Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Fodor Rajmund szerint most megint a magyarokon a sor

Hiába játszott az Európa-bajnokságon végig kiválóan a magyar férfi vízilabda-válogatott, az álomdöntőben egy góllal alulmaradt a házigazda szerbekkel szemben. A mieink legrutinosabbját, a szegedi születésű Fodor Rajmundot természetesen bántja a vereség, de már a jövőre gondol.
Fodor Rajmund teljesítményére nem lehet panasz. Fotó: MTI
A Belgrádban rendezett vízilabda Európa-bajnokság fináléjáig felejthetetlen produkcióval rukkolt ki Kemény Dénes együttese. Parádés, gólerős teljesítményével elsöpörte útjából a riválisokat, de mint az elmúlt évi vb-döntőben, vagy a pár hete megrendezett Világkupa-fináléban, a kontinensviadal utolsó mérkőzésén megint az ősi vetélytárs szerb gárda bizonyult jobbnak.

Nekik állt a döntő

– Bánt, persze, hogy bánt az ezüstérem, úgy érzem, inkább nekünk állt a döntő, mint a szerbeknek – mondta pólócsapatunk legrutinosabb tagja, a 351(!) válogatottsággal büszkélkedő, szegedi születésű Fodor Rajmund. – Pedig a finálé elejét nagyon elkaptuk. Annak ellenére vezettünk 5–2-re, hogy a kiállítási arány kilenc öt volt a „plávik" javára. Igazságtalan lennék, ha a bírókra fognám a vereségünket, nem vezették rosszul a meccset, bár az is igaz, hogy a spanyol Borrell és a török Tulga néhányszor a kárunkra tévedett. De még egyszer mondom: nem rajtuk múlt! Sajnos a találkozó végén támadásban bizonytalanok voltunk, pedig mennyire akartuk az aranyat! Dénes taktikai utasítását is betartottuk, a rettegett Sapicsot is tökéletesen semlegesítettük.
Mégsem sikerült. 2001, 2003 után zsinórban harmadszor is a szerb játékosok nyakába akasztották az aranyérmet. Vajon min múlott a siker?

Apró momentumok

– Sok apró momentumot említhetnék. Kezdeném a legfontosabbal, a fórkihasználással. Hátrányban szerintem remekeltünk, de a létszámfölényes szituációkban rendre hibáztunk. Igaz, ugyanez állt a hazaiakra is. Meg aztán a sérült Biros hiányát is megéreztük. Peti minimum egy gólt biztosan dobott volna, és a védekezésünkben is fontos szerep jut neki. Arról nem is beszélve, hogy a találkozó végére jószerivel elfogytunk, annyi volt akkorra már a kiállítás, a kipontozódás. Mindegy, ez a hajó már elúszott... Azt mondom, ennyi fiatallal ilyen remek meccset játszani a házigazda szerbekkel, mindenképpen dicséretes. Kikaptunk ugyan, mégis emelt fővel jöhettünk ki az uszodából.

Rajmiék a meccset követően visszabuszoztak a szállodájukba, megvacsoráztak, összepakoltak, majd hajnali negyed egykor elindultak hazafelé. Fodor tegnap reggel már budapesti lakásában szoríthatta magához kislányát, Nadine-t.

Nem mumusok

– Tele van a hócipőm, amikor azt hallom, hogy a szerbek immár a mumusaink – mondta kissé megemelve a hangját. – A tavalyi vb-döntő óta tény, csak ők nyertek, de azt sem szabadna elfelejteni, előtte pedig az egymás ellen játszott hét találkozóból hatszor mi győztünk. Maximum azt vagyok hajlandó elfogadni, hogy fordult a kocka. Most majd megint mi következhetünk. A fő cél Peking, de még hamarabb a jövő márciusi, melbourne-i világbajnokság. Az olimpia előtt nem lenne rossz referencia egy újabb aranyérem...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Floratom: győzelem, vereség

Az Extraligában szereplő Floratom Szeged AC férfi asztalitenisz-csapata a bajnoki rajton győzelemmel… Tovább olvasom