Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Fogathajtás: az egyesre és a négyesre készül

A salzburgi kettesfogathajtó-világbajnokságon egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett a szegedi Hódi Károly. A kitűnő versenyzőt a tanyáján látogattuk meg, de ez sem zavarta őt, hogy elvégezze napi legfontosabb feladatát: készüljön a jövő évi egyes- és négyesfogathajtó vb-n induló magyar válogatottba kerülésre.
Az E75-ös út szatymazi elágazásától nem messzire található a salzburgi kettesfogathajtó-világbajnokság kétszeres ezüstérmesének, Hódi Károlynak a tanyája. Egy termetes keverék kutya és egy puli fogad bennünket.

Szívélyes fogadtatás

– Ne féljenek tőle! Nappal mindkettő teljesen bárgyú. Este azonban nem ajánlom, hogy bejöjjenek – fogadott a háziasszony, aki egyben meghatározta útirányunkat is, miközben Bundás szorgalmasan bökdöste a kezünket simogatást kicsikarni. Miután tisztáztuk, hogy telefonon már „találkoztunk" egy nagy ebédlőbe toppantunk, amelynek végében azonnal a számlálatlan trófea hívta fel az idegen figyelmét. A helyiség előterében pedig a vb-ezüstérmes fogathajtó nem lovas öltözékben, hanem gyakorlott halfőzőhöz illő munkaruhában fogott kezet. Miután elmondta, hogy nála a délkörül érkező ebédre számíthat, s úgy gondolta, halászlé és sült hal, amelynek alapanyagát éjszaka fogta, megfelelne mindenkinek. No meg a lelkünkre kötötte, mivel egy kicsit elfoglalt, ezért nála önkiszolgálás van. Közben persze lehet beszélgetni.
A tanyára, a mindennapi munkára terelődött először a szó. De nem hagyhattuk ki a salzburgi vb felidézését sem. Hiszen két versenyszám – a díj- és a maratonhajtás – után még az első volt.

Leblokkolt

– A stadionban, így zárt térben volt az utolsó versenyszám az akadályhajtás. Bemelegítés közben mást sem hallottam, mint hogy a közönség az előttem indulóknál hangos tetszésnyilvánításba tör ki. Így amikor, talán túlságosan is stresszes állapotban, sorra kerültem, az első hibámnál úgy besokkoltam, hogy másodpercig azt sem tudtam, hol vagyok. Na én most is azt mondom, ha az ötödik helyről feltornázom magam a dobogóra, akkor most repesnék az örömtől. De az első helyet veszítettem el, s lettem egyéniben második. Életem legnagyobb lehetőségét szalasztottam el – mondta három hónappal az esemény után is nagy keserűséggel.

A méretében is jelentős fényes salzburgi serleget megnézve, meg a kitűnő halászlét és sült halat elfogyasztva, s közben a halat borban megúsztatva így folytatta az 51. évében járó, s a motorsportban is ismert versenyző:

A ló az szent

– A lovakra soha nem fogtam a hibát, hiszen azok úgy mennek, ahogyan én irányítok. Egyébként a vb-n részt vett három lovam közül az egyiktől meg kellett válnom. A jószág már nálam volt több mint két éve, én képeztem ki. Erre a gazdája, a csávolyi Farkas József még Salzburgban, amikor az első helyen álltam, legnagyobb megrökönyödésemre közölte velem, visszaveszi a lovat! Amikor hazajöttünk, meg is tette.
Na és mi lesz most? – tettem fel szinte magamnak a kérdést, de Hódi Károly szinte azonnal meg is adta a választ rá.

– A kettes fogatomban szerepelt két ló közül az egyiket nem veszem figyelembe jövőre a négyesben. 2006-ban egyes- és négyes fogatban szeretném magam beverekedni a válogatottba. Erre már Salzburgból történő visszaérkezésem másnapján elkezdtem a felkészülést.
Házigazdánk, nem tudom miért, de kínosan ügyelt arra, hogy ne tűnjön panaszkodásnak egyik mondata sem. Pedig lenne oka rá, hiszen néhány lelkes szponzor kivételével, mint a beszélgetésen jelen lévő Berec Pál, csak a saját anyagi erejére támaszkodhat.

Saját zsebből

– A Fesztivál SE összes költsége a zsebemet terheli. Egyébként még a motoros időszakomban alapítottam a klubot, most pedig azért működik, mert mindenkinek kell egy egyesületi név. Pedig elhiheti, hogy a lovak és a szerszámok, a kocsik fenntartása nem húsz fillérbe kerül.
A bennfentes vendégek három óra körül már szedelőzködtek, ismerve a házigazda mindennapos szokását. Mi, a messziről jöttek azonban még tébláboltunk. A házigazda azonban felvette edzésöltözékét. Határozottan az istálló felé vette az irányt, s a két legvadabb, a kocsit még alig tűrő csikót a kocsi elé terelte, s befogta. Majd felpattant az ülésre, de még mielőtt elindult volna, odaszólt:

Nem betöri, betanítja

– Normális ember, tudom, ebben a rossz időben nem megy ki, de én nem vagyok az. Tehát, uraim, hív a kötelesség. Én a lovat nem betöröm, hanem betanítom – búcsúzott, majd a két ficánkoló csikó meglódította a kocsit, s már el is tűntek egy éles kanyar után.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dudás, a legyőzhetetlen

Nem mindennapi teljesítménnyel rukkolt elő Dudás Zita, a Duna–Tisza Muréna Búvárklub… Tovább olvasom