Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Egykori kedvencek a Kék Mókus-kupán (2.) - Orosházi László

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen.
Szerették a drukkerek, mert amellett, hogy technikás futballistának számított, képes volt végigrobotolni a kilencven percet a középpálya jobb oldalán. Orosházi László (képünkön) nem volt rettegett gólvágó, de az egyik „dugóját" még ma is előszeretettel emlegetik.

– A Fradi látogatott 1981 októberében a Felső Tisza-parti stadionba – emlékezett a 49 éves egykori kedvenc. – A nézőtéren annak ellenére 20 ezren szorongtak, hogy addig még egyetlen pontot sem szereztünk a bajnokságban. Hat meccsből hat vereséget „gyűjtöttünk" be; a rossz szereplés Kovács József edzői állásába került, helyette érkezett Pataki Tamás. Meg a Fradi. Hatalmas meglepetésre nyertünk 2–1-re, a két gólból az egyiket én szereztem: Kakas Lacinak 25 méterről vettem be a kapuját. Az más kérdés, a tavaszi folytatásban hiába szerepeltünk jól, egy pont mégiscsak hiányzott a bennmaradáshoz...

Orosházinak a Szeol AK a negyedik felnőtt együttese volt. Tősgyökeres pilisiként 1974-ben eligazolt a Salgótarjánba, innen '77-ben a Vasashoz vezetett az útja. Három év után a Debrecenben találta magát, majd '81 és '87 között a Szeol AK mezét viselte. Az NB I-ben és az NB II-ben is 150-szer szerepelt. Levezetésként rúgta még a labdát a Szegedi Dózsában és játékos-edzőként a Mórahalomban. 1991-ben fél éven át a másodosztályú Szeol AK szakmai munkáját irányította. Ekkor ment el a kedve az egésztől.

– Rádöbbentem, hogy Magyarországon a labdarúgás rövid időn belül hihetetlen mélységbe zuhan. Nem verem a mellem, de igazam lett. Az államnak a sportból történő kivonulásával eldugult a pénzcsatorna, meg aztán az utánpótlás-nevelés fontosságáról mindenki csak beszélt, mindenki tudta, mit kellene csinálni, de a megoldást senki sem találta, találja. Hálát adok Istennek, hogy nem most vagyok futballista, pedig a mi időnkben nemigen lehetett nagyot szakítani a labdarúgásból. Akkoriban bennünket még tízezren szidtak, most viszont...
Az egykori középpályás – akárcsak volt csapattársa, Kutasi László – rokkantnyugdíjas.

– Annak ellenére, hogy tizenhárom éve cukorbeteg vagyok, mégis boldogságban élem napjaim feleségemmel, Ágival, valamint két nagy fiammal, Lacival és Danival. A sport sem szorult ki teljesen az életemből, kispályás futballra bármikor kapható vagyok (december 29-én is nyerni akarok!), valamint a lábteniszre, amelyet párosban Bársony Jenő barátommal művelünk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dudás, a legyőzhetetlen

Nem mindennapi teljesítménnyel rukkolt elő Dudás Zita, a Duna–Tisza Muréna Búvárklub… Tovább olvasom