Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 18°C Még több cikk.

Erdei Madár-fészket akar

A Cora utcai futófesztivál egyik sztárvendége – az akrobata Rippel-fivérek és a kajakos olimpiai bajnok, Storcz Botond mellett – profi ökölvívó-világbajnokunk, Erdei „Madár" Zsolt volt. Szorgalmasan írogatta nevét pólóra, füzetbe, és emellett arra is szakított időt, hogy beszélgessünk egy kicsit.
Fotó: Segesvári Csaba
– Legutóbb, immár ötödször, az ausztrál Paul Murdoch ellen védte meg világbajnoki címét. Technikai káóval nyert, de milyen volt ez az ökölpárbaj belülről?

– Ez egy könnyebb mérkőzés volt, korábban sokkal többet „szenvedtem", ezúttal tudatosabban, okosabban bokszoltam. Nyugodt voltam, igaz, az ellenfél sem bizonyult olyan kvalitásúnak, mint az előzőek. Egy-két hibát így is elkövettem – legközelebb ezekre is figyelni fogok –, most megengedhettem magamnak.

– Melyek voltak ezek?

– Amikor „meg volt ütve" az ellenfél, úgy éreztem, befejezhetem a meccset, de ehhez rossz taktikát választottam, nekirontottam és bután beleléptem egy-két pofonba. Túlságosan szenvedélyesen bunyóztam, sokkal nyugodtabban, okosabban kellett volna azokban a pillanatokban.

– Összehasonlítva az első profi meccsen kötelek közé lépő Erdei Zsoltot és a mostanit, mekkora a különbség?

– Rengeteg. Akkor még az amatőr múlt határozta meg a mozdulataimat. Fokozatosan átalakult a szervezetem, a testfelépítésem, sok mindenben változtam, az első profi fellépésemen is csak négy menetre kellett beosztanom az erőmet. Sokkal kitartóbb, állóképesebb vagyok – igazi profi bokszoló lettem.

Kapcsolat Edittel

Arabella előtt – akivel már három esztendeje van együtt, és novemberre várják a csemetét – a szentesi Boros Edit volt Erdei Zsolt párja, kedvese. Vajon milyen a kapcsolata egykori szerelmével?
– Azt nem állítom, hogy rengeteget beszélgetnénk, állandó kapcsolatot tartanánk, de ha találkozunk, jól eldiskurálgatunk. Nincs semmi gond, nem haraggal váltunk el egymástól. Amikor együtt voltunk, akkor sem veszekedtünk. Egyszerűen csak elmúlt, kihunyt az érzelem.

– Harmincegy évesen a „sokadik" címvédés után milyen célt tűz még ki maga elé? Jöhet a címegyesítés? A profi karrier után pedig az edzősködés, menedzserkedés?

– A címegyesítés még egyáltalán nem tuti, sőt a következő meccsemen még biztos nem lesz, ez távoli cél lehet; de fantasztikus lenne két szervezet vb-övét birtokolni. A szerződésem jövő év végéig szól az Universumnál, addig biztos bokszolok, de az is lehet, hogy még tovább, és meglátjuk, ebbe mennyi mérkőzés fér bele. Tény, hogy a profivilág százszázalékosan igénybe vesz, már huszonkét éve bokszolok, érzem az ízületeimet, recsegnek, ropognak, fájnak, lassabban regenerálódik a szerveztem – ezek sajnos tények. Később majd edzőként kívánok tevékenykedni, gyerekekkel akarok foglalkozni, de hogy hol és mikor, azt még nem tudom – nagyon szeretnék egy kis Madár-fészket.

– Egy kis kitérő: mit szól Nagy „Csonttörő" János villámvereségéhez?

– Egykori edzőmtől, Jani mostani mesterétől, Klein Csabától tudtam meg a hírt, hogy Barrios már a 49. másodpercben kiütötte őt. Szomorú volt a hangja, nagyon sajnáltam mindkettőjüket...

– Más. Felkerült a kézlenyomata a sportcsillagok falára – mit jelent ez önnek?

– Óriási megtiszteltetés, ez eddigi sportpályafutásom elismerése, annak, amit elértem, amiért megküzdöttem. Nagyon büszke és meghatott vagyok. Szívszorongató és egyben szívmelengető érzés volt, hiszen sportcsillagok falán történelmi személyiségek, korszakos egyéniségek találhatók. Ezek szerint én szerint én is sporttörténelmi személyiség leszek...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi Cora-futófesztivál: hatalmas siker volt

A hetedik alkalommal megrendezett Cora utcai futófesztivál – a hagyományokhoz hűen –… Tovább olvasom