Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Fényévnyi előny

"Úgy tűnik, a spanyolok mindebből a következőt szűrték le: nem tudjuk még csak megközelíteni sem, ezért meg sem próbáljuk. Kár érte. Reméljük, az európai szövetség hozzáállása nem egyezik a hispánokéval. Mert ha igen, akkor nemzetközi szinten nagy baj van a sikersportágunkban."
Fényévek. Nagyjából ennyi a különbség a szegedi Maty-ér és a spanyolországi Pontevedra között. Két olyan pályáról van szó, amelyen kajakosok és kenusok versenyeznek. A szegedi már számtalanszor bizonyított – világesemény kapcsán háromszor a felnőtt, egyszer az ifjúsági mezőnyt látta vendégül a város és a létesítmény –, a pontevedrai viszont most először teheti meg mindezt.

Mondhatjuk, a Maty-ér jókora hendikeppel indul. Bárki ellen. Hiszen már bejáratott, minden igényt kielégítő olimpiai centrum. Nincs mese, írjuk le: világszínvonalú pálya. Hogy akar-e valaki versenyre kelni vele, nem tudni. De nem biztos, hogy érdemes. Mert ilyen sikeres válogatottat, ilyen lelkes, több tízezres közönséget, ilyen pontos, szinte tökéletes szervezést még sehol sem tapasztalhattak a világ legjobbjai. Ez így együtt jelenti a Maty-ért.

A spanyol Pontevedráról az előzetes hírek rosszak voltak. És aki élőben is látta, megerősítette az információkat. Rövid pálya, pici nézőtér – gyanítható, nem azért látják el csak kb. négyszáz székkel a lelátót, mert ennyire van lehetőség vagy anyagi keret, hanem mert ennyi szurkolót várnak, lásd még: mobillelátók hiánya – normális bemelegítési és felevezési lehetőség alig van. A magyarok nem ehhez szoktak, de azért azt jegyezzük meg, ezt is megoldják majd valahogy.

Néhány kérdés nem hagy nyugodni: az európai szövetség mit nézett, amikor Pontevedrát jelölte helyszínnek? Milyen szempontokat vett figyelembe az odaítéléskor? Ugyanolyan szigorú volt, mint Szegeddel szemben mondjuk még 1998-ban? Vagy pedig a magyar szervezők vettek a nyakukba olyan munkát, amely nehezen másolható, egyfajta etalon a sportágban?

Ha az utóbbi történt, szerintem nem bánják. És mi sem. Meg a szponzorok sem. Nem beszélve a szurkolókról. Ismételhetetlen élményben volt részünk mindannyiszor. A nemzetközi elismerés sem maradt el.

Úgy tűnik, a spanyolok mindebből a következőt szűrték le: nem tudjuk még csak megközelíteni sem, ezért meg sem próbáljuk. Kár érte. Reméljük, az európai szövetség hozzáállása nem egyezik a hispánokéval. Mert ha igen, akkor nemzetközi szinten nagy baj van a sikersportágunkban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megoldódtak a bonyodalmak Pontevedrában

Kisebb problémák adódtak ugyan a magyar kajakos és kenus válogatott megérkezése körül az… Tovább olvasom