Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Egykori kedvencek a Kék Mókus-kupán (5.)

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen.
Polyvás Tamás (képünkön) világéletében közösségi embernek számított. Jóban volt társaival, őt is mindenki elfogadta, szerette. Nem csak amiatt, hogy bármikor lehetett rá számítani, futballozni is tudott.

– Tősgyökeres szegediként 1971-ben Portörő Gabi bácsinál kezdtem el a Szeol AK-ban focizni – emlékezett a most 46 éves Polyvás. – Az ifiben már Pataki Tamás volt az edzőm, majd 1977-ben, 18 évesen Kaposváron bemutatkozhattam az élvonalban. Bár kikaptunk 1–0-ra, számomra örökre emlékezetes marad a találkozó.

Az első szegedi időszaka 1982-ig tartott, ekkor vonult be Mezőtúrra, a H. Szabó Lajos SE-be. Másfél évre, de ennek története van.
– Akkoriban az volt a szabály, ha a játékosnak volt legalább 15 NB I-es meccse, akkor csak fél évig tartott a katonaság. Tizenkét találkozó jött össze, ha még háromszor egy-egy percet kapok, egy évvel rövidebb ideig mondhattam volna magam sereglakónak. Akkor ez rosszulesett, de utólag hálás vagyok a sorsnak, hogy Mezőtúrra kerültem, ahol együtt futballozhattam Rostás Sanyival, Wittmann Gézával, Boda Imivel, vagy Józsa Mikivel. Arról nem is beszélve, hogy ebben az időszakban kerültem a balszélről hátra balhátvédnek.

A leszerelést követően az NB I-be akkor feljutott Szeol AK-ba tért vissza. Bár hívta az Újpest, a Tatabánya, mégis nevelőegyesületét választotta.
– Kaszás Gábor irányításával valósággal szárnyaltunk, az SZVSE-pályán egyedül csak a Tatabányától kaptunk ki. Rendre megtelt a stadion, fantasztikus élmény volt tízezer néző előtt játszani. Különösen a Fradi elleni meccs kedves nekem, mert bár „csak" 3–3-at játszottunk, az egyik találatunkat én szereztem. A közel 100 NB I-es szereplésem egyetlen gólja volt ez. Amikor 1985 nyarán megtörtént a fúzió a Délép SC-vel, nem sokkal később porccal megműtöttek. Onnantól kezdve szinte többet voltam sérült, mint egészséges, műtét műtét után, míg 29 esztendősen az élsport befejezése mellett döntöttem. Egykori példaképem, később barátom, Kutasi Laci invitálására játszottam még a Makóban, az Ásotthalomban, a Kiszomborban. Mára csak a kispályás futball maradt. Végtelenül örülök, hogy egykori kedves társaim gondoltak rám, és meghívtak a Médiaválogatott elleni meccsre. Úgyis ritkán futunk össze, ennél jobb alkalom nem is kínálkozik annál, hogy újra együtt mozogjunk, anekdotázzunk, nevessünk. Már nagyon várom.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Király Sándor visszatér

Még két bajnoki mérkőzése van idén a Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapatának. Holnap este hat órakor… Tovább olvasom