Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 25°C

Egy hétig volt főhadnagy, most 108. maratonjára készül

Naponta háromszor edz, spéci teával és reggelivel marad egészséges, jelenleg pedig 108. maratonjára készül a szegedi szenioratléta, Molnár Mihály. Mindezt úgy, hogy 35 éves kora fölött szeretett bele a hosszútávfutásba. Családjáról, feleségéről és az egyhetes főhadnagyi pozíciójáról is beszélgettünk.
Marika, a feleség, egyben jógatanár

Molnár Mihály feleségével, Marikával él, ahogy interjúnkból is kiderül, 1968 óta házasok. Arra voltunk kíváncsiak, hogy női szemmel mennyire könnyű elfogadni ezt az életformát, a napi három edzést.
– Elfogadtam, hogy ő ilyen. Sok versenyre elkísértem, itthon és külföldön egyaránt. Volt egy jó csapatunk, így amíg ők futottak, a többiekkel beszélgettünk. Engem az atlétika ilyen szinten nem érdekelt, gyermeknek nem voltam sportos alkat, és akkoriban a lányoknál nem is erőltették, hogy edzésre járjanak. Úszni is csak negyvenévesen tanultam meg, de hetente kétszer még most is járok. Egy másik terület azonban érdekel, hosszú évek óta jógázom. Még az Etka anyó-féle gyakorlatokkal kezdtem, azóta sem fáj a derekam, pedig sok gondom volt vele. A kedves párom akkor még kinevetett, aztán én tanítottam meg neki ezeket
a mozdulatokat, és ma is a napi rutinjának része – mesélte a feleség.
– Elmúlt 71 éves, mégis minden nap edz. Hogy néz ki egy  napja?

– Fél 7-kor kinyitom a szemem. Ez még nem jelenti azt, hogy felkelek, előbb elvégzem a jógagyakorlataimat, amire a műtött gerincem miatt van szükség. Ezután felülök, felmasszírozom a lábaimat, megmozgatom a törzsemet, a nyakamat – ez hétig tart. Még ekkor sem jövök ki a szobából, előbb a falnál nyújtógyakorlatokat végzek. Ha ezzel kész vagyok, irány az előszoba, ott a görgőkkel végigmegyek a hátamon, „felébresztem" a kezeimet, azokat is megnyomkodom. Utána egy masszázshengerrel a derekamat, vállamat és lapockámat gyúrom át, majd a bokámat és a talpamat mozgatom meg, végül a kézisúlyzókkal végzek egy kis izommunkát.

AZ ALMAECETRE ESKÜSZIK

– Elfárad rendesen?

– Á, ez a bemelegítés. A reggeli után olvasok a Bibliából, majd tízkor kezdődik az edzés. Tíz percet mozgok a sígépen, aztán a szobabiciklimen letekerek tíz kilométert. Ráhangolom az izmokat a futásra, ami ezután jön: minimum tíz kilométert megyek naponta, de olykor a dupláját is. Ha hazaértem, ebédelek, majd irány az uszoda, ahol körülbelül 1500 métert úszom. Aztán szauna, meg egy kis beszélgetés, mert mindig összefutok valakivel.
A család azt szokta mondani, hogy „megtartom az előadást". Utána jövök haza, megnézem a Jóban Rosszbant a tévében és lefekszem aludni.

– Úgy látom, a konyhában is megvan a rituáléja.

– Minden reggelt fél liter langyos, almaecetes vízzel indítok, ez lehet kisvirágú füziketea is. Aztán főzöm a saját teámat: egy liter vízbe teszek vöröshagymahéjat, egy fej fokhagymát, borsmentát, citromfüvet, levendulát, tyúkhúrt és gyermekláncfüvet, ezt fahéjjal ízesítem. Ez az én energiaitalom, egész nap nem fáradok el tőle. Aztán reggeli előtt eszem egy tál saját találmányt, amiben reszelt alma, reszelt cékla, búzacsíra és darált dió van. Ezután jön csak az olyan étel, amiben ugyan van káros anyag, de a testnek fontos elemek is. Ilyen a kókuszzsíros kenyér vagy a szalonna.
 
Egy hétig volt főhadnagy. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)
– Olvastam, hogy csak 35 éves kora után kezdett el futni. Miért?

– Sokáig utáltam. Eleinte fociztam, mivel Alsóvároson laktam, a Móravárosi Kinizsi mezítlábas csapatában. Az viszont zavart, hogy a kezdőbe mindig a párttitkár, meg a szakszervezeti bizalmi gyermeke került, akik olyan kövérek voltak, hogy hetente csak kétszer „gurultak el" edzésre. Ez több társamnak sem tetszett, együtt játszottam például a későbbi válogatott Kocsis Lajossal, vagy éppen Zádorival, Tóth II.-vel. Ők a SZEAC-ig és az SZVSE-ig jutottak.

– Mi jött a futball után?

– A birkózás. Tíz évig csináltam, szerettem, többek között Savanya Ferivel voltam egy csapatban. Katonaként az Újpesti Dózsában folytattam, aztán amikor leszereltem, azonnal megismertem Marikát, a feleségemet. Eleinte azt hittem, sosem tudom otthagyni a birkózótermet, de ahogy családot alapítottam, hamar kikoptam.

NŐSÜLÉS – CSAK 24 ÉVESEN

– Hogy találkozott a feleségével?
Az értékálló autó

Molnár Mihály egy érdekes felfedezést tett: feltalálta az értékéből semmit nem veszítő autót.
– Szerintem a 105-ös Škoda a legjobb kocsi a világon, volt, hogy a családdal öten mentünk el vele egy olaszországi nyaralásra. Szerettem vezetni, ráadásul nem is buktam rajta: 70 ezer forintért vettem, ugyanennyiért adtam el, csak közben 26 évig hajtottam – mesélte.

– Azt mindig is tudtam, hogy 24 évesen akarok nősülni, a leszerelésemkor 23 voltam. Addig nem udvaroltam senkinek, a sport és a munka kötötte le minden időmet, cukrászként  hajnal négyre jártam dolgozni. Szóval amikor 1967-ben hazajöttem a katonaságból, apám mondta, hogy április elsején lesz egy vállalati buli, menjek el. Nem akartam, így kitaláltam kifogásnak, hogy nincs öltönyöm – erre csináltatott egyet. Arra büszke vagyok, hogy ez a mai napig jó rám. Amikor odaértem a buliba, már csak Marika mellett volt üres szék, a haverok így intézték. Oda is volt készítve nekem legalább hat üveg málnaszörp, mivel alkoholt nem ittam. Azt elfogyasztottuk, beszélgettünk, hajnal egy körül hazakísértem a Csillag térre. Ez egy büntetéssel is felért, mert onnan két órán át sétáltam Alsóvárosig, majd indultam dolgozni biciklivel a cukrászdába. Édesanyámnak mondtam, hogy ha ez a lány eljön velem három nappal később a Hungáriába, az öt órai teára, akkor jövőre esküvő. Azt hitte, meghülyültem, de Marika eljött, úgyhogy amikor leszállt a villamosról a barna szoknyájában, eldőlt a sorsom.
 
Egy hétig volt főhadnagy. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)
– Ilyen egyszerű lenne?

– Persze. 22 évesen ő is benne volt a korban, nem akartunk várni. Pénzünk nem volt, de tudtuk, nem is lesz egyhamar. Akkor még nem az számított, hogy legyen meg a ház, a kocsi, aztán költözzünk össze, és majd meglátjuk. Ez csak most divat. Persze a vágyaink is kisebbek voltak, mint manapság. 1968- ban esküdtünk, utána megszületett a két lányunk, akiktől hat gyönyörű unokánk van.

NAGY RIVÁLIS CSONGRÁDON

– Ez önnél egy életforma. Talál még a versenyeken motivációt?

– Azt mindig találtam. Az első maratonomat 1981-ben futottam, Antal Andor atlétaedző segített felkészülni, 3 óra 12 perccel értem célba. Mondta is Andor: „Mihály, nem gondoltam, hogy le tudod futni" – 1985-ben ezzel a címmel jelent meg rólam egy cikk a Délmagyarban. Az újság egyébként a napi rutinom része, reggel átnézem, este végigolvasom. Azóta évente legalább három-négy maratont futok, most tartok százhétnél. Csupán két hosszabb időszakot hagytam ki: 25 évvel ezelőtt a padlóra kerültem, nem érdekelt a sport. Érdekes, hogy ebből is egy verseny rángatott ki. 12 éve pedig műteni kellett porckorongomat, ez Barzó főorvos úrnak köszönhetően tökéletesen sikerült. Cserébe azt kérte, készítsem fel egy maratonra. Elkezdtük, ám néhány hónap múlva professzor és igazgató lett belőle, sajnos nem maradt ideje az edzésekre. Jelenleg az bosszant, hogy a csongrádi Kis Feri barátom, aki a Délmagyarnál az év embere lett,  rendszeresen megelőz, közel negyven percet javult egy év alatt. Összességében sokat köszönhetek a futásnak, még a főhadnagyi pozíciómat is.

– Hogyhogy?

– Még a 80-as években volt egy Bécs–Budapest maraton, ahol indult a honvédség csapata. Kellett nekik valaki, aki a hosszabb résztávokat elvállalja. Szívesen segítettem, és mivel a váltóban csak katonák vehettek részt, tartalékos főhadnagyot csináltak belőlem. Igaz, a „kinevezésem" csak egy hétre szólt.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lazicsot elküldték a kispadtól, a csapat érte is nyert: Szedeák-Kecskemét 77-73

Lazicsot elküldték a kispadtól, a csapat érte is nyert: Szedeák-Kecskemét 77-73
A Naturtex-SZTE-Szedeák NB I A csoportos férfi kosárlabdacsapata négy ponttal győzte le a Kecskemétet. Tovább olvasom