyen, hatszor pedig, idén sorrendben ötödször megnyertük a csapatbajnokságot. Ami pedig rendkívül fontos: a nemzetközi színtéren begyűjtöttünk két újabb elsőséget, a világkupát és a Bajnokok Ligáját. Szóval ami elsőséget lehetett, azt ebben a szezonban megszereztük. Egyénileg senkit sem emelnék ki, mert amikor kellett, mindig volt valaki, sokszor akár több játékos is, aki húzta a szekeret. Szerencsére jól sikerültek a formaidőzítések, bár azért a pályára lépő hat tekésnél alaposan össze kellett hangolni. Egyedül a Magyar Kupa az, amit nem nyertünk meg, erre külön nem készültünk. Sok szerepe volt a szerencsének is a sorozatban. Biztos érdekes szakága lesz a sportágnak, és valószínű, ez a jövő, mert már világbajnokságot is rendeznek a sprintszámban, de egyelőre nem tartottuk kiemelten fontosnak az MK-t. Érdemes megemlíteni az ifjúsági csapatot is, amely szintén bajnok lett. Zapletán Zsombor már rendszeresen játszott a felnőtteknél, míg Tátrai Sándor és Eperjesi Csaba még több éven keresztül meghatározója lehet a korosztálynak. Előttük a jövő – nyilatkozta Kaszás Zoltán, a Ferroép-Szeged edzője.

A HNKC SE NB I-es női kézilabdacsapatának elmúlt szezonját (a 8. helyen zárta a bajnokságot az együttes) az elnök, Antós István már értékelte, a szakmai elemzés Buday Ferenc edzőre várt:
– Azzal kezdeném, hogy számomra szakmailag teljesen új feladatot jelentett egy női gárda irányítása. Ráadásul csak az újságokból tájékozódtam, mert az elődömtől semmilyen útmutatást, információt, segítséget nem kaptam. A hibák, a gyengeségek azonban ugyanazok voltak: 2005/2006-ban is végigkísért bennünket a ziccerek nem megfelelő értékesítése és a sorozatos technikai bakik. Ezek gátolták a jobb eredmény elérését. Gond volt még az agresszivitással, a harcossággal és az egy-egy elleni játékban fokozottan jelentkeztek a technikai fogyatékosságok is. Sokszor előkészítetlenül lőttünk, és a verseny okozta stresszhelyzeteket is rosszul kezelték, tűrték, élték meg a lányok. Ezzel együtt mégis azt állítom, hogy a játékosok önmagukhoz képest fejlődtek, előreléptek, elég ha csak azt említem, hogy 24,3 kilót fogytak, viszont 4,7 kilogrammot szálkásodtak, izmosodtak. Igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni az egyéni képzésre, de erre délelőttönként nem nyílt lehetőség, nem volt termünk. Mindent megbeszéltünk egyénileg, vagy „kiscsoportos" keretekben. Összességében a 8. hellyel elégedett vagyok, azzal azonban, ahogy elértük, azzal már nem. A play off szereplés pedig borzasztóan elszomorított, csalódást okozott. A gárda a kritikus pillanatokban mindig összeomlott, mint a kártyavár, és azt követően már nem tudtam „belenyúlni" a mérkőzésbe.
Játékosrangsor az edzői osztályzatok alapján (élboly): 1. Wolf Alexandra 6,12 pont, 2. Jókai Nóra 5,64, 3. Gaál Adrienn 5,61, 4. Körmöczi Beáta 5,38, 5. Olga Nyikolajenko 5,34, 6. Ancsin Tímea 5,29.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bemutatjuk a világbajnokság csoportjait (2.): B csoport

Jövő pénteken 18 órakor a Németország–Costa Rica mérkőzéssel megkezdődik a németországi… Tovább olvasom