Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 32°C Még több cikk.

Fürész: az utolsó idény kezdetén

Kosárlabda - Hétfő délután megkezdi felkészülését a 2009/2010-es szezonra a Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapata. Fürész Emőke, a bajnoki ezüstérmes együttes kapitánya pályafutása utolsó évében újabb éremmel gyarapítaná egyébként is gazdag gyűjteményét.
– Mit szólt az Euroliga-sorsoláshoz?
– A szerencsés tavasz után tudtam, hogy most fordul a kocka, és alaposan belehúzunk. Az első számú európai sorozatban egyébként törvényszerű, hogy olyan csapatokba is belebotlik az ember, amelyeket „el lehet kapni", és olyanokba is, amelyek külön klasszist képviselnek.

– Latolgatta az esélyeket?
– A csapatok többségénél még alakulnak a keretek, egyelőre nem tudni biztosan, hogy ki milyen erősségű játékosállománnyal vág neki az idénynek. Vérmes reményeink nem lehetnek, hiszen ezt megelőzően még az Európa-kupában sem értünk el kiugró eredményt.

– 1996-ban, 19 évesen pályára lépett a BSE színeiben a Tarbes elleni Ronchetti-kupa-elődöntőben. Maradtak emlékképei arról a párharcról?
– Semmi. A sors úgy hozta, hogy 14 éves korom óta nemzetközi kupás csapatokban játszom, összefolynak az élmények. Megjegyzem, számomra sokkal többet jelent, hogy ezüstérmes lettem a Szeviéppel, mint hogy részt vehetek az Euroligában. Egyénfüggő a dolog, vannak olyan játékosok is, akik kizárólag euroligás csapathoz hajlandóak szerződni.

Fürész Emőke nem szeretne érem nélkül búcsúzni. Fotó: Karnok Csaba
Fürész Emőke nem szeretne érem nélkül búcsúzni.
Fotó: Karnok Csaba

– Közismert kötődése a vízilabdához. Nézi a római világbajnokság mérkőzéseit?
– Módjával, mert a párom, Varga Pepe mellett nem egyszerű a helyzet. Amit a szerbek elleni meccs alatt is művelt a tévé előtt.. inkább elmenekültem otthonról. Persze nálunk abszolút normális, hogy valaki ordít egy-egy sportközvetítés közben. A Superbowl alatt például ő bóbiskolt, és én voltam harsány.

– És a női kosár Eb?
– A magyar válogatott három meccsét megnéztem, mivel barátaim játszottak a csapatban. Ha arra kíváncsi, dolgozott-e bennem a „de kár volt itthon maradni" érzés, a válaszom egyértelmű nem. Inkább a rossz kommunikációt sajnáltam. Előre tudatni kellett volna a közvéleménnyel, hogy ettől a fiatal együttestől óriási bravúr lenne a továbbjutás, és már azt is meg kell becsülni, ha szoros eredményeket érünk el. Hasonló a helyzet itt Szegeden is: nem mindegy, miképp tálaljuk a várható Euroliga-szereplést.

– Hogyan várja a hétfői első edzést?
– Tudom, hogy muszáj elkezdeni. Három hete napi kettőt edzek, ebből az egyik tréning a vezetőedző, Bencze Tamás által előírt program szerint zajlik. Sokat kell dolgoznom, mert májusban, júniusban túl jól sikerült az ünneplés, és ennek bizony látszik is a nyoma. De egy pillanatig sem bánom, hogy így alakult. Megtanultam már: a nyár erről szól, az augusztus meg az izomlázról.

– Korábban többször utalt rá: pályafutása utolsó idénye következik. Visszavonhatatlan az elhatározás?
– Ez nem is lehet kérdés, itt az ideje, hogy a családi tervek kerüljenek előtérbe. 16 éves korom óta kezdőjátékosként szerepelek az élvonalban, és alig négy-öt szezon volt, amikor a csapatom nem került dobogóra. A céljainkat a tavalyi sikerek után is a talajon maradva kell megfogalmazni, de nagyon nem szeretném, ha érem nélkül kellene búcsúznom.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Diófásy Orsolya ötödik

Vitorlázórepülés - A szegedi vitorlázórepülő-világbajnokságon négy versenynap után a legjobb magyar,… Tovább olvasom