Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 17°C Még több cikk.

Egykori kedvencek a Kék Mókus-kupán (8.) - Gerecz Péter

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen.
A szegedi születésű, most 50 esztendős Gerecz Péter (képünkön) negyven évvel ezelőtt Gera Pista bácsinál a Szegedi Textilművekben ismerkedett meg a labdarúgással. Öt évvel később már az egyesület megyei I. osztályú felnőttgárdájában rúgta a labdát.

– A katona évek alatt és után az SZVSE NB III-as együttesében futballoztam – folytatta pályafutásának bemutatását a jól ismert Finis és a Fókusz sportszerboltok tulajdonosa. – Öröm volt együtt játszani Tímár Tamással, Sándor Mikivel, Tóth Janival, Takó Pistával. Aztán 1980-ban klubot váltottam, az NB II-es Szegedi Dózsába kerültem, ahol tíz gyönyörű évet húztam le. Talán arra vagyok a legbüszkébb, amikor az MNK-nyolcaddöntőben 3–2-re legyőztük az élvonalbeli Szeol AK-ot. A következő körben a Kiprich, Plotár, Vincze csatársorral felálló Tatabánya azonban megálljt parancsolt, mégis büszkén emlékszem vissza arra az időszakra.

A hatalmas munkabírású – évek óta hetente 3-4 alkalommal edzőteremben erősíti testét – játékos sohasem szerepelt az NB I-ben. Emiatt van benne némi rossz érzés, de ezért kizárólag magát okolhatja.
– Szegény Kaszás Gabi hívott a Szeol AK-ba, megtiszteltetésnek is vettem a megkeresést, de mert akkor már megvolt az első sportboltom, inkább az eszemre, mintsem a szívemre hallgattam. Természetesen valamilyen szinten bántja a hiúságomat, hogy kimaradt az életemből az élvonalbeli szereplés, de utólag is úgy érzem, jól döntöttem.

1990-ben elment a megyeegyes Mórahalomra futballozni, ahol Orosházi László távozását követően játékos-edzőként kétszer is bronzéremig vezette csapatát. A futballt Sándorfalván fejezte be, amire igen büszke, hogy tavaly, 49 esztendősen még rúgta a labdát a helyiek második gárdájában.
– A mi korosztályunkban még megvolt a labdarúgás iránti alázat, tiszteltük társainkat, az ellenfelet. Mi még nem azzal foglalkoztunk, ha nyerünk, akkor mennyi pénz üti a markunkat.

Gerecz nélkül nincs Szeged öregfiúk-mérkőzés, ő a csapat Minarik Edéje, ő hozza a szerelést, ő telefonálja körbe a társaságot.
– Előre is elnézést kérek azoktól, akik egykoron rengeteget tettek Szeged labdarúgásáért, nagyszerű futballisták voltak, mégsem kerültek be a december 29-én pályára lépő együttesbe. Mi, akik ott leszünk, egy baráti társaságot alkotunk, évek óta összejárunk. Remélem, az összeszokottság a Médiaválogatott ellen is megmutatkozik majd.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elmaradt Ciudad Realban az áhított csoda

Két útravalóval küldte melegíteni Kovács Péter csapatát. Az elsőt viccnek szánta: „Aztán az… Tovább olvasom