Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Egy sztár, aki csak nekünk nem kell

A Stuttgart–Schalke rangadóval ma rajtol a német labdarúgó-bajnokság. A Bundesliga lassan örökösnek tekinthető magyar tagja, Dárdai Pál a tizenegyedik szezonját kezdi Európa egyik legerősebb ligájában. A Hertha középpályásával Münchenben beszélgettünk.
Az újságírót néha a sors segíti hozzá interjúalanyához. Így történt ez akkor is, amikor a Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapatának müncheni Európa-kupasorsolásán ugyanabban a hotelben szállt meg a csongrádi küldöttség, amely elé begördült a Hertha luxusbusza, benne Dárdai Pállal.
A magyar Bundesliga-rekorder – 220 bajnokin lépett eddig pályára Németországban a középpályás, azaz csöppet sem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt évtized legeredményesebb honi futballistájáról beszélünk – az Unterhaching–Hertha kupameccs délelőttjén rendkívül készségesen vállalkozott a beszélgetésre.

„Busszal érkeztek Berlinből? Az ember azt hinné, hogy hatszáz kilométert repülővel tesz meg egy sztárcsapat" – vetettem fel, mire a labdarúgó mosolyogva válaszolta, hogy szó sincs ilyen hosszú buszozásról. A luxusjármű a szerelésekkel egy nappal korábban indult Berlinből, a játékosokat a müncheni reptéren vette föl, majd a meccs után ugyanoda viszi őket vissza.

„Errefelé minden pontosan és precízen tervezett. Hazai mérkőzés előtti este is szállóba költözünk, és a busszal közösen utazunk a Hertha-stadionba. Ez afféle szertartás, miként a meccsek előtti ebéd" – mondja a 31 éves, háromgyermekes családapa. Az állandó menü friss saláta olívaolajjal (dresszing kizárva), natúr sertéskaraj és csirkemell, spagetti paradicsomos vagy bolognai mártással. Fix az edzésprogram is. Ha heti két meccs szerepel a menetrendben, akkor egyetlen pihenőnap sincs beiktatva. Ha csak hét végén játszanak, akkor kapnak egy nap szünetet. De az összecsapások másnapjának délelőttjén mindig van tréning. A program 30 perc futás, majd frissítés, szauna és masszázs. Legalábbis azoknak, akik játszottak. A többiek meccsterhelést kapnak a regeneráció helyett.

Természetesen szóba került a magyar futball is. Dárdainak rendkívül határozott, és sajnos elkeserítően igaz a véleménye. „Egy Magyarországon nevelkedő, húszéves futballista akkora hendikeppel indul a hasonló korú némettel szemben, amelyet képtelenség behozni. És erről nem is a játékos, hanem az otthoni futballt körülvevő közeg tehet.

Egészen más van a fejekben itt, mint odahaza. Itt rend, fegyelem, optimizmus, a tökéletesre törekvés a jellemző, odahaza a teljes zűrzavar, ami természetesen ragad a futballistára is" – folytatja, és amikor a válogatottra kérdezünk rá, látszik rajta, kellemetlenül érinti, hogy a fiatalítás áldozata lett. Szívesen segítene, de nem hívják. Azonban szerényen nem saját, hanem hannoveri társa, Huszti Szabolcs példáját hozza fel. „Nézze meg, most Husztit ebrudalták ki a csapatból! Hannoverben közönségkedvenc, néhány napja a Realnak lőtt gólt, állandó tagja az együttesének, fut, mint a mérgezett egér. És ő sem kell. Helyette az a téma, hogy mi lesz Filkorral, Komannal vagy akár az angol harmadik ligában szereplőkkel. Félreértés ne essék, ők tehetségesek, de azt gondolom, annak, aki a Bundesligában hétről hétre bizonyít, lenne helye a magyar válogatottban" – érvel, de azt nem teszi hozzá, hogy ő tíz éve állandó tag a Herthában, és érthetetlen luxus a mellőzése. Ezt már csak mi gondoljuk így.

„Milyen lesz a Hertha az idén?" – kérdezzük témát és országot váltva. „Remélem, jobb, mint tavasszal. Új edzőnk van, de több remek futballistát eladtunk, majd meglátjuk. Pantelicstől várják a gólokat, és mellettem játszik Gilberto, aki a Copa Americán aranyérmet nyert. Csak egyetlen gond akad vele, hiába 31 éves, eddig csak Brazíliában focizott, és a portugálon kívül egyetlen nyelvet sem beszél. Úgyhogy a pályán jelenleg meg se mukkan, pedig a mai futballban elengedhetetlen a kommunikáció. Persze idővel ez is megoldódik, és remélem, sikerül a nemzetközi kupaszereplést kiharcolnunk."

A 31 év apropóján felvetődik, hogy ő is ugyanannyi idős, miként tervezi az életét a profifutball utáni világban. Hazatér egyáltalán? „Két éve még határozott igennel válaszoltam volna. Édesapámmal (id. Dárdai Pál az NB I-be kis híján feljutó Barcs edzője – a szerk.) közösen azt a tervet dédelgettük, hogy Pécsett ismét futballfellegvárat hozunk létre. De látva a honi viszonyokat, kicsit elment a kedvem. Három gyönyörű gyermekünk van, ők már itt születtek, Berlin kertvárosában telepedtünk le, és a német multikulti főváros hangulata fantasztikus. Úgyhogy nem tudom, egyelőre még focizom egy ideig."

Az ember pedig – hallgatva az intelligensen, higgadtan, de határozottan fogalmazó Dárdait, majd a másnapi újságban olvasva a Hertha 3–0-s kupagyőzelméről – akaratlanul is arra gondol: így herdálja el a magyar futball a maradék értékét is.
Azt a rémisztően keveset.

Sz. A.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rajtra készek a magyarok

Tegnap a hivatalos megnyitóünnepséggel zárult, ma pedig reggel 8 órakor az első előfutamokkal… Tovább olvasom