Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

Fradi család

"A Fradi közönsége – amelynek soraiban, mily csodás, újfent felfedezhettünk ölelkező ifjú párokat, gyerekestől kiérkező családokat – erőt mutatott, s egyben példát is."
Nekünk mindig Mohács kell? – dünnyögte szombaton délután, a hömpölygő tömegben araszolva, az Üllői úti stadion előtt egy korosabb úr. Mi, a mögötte bejutásra várók meg csak ingattuk a fejünket, mert hát mit is válaszoljunk e költőinek szánt, igencsak sok keserűségtől feszülő kérdésre?

Magyarország legnépszerűbb klubjának valóban meg kellett várnia, míg összecsap a feje fölött minden létező hullám? Megvárni, míg jajongva kutatják, hova és kik tüntették el a kasszában lapuló milliókat (már, ha eltüntették, már ha voltak milliók, mert hogy a Fradi esetében az NB II-be zuhanáson kívül semmi sem biztos). Megvárni: hol egykor a Real Madrid örülhetett, mert kihúzta egy döntetlennel, nos ott, ha nem is a Mohács, de a Jászapáti legyen az ellenfél?

Merthogy ez történt – szombaton délután sporttörténelmet írt a Ferencváros, lejátszotta első NB II-es mérkőzését az a gárda, amelyik a magyar bajnokságok történetében egyedülálló módon mindig a legjobbak között kergette a labdát. Ám nem néhány megfásult, tökmagot rágcsáló, fojtott hangon káromkodó nyugdíjas bácsika téblábolt a nézőtéren, hanem 14 ezer lelkes szurkoló buzdította, űzte, hajtotta kedvenceit. S bár néha felcsendült egy-két gyalázkodó rigmust a kemény mag soraiból (mert hol nem fordul ilyen elő, ugyan mondják már?), a stadionra ebben a két-három órában, nem sokkal egy jóval feszültebb légkörű tüntetés után, béke, lelkesedés, egyetértés telepedett.

A jegyet váltók, miközben pontosan tudták, igen, a Fradika az egy osztállyal lejjebb sorolással most éli át a maga Mohácsát, azt bizonygatták a világnak, mégiscsak igaz lehet a történet a legendás Fradi-szívről, mégiscsak létezik egy olyan família, amit Fradi családnak hívnak. Hogy a játék akadozott? Hogy a Fradika csatársora ezen a délutánon hadilábon állt a szerencsével? Hogy hiába jegyezhették fel a meccs végén a statisztikusok a 11:0-s szögletarányt, csupán egy góllal sikerült legyőzni az egyébként rendkívül derekasan küzdő Jászapátit?

Ez ott és akkor talán nem is volt olyan fontos. A Fradi közönsége – amelynek soraiban, mily csodás, újfent felfedezhettünk ölelkező ifjú párokat, gyerekestől kiérkező családokat – erőt mutatott, s egyben példát is. A nézőtéren ámuldozó meg azon törhette a fejét: talán nem kéne az egész magyar labdarúgást visszasorolni egy osztállyal? Mert hogy ennél kisebb pofon már aligha józanít ki. És akkor majd lesz megint értékelhető, szerethető magyar foci is. Olyan foci, amit idővel méltán szólíthatunk labdarúgásnak is. Az Üllői úton éppen úgy, mint az ország többi stadionjában.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újonccal kezd a Makó csapata

Ma megkezdődnek a labdarúgó NB II keleti csoportjának küzdelmei. A legutóbbi pontvadászat negyedik… Tovább olvasom