Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Fehér Miklósra emlékeztünk: a fák az égig érnek

Szeged - A Pick Szeged–S. L. Benfica férfi kézilabda-mérkőzés a fiatalon elhunyt Fehér Miklós emlékének szólt. Az 52 éves szegedi és a 109 éves lisszaboni együttes méltó módon emlékezett meg a magyar válogatott labdarúgó játékosról. A kezdődobást id. Fehér Miklós végezte el.
Nálunk, délmagyarosoknál létezik olyan, hogy bemondjuk hétfő kora reggel, mi lesz egy-egy újságíró fő anyaga a héten. Miről írunk, kivel beszélgetünk, lesz-e jó sztorink. Most kicsit másként írnék, mint a megszokott, mert én azt mondtam azon a hétfő reggelen Lisszabonból hazaérkezvén – keveset aludva –, hogy idősebb Fehér Miklóssal beszélgetek, vele készítek interjút. Mint ismert, a Pick Szeged vezetése, amint kiderült, hogy a Benficát kapta ellenfélül, a fiatalon, 24 évesen elhunyt Fehér Miklós emlékének ajánlotta a két meccset. A kétszeres magyar bajnok felvette a kapcsolatot a Fehér szülőkkel, és meghívta őket a szegedi visszavágóra.

Itt vagyunk

Különleges helyzetben voltam, mert én tartottam velük a kapcsolatot. Beszéltünk először, másodszor, egyeztettünk az útról, a szállásról, a Pickről, meséltem a lisszaboni fogadtatásról. „Itt vagyunk!" – szólt szombat délelőtt Miklós apukája. Sokszor bántják az emberek a Pick Szeged csapatát – számomra érthetetlenül –, de el kell mesélnem, hogy Fekete György klubmenedzser Pick-sállal, szegedi relikviákkal várta Miki szüleit a szállodai szobában. Számukra már ez megható volt. „Szeretnénk egy jót ebédelni!" – szólt hozzám a következő mondat. Szervezés, a Vendéglő a Régi Hídhoz étteremben foglaltunk nekik asztalt. A tutira mentünk. Jót ettek, délután három órára pedig ott volt a Toyota Pick-kocsi értük, majd a sportcsarnokba vitte őket. Ekkor találkoztam velük először személyesen. „Egész nap izgultam!" – szólt hozzám id. Fehér Miklós. Közben mesélem, hogy micsoda hatással volt a csapatra a „benficás" esemény, s eközben látom, hogy anyukájának könnybe lábad a szeme. Miklós lassan tíz éve nincs közöttünk. Közben leül hozzánk Szűcs Ernő Péter, a Pick Kézilabda Zrt. elnöke. Ő volt, aki elsőként javasolta, hogy a szegedi csapat méltó módon emlékezzen meg a Benfica csatáráról.

Idősebb Fehér Miklós. Fotó: Schmidt Andrea
Idősebb Fehér Miklós. Fotó: Schmidt Andrea

Pick-sál a nyakban

Miki bának ott a nyakában a Pick-sál, és mesél. Mi ketten ülünk mellette a „Pick-vezérrel", többször jó nagyot nyelünk, mert azt érezzük, hogy ott a torkunkban egy nagy gombóc. „Tudják, szinte hihetetlen, de a Benficán kívül a Pick Szeged az, amely méltó emléket állított a fiamnak! Komolyan!" Erre nehéz bármit is mondani. Hallgatunk, néha egymás szemébe nézünk, rájövünk, hogy annál nincs szörnyűbb, mint amikor egy szülő elveszíti a gyermekét. Az édesapa meséli, hogy sok portugál áll meg nála Győrben, a vendéglőjénél. Kérdezik, hogy hol van Miklós sírja. „Volt, hogy egy kamionos parkolt le, de akadt olyan is, hogy egy nagy motoros banda állt meg előttünk. Néztem is, hogy mit akarnak. Mikihez jöttek, a sírjához, virágot hoztak!" mondta csendesen idősebb Fehér. A felesége arca tiszta Miklós. Elég megpillantani, hogy rájöjjünk: hiába telt már ennyi idő, ezt a tragédiát egyikük sem tudta feldolgozni. Közben a Fehér apuka elővesz egy pólót. Miklós van rajta. A Benfica készítette, még régen. Átadja az elnöknek. Csend, meg sem szólalunk. Nézzük. Ott van rajta egy életerős fiatalember, aki ígéretes jövő előtt állt. Az élet azonban mást akart.

Lassan indulnunk kell, mert kezdődik a meccs. A Fehér szülők elfoglalják a helyüket. Közben elkezdődik a kisfilm vetítése. Mikiről szól. Fotók, gólok, öröm. Az édesanya és az édesapa a könnyeit törli a lelátón ülve. Mi is ezt tesszük. Nehéz volt megszólalni. Az édesapa a csapatok bemutatása után a Pick Szeged és a Benfica minden tagjának megköszöni azt a gesztust, amit a fiának szentelt. Volt, aki átölelte Fehér Miklóst, más a vállát veregette. A kézilabdások előtt gyerekek álltak. Büszkén. Igazán ők nem is tudták, hogy ki az a Fehér Miki. Az édesapából micsoda érzelmeket váltott ki a megemlékezés, minden egyes Pick-fiatalnak a fejét megsimogatta. Úgy tett, mint egykor, amikor ő simogatta a gyermekét. Eközben felállva tapsol a szegedi közönség. Méltósággal tisztelegnek egy nagyszerű ember emléke előtt, a B közép kifeszít egy Miklós képével ellátott kétnyelvű molinót. Elgondolkodik az ember: ezek mi vagyunk? Igen! Mi, mert tudunk szépen, emberi módon is viselkedni. Létezik bennünk a jó.

Méltósággal

A meccs után újból találkozom a szülőkkel. Átölelnek, megsimogatják a fejem, beszélgetünk, mondom, hogy nézzék meg a csodás szegedi kivilágított belvárost. Ők mondják, bemennek, megnézik. Elbúcsúzunk. Nehéz ez. Miklós apukája pedig csak ennyit mond: „A fák az égig érnek!" Elköszönnek mindenkitől, majd elsétálnak. Méltósággal.
Nem lett interjú. Ez inkább megemlékezés egy olyan sportolóról, aki Portugáliában példakép, de az is biztos, hogy immár Szegeden is az. Ő Fehér Miklós.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kék Mókus: teljes a nyílt kategória 12-es mezőnye

A hagyományos szegedi Kék Mókus-kupa kispályás labdarúgótornán – amelyet 27. alkalommal… Tovább olvasom