Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Egykori kedvencek a Kék Mókus-kupán (16.)

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét holnap, december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen (18 óra).
Az elmúlt tizenöt részben bemutattuk azokat az egykori kiváló labdarúgókat, akik a Szeged öregfiúk csapatában lépnek majd pályára holnap a Médiaválogatott (lapunk főszerkesztője, Szetey András lesz a szövetségi kapitányunk, segítője pedig az olimpiai bronzérmes kenus, Vajda Attila) ellen. A sorozat befejező részében jöjjön az a személy, aki a partvonalon kívülről osztogatja majd a tanácsokat riválisainknak, az ezúttal edzőként funkcionáló Kőhalmi István (képünkön).

A Budapesten született közismert „Kavics" tízévesen, 1961- ben a Vasasban lett igazolt labdarúgó, eljutott egészen az angyalföldiek felnőtt gárdájáig, de az NB I-es bemutatkozás ekkor még váratott magára. 1973-ban eligazolt az Elektromosba, onnan az NB II-es III. Ker. TTVE-be vezetett az útja.

– Ezt követően leigazolt az MTK, emlékszem, az újonc Békéscsaba ellen idegenben mutatkoztam be az élvonalban – mesélte Kőhalmi. – A debütálás sikerülhetett volna jobban is, ugyanis telt ház előtt 3–1-re kikaptunk. Milyen érdekes, 1978-ban éppen a viharsarkiakhoz írtam alá, ahol öt gyönyörű idényt húztam le. Azok voltak ám a szép idők, húszezer nézőnél kevesebb előtt nem futballoztunk a Kórház utcai stadionban. Nem akarok dicsekedni, de még a legjobb pesti csapatok is félve érkeztek hozzánk. Nyilasi Tibi ellen például Békéscsabán nem sikerült játszanom, csak az Üllői úton... Nagyszerű futballista volt, de a legjobb, aki ellen valaha is játszottam, az Törőcsik Andris. Hihetetlen, milyen labdaérzékkel áldotta meg a sors. Egyszer kijelentette, hogy két ember ellen nem szeretett játszani. Az egyik én voltam. Ellenem nem kapott ötösnél jobb osztályzatot.

Kavics nem akart Békéscsabán letelepedni, Szegeden már annál inkább. Kapóra jött az NB III-as Délép SC invitálása.
– Kétszer is megnyertük a bajnokságot, de az osztályozókon elbuktunk a Dunaújvárossal és a Ganz-MÁVAG-gal szemben is. Végül mégis összejött a másodosztály, méghozzá 1985-ben, amikor fuzionáltunk a Szeol AK-val, és Szeol Délép SE-ként szereztük meg a bronzérmet.

Franciaországban futballozott két éven át, majd a hazatérést követően az NB III-as Szegedi Dózsát segítette bajnoki aranyhoz. Abba akarta hagyni a labdarúgást, a lila-fehéreknél ügyvezető elnök lett, mégis engedett Himer István edző hívó szavának, magára húzta a Kiskőrös mezét, amellyel előbb ezüstérmes lett, majd bajnokságot nyerve feljutott a másodosztályba. A futballt 42 évesen a megyeegyes Újszentivánban játékos-edzőként hagyta abba.

Az NB I-ben 218 meccsen 18 gólt jegyez, emellett az NB II-ben 90-szer, az NB III-ban 120-szor, a megyei I. osztályban 100-szor, Franciaországban pedig 60-szor lépett pályára.
– A legemlékezetesebb meccsemet 31 évesen 1982-ben a magyar B válogatottal vívtam a spanyolok ellen. Valenciában 50 ezer néző előtt 2–2-re végeztünk. Vezettünk már 2–0-ra, az olasz bíró megkegyelmezett a hispánoknak, gyorsan ítélt két tizenegyest. Jól ment a játék, esélyem volt bekerülni a vb-n részt vevő válogatottba, de Mészöly Kálmán szövetségi kapitány úgy gondolta, Békéscsabáról bőven elég, ha Kerekes Attila és Pásztor József benne van a keretben.

Egy éve csípőprotézissel „gazdagodott", azóta a futballt szünetelteti.
– A tenisszel nem hagytam fel, a focit egyelőre csak a szememmel „művelem". Holnap duplán edzősködöm, a Szeged öregfiúk mellett a 35 éven felülieknél döntőbe jutott Szőreg III kispadjára is leülök.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Karácsonyi gyász

"Drága Lajos bácsi, mélységes fájdalmat okozott, mégsem haragszom, tudom, hogy nem volt szándékos." Tovább olvasom