Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

Fodor, az aranykovács

Sorozatban hatodik bajnoki aranyérmét söpörte be vasárnap a Domino-BHSE férfi vízilabdacsapata. A szegedi születésű Fodor Rajmund a legutóbbi négyben játszott (fő)szerepet. Tizenhárom éve tagja a válogatottnak, olimpiai, világ- és Európa-bajnok, nem is egyszeres, de hazai világeseményen még egyszer sem hallhatta a dobogó tetején állva a Himnuszt. Most erre készül.
Fodor Rajmund (jobbról a negyedik) itthon negyedik bajnoki címét ünnepelhette. Fotó: MTI
– Gratulálok az aranyéremhez. Önnek ez hányadik? – érdeklődtem a 30 éves klasszisnál.

– A Dominóval a negyedik. Már csak egy választ el az örökös bajnoki címtől. Ez azoknak jár, akik ugyanabban a csapatban öt bajnoki elsőséggel büszkélkedhetnek. Nálunk Bárány Attila és Kovács Olivér már hatnál, földim, Molnár Tomi, Kiss Gergely és Biros Peti pedig ötnél tart. Ők már örökös bajnokok, jövőre én is az lehetek.

Mindig a Vasas


– A négy finálé közül most volt a legnehezebb megszerezni az aranyérmet?

– Azt gondolom, mindenképpen. Nulla kettőről még egyszer sem játszottam döntőt. Négy évvel ezelőtt – az emlékezetes bunyós fináléban – a parton állva éltem meg, hogy vesztett állásból fordítottak leendő csapattársaim a Vasas ellen. Mindezt most saját bőrömön tapasztaltam meg. Ebből a szempontból – bár mindegyik egyformán kedves – a mostani a legértékesebb. Két évvel ezelőtt 3–1-re múltuk felül a piros-kékeket, akiknél akkor Kásás, Kósz és Madaras is játszott. Az erősebb Vasas volt, viszont a mostani játékban, csapategységben jobbat produkált.

– Az első két mérkőzést az angyalföldiek nyerték. Tegye a szívére a kezét, nem ingott meg az aranyérem megszerzésébe vetett hite?

– Visszakérdezek: kiben bízzon az ember, ha nem saját magában és a csapattársaiban? A finálé első kettő felvonásán a Vasas gátlástalanul, felszabadultan pólózott. Először a harmadik meccsen szembesültek az esélyesség terhével. Számukra az volt az első igazi tétmérkőzés. Az eredmény mindenki számára ismert: 15–5-re győztünk. Megremegett a kezük, a rutinunkkal ezt kegyetlenül kihasználtuk. A nagyszerű siker hitet adott a folytatásra. A negyedik összecsapás megint rendkívül kiegyensúlyozott volt, hat tized másodperccel a vége előtt Benedek Tibi klasszisa döntött a javunkra. Na az megint jókora tőrdöfés volt az angyalföldi játékosok szívébe.

Felálltak a padlóról


– Az egyenlítést követően arra lehetett gondolni, hogy a Kőér utcában megint hengerel a Domino. Ehhez képest úgy indult a találkozó, hogy a Vasas 3–0-ra elhúzott...

– Ne várja azt, hogy azt mondjam, betojtunk, mert ez nem lenne igaz. Az viszont elismerem, nem ilyen kezdésről álmodtunk a mindent eldöntő csatában. Csakhogy azért nagy csapat a Domino, azért szerepelnek klasszisok a gárdában, hogy képes legyen felállni a padlóról. Mint most. Csak a legnagyobbakat, az igazi bajnokokat jellemzi ez. Lélekben hihetetlenül erősek voltunk. Megpróbáltuk tisztába tenni magunkat. Tudtuk, mire vagyunk képesek, és megcsináltuk!

Így nyert a Honvéd

Az alapszakaszban mindössze két pontot veszítve végzett a táblázat első helyén a Domino. Így a Vasas elleni finálét hazai medencében kezdhette. Pocsékul, Steinmetz Barnáék 10–8-ra nyertek. A Komjádi-uszodában is ők voltak a jobbak, ezúttal 9–8-ra. A javarészt fiatalokból álló angyalföldieknek már csak egyetlen győzelem hiányzott ahhoz, hogy 1989 után ismét magyar bajnoknak mondhassák magukat. Erre még mindig várniuk kell, ugyanis a harmadik meccset 15–5-re hozta a Honvéd, a negyediken 9–8-ra győzött, a mindent eldöntőn pedig 0–3-ról 8–6-ra.

– Nagy bulit csaptak?

– Nem estünk túlzásba. Sokan közülünk már családos emberek, úgyhogy nem volt „ereszd el a hajamat". Elmentünk az egyik étterembe, ott borozgattunk, beszélgettünk. Természetesen a párom, Bernadett is velem tartott. Na és persze ott volt a klub szintén bajnokságot nyert női csapata. Európában biztos, de lehet, hogy az egész világon a Domino-BHSE az egyetlen olyan klub, amelynek a férfi és a női gárdája is megnyerte hazája bajnokságát. Nagyon büszke vagyok erre.
Himnusz, magyar földön

– Amikor megszólalt a finálé végét jelentő dudaszó, eszébe jutott-e, amióta édesapa is, a mostani elsőség volt az első diadala?

– Hogyne. Nadine kislányom nyolc és fél hónapos, de az aranyéremmel nem tud játszani. Olyat ugyanis nem kaptam, csak plakettet. Az pedig még túl nehéz neki. Majd ha nagyobb lesz. Ott leszek én neki, most majd igyekszem mindent bepótolni. Az elmúlt tizenhét nap alatt kilenc fontos meccset játszottunk. Már pedig ilyenkor a meccs előtti éjszakát együtt töltjük. Alig voltam itthon.

– Szerdán hirdeti ki Kemény Dénes szövetségi kapitány a keretét. Közeleg a hazai rendezésű Világkupa, majd a belgrádi Európa-bajnokság. Mit remél ettől a nyártól?

– Szeretném azt az érzést megélni, hogy magyar közönség előtt nyerhessek. Öt évvel ezelőtt az Eb-n ez nem sikerült. A Világkupán a világ legjobb nyolc nemzete lesz jelen. Édes Istenem, mit nem adnék, ha a szülőföldemen állhatnék fel a dobogó tetejére, és hallhatnám a tiszteletünkre felhangzó Himnuszt. Na látja, ennél nagyobb motiváló erő nem kell.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fordított az algyői csapat

Az Algyő nyert, a HFC kikapott a labdarúgó NB III Alföld csoportjában. Tovább olvasom