Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Főszerepben a labda és a síléc

Makó meg foci egyenlő Kolozsvári János. A matekpélda főszereplője tizenöt évig irányította a Maros-parti kisváros labdarúgóinak munkáját a megyei bajnokságtól az országos második vonalig. Több száz embert tanított meg síelni, ám az nagyon fáj neki, hogy az 1982 óta ugyanazon munkahelyén a mai fiatalok sport iránti érdeklődése igencsak visszaesett.
Kolozsvári szereti az állandóságot Fotó: Karnok Csaba
Ha Makón a labdarúgást említik, akkor az emberek többségének Kolozsvári János jut az eszébe. Igaz, már egy éve nem ő irányítja a jelenleg másodosztályú gárda edzéseit, ám tavaly télig folyamatosan, 15 esztendeig ő volt a tréner. És mint ahogy ebben nem volt vándormadár, ugyanúgy a munkában is kitartott jelenlegi kenyéradója, a Galamb József Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző mellett. Mert a diploma megszerzése után ez az első és eddigi egyetlen munkahelye.

– Ez a „kapcsolat" azért már régebb óta tart – emlékezett vissza Kolozsvári. – Bács megyében, Baján születtem, aztán a középiskolai tanulmányaimat már Szegeden, a Dériben kezdtem. Majd jött a tanárképző főiskola, amelynek elvégzése után, 1982- ben kikötöttem Makón. Érdekes, hogy a foci révén kerültem a kisvárosba: az akkori kiválóságok, Gyovai Döme és Lipták hívott, és a tanári pálya mellett valóban belefért az aktív focizás.

Az előzmény pedig? Kolozsvári – vagy ahogy inkább ismerik: Lima – nagy dilemma elé került még Szegeden. Feltették neki ugyanis a kérdést, mi is akar lenni: labdarúgó vagy tanár? Ő az utóbbit választotta, így aztán a Szeol AK-ban visszaküldték a juniorok közé.

– Azért tanultam, azért szereztem meg a diplomát, hogy azt használjam. Már akkor sem lehetett megélni csak a labdarúgásból, és amúgy sem
Mandlék következnek

A makói testnevelő nem igazán értette, miért esett rá a sorozat előző részében Bélteki Pál választása. Azt azért Kolozsvári elismerte, hogy régóta ismerik egymást, és a sporteseményeken sokszor találkoztak.

– Az én választottam a Mandl házaspár. A férjjel, Gabival együtt nőttünk fel, kb. háromszáz méterre laktunk egymástól, és ugyanabba az általános iskolába is jártunk Baján. Ma is nagy barátomnak tartom őt, emellett pedig elismerésre méltó, amit kézilabdában a szegedi Odessza II-ben véghez vittek – indokolta a makói tanár, kik is lesznek a sorozat következő főszereplői. 
voltam olyan nagy penge – indokolta döntését Kolozsvári, akiről sokan nem tudják, háromszor a legmagasabb osztályban is pályára lépett. Csak két név a neves ellenfelei közül: Müller Sándor és Csapó Károly.
Kolozsvári döntött, így aztán következtek a tanári évek a Galambban, illetve akkor, a nyolcvanas évek elején még a „hategynek" becézett 601. számú szakmunkásképzőben. Immár 23 év óta.

– Óriási sportélet volt a suliban, a házibajnokságokra sorra özönlöttek a gyerekek. Azzal büntettem, ha eltiltottam őket ezektől a vetélkedőktől. Most meg az a büntetés, ha véletlenül be kell szállni a játékba. Az iskola focicsapatával bejártuk az egész megyét, mert nem négy-öt, hanem akár 15 gárda is nevezett a megyei diákolimpiára. Könnyebb is volt a klubedzők dolga, mert az ügyesebbeket egyből a makói utánpótláscsapatokba irányíthattam. Mára alaposan megváltozott a gyerekek hozzáállása, sokszor azt kérdezik, mit kapnak, ha elmennek a különböző versenyekre? Kevés fiatalban van meg a győzni akarás, egyáltalán mozogni sem igazán szeretnek. Mostohák a körülmények a suliban is, mert az igen népes, több mint 900 fős létszámra két tornaszoba és egy bitumenes pálya jut. Igaz, régebben ez sem volt akadály, hiszen például a kis méretű helységekben hatalmas pókfocibajnokságok zajlottak mindezek ellenére is... – méltatta a múltat, egyben jellemezte a jelenkort Kolozsvári.
A makói tanár életében a labdás sportágak játszották a főszerepet, ám vitathatatlan tény, hogy pár százan elmondhatják magukról: Kolozsvári János tanította meg őket síelni.

– Már 1984 óta rendszeresen szervezek iskolai sítúrákat. Fontos, hogy a Galambban eltöltött négy év alatt valamilyen sportágat megszerettessünk a gyerekekkel. Az alföldi embernek pedig igenis meg kell ismernie, milyen a magaslaton lenni egy hétig. Számomra a szabadidő legszebb eltöltési formája a síelés – vallotta be végül Kolozsvári.

Kolozsvári büszkeségei

Kolozsvári János tanította például a duatlonbajnok Fülöp Andreát, valamint az ökölvívók közül Rákóczi Istvánt és Kovács Istvánt is.

– Az eredményeik nem az én érdemeim, egyszerűen csak tesitanáruk voltam. Viszont büszke vagyok arra, hogy az utóbbi öt-hat évben például mindig volt atlétikában megyei szinten elsőnk a hozzá tartozó futásban vagy súlylökésben. Aztán a foci: a területi finálék mellett 1987-ben az országos 24 közé jutottunk, három éve pedig már a 12 közé. Ezeket a sikereket általában az ötödik korcsoportban értük el – sorolta Lima, amely eredményekre is nagyon büszke.  

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fejet hajtott Szegeden a bajnok Veszprém

Aki izgalmat, nagy küzdelmet, fordulatos mérkőzést és szegedi győzelmet várt, az nem csalódott a… Tovább olvasom