Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Egykori kedvencek a Kék Mókus-kupán (7.) - Bogdán István

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen.
Úgy maradt meg a szurkolók emlékezetében, hogy középhátvéd létére végtelenül elegánsan futballozott. Bogdán István (képünkön) – mert róla van szó – 50 évvel ezelőtt Budapesten született, és az MTK utánpótláscsapataiban tanulta meg a labdarúgás ábécéjét. 1978-ban eligazolt az NB II-es Pénzügyőrbe, majd 1981-ben a szintén másodosztályú Salgótarjánba. Utóbbiban mindössze egy évadot szerepelt, mert a következő két idényt már az ország egyik legjobb gárdájában, az Újpesti Dózsában töltötte.

– Remek társaságba csöppentem – emlékezett a „Hosszúként" emlegetett játékos. – Olyan klasszisokkal szerepeltem együtt, mint például Törőcsik András, Ebedli Zoltán, Herédi Attila, Steidl Sándor. Egyértelműen Törő volt a legjobb, akivel valaha is együtt futballoztam. Kivételes technikai tudásának, cselezőképességének köszönhetően kiszámíthatatlan volt, úgy rögtönzött, mint senki más. Én még nem láttam embert olyan könnyedén játszani, mint őt.

A bajnokságban harmadikak lettek, a KEK-ben pedig a nyolc közé jutásért estek ki a skót Aberdeen ellenében. A Megyeri úton 2–0-ra nyertek, a visszavágót viszont, hosszabbítás után, 3–0-ra elveszítették.
– Huszonkilenc évesen, 1984-ben abba akartam hagyni a focit – folytatta az NB I-ben közel 70, míg az NB II-ben durván 300 meccsel rendelkező egykori kiváló védő –, amikor Palicskó Tibi bácsi elhívott az Építőkbe. Két évadot húztam itt le, majd a Szeol AK-ba igazoltam. 1992-ig játszottam a kék-fehér-feketéknél. „Öreg fejjel" remekül éreztem magam, a futball is jól ment, csak az 1989-es, Vasas elleni, szegedi osztályozó-visszavágót tudnám elfelejteni... Huszonötezer néző előtt 0–0-ra állt a meccs, ami a mi élvonalba jutásunkat jelentette volna, csakhogy a 90. percben egy tizenegyesből kapott góllal szertefoszlottak az álmaink. Egyébként az osztályozókkal nagyon nem volt szerencsém, két év múlva a Diósgyőr ellen is megjártuk.

1992-ben, 37 évesen egy hónapra a megyeegyes Mórahalom labdarúgója lett, majd fél szezon erejéig az NB II-es Bajáé.
– Amikor felhagytam az aktív labdarúgással, átnyergeltem a kispályára – árulta el a hosszú évek óta a vendéglátóiparban dolgozó Bogdán. – Egy időben sokat rúgtam a labdát a régi játszótársakkal, de mostanában egyre ritkábban jut erre időm. Pedig sokszor hiányzik. Ezért is örülök annyira a december 29-i meccsnek a Médiaválogatott ellen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egykori kedvencek a Kék Mókus-kupán (6.) - Újhelyi István

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az… Tovább olvasom