Délmagyar logó

2016. 09. 29. csütörtök - Mihály 12°C | 24°C

Geleta Szabolcs: otthon, haza - Ausztria

Ja, nein. Ennyiből állt a német nyelvtudása Geleta Szabolcsnak (37), amikor tíz évvel ezelőtt elkezdte az osztrák futballpályafutását - manapság pedig már a Linz melletti kis település, a nyolcadik ligás (Felső-Ausztria, 2. Klasse, Nord-Ost) St. Panteleon-Erla csapatának szakágvezetője. Mivel kortárs, így tegeződve beszélgettünk.
Pályafutás

Geleta Szabolcs 1978. július 25-én született Szegeden. Pályafutásának felnőtt állomásai: Balatonfüred (1995–96), Röszke (1996–97), Algyő (1997–98), Szeged (1998–99), Mórahalom 1999– 2001), Efferding (2005–2006. december), Niederneukirchen (2007. január–2007. június), Enns (2007–2015), St. Panteleon-Erla (2015. július).
– Akár echte osztráknak is hihetnének, olyan jól beszéled a németet.

– Ahhoz képest, hogy csak a ja és a nein kifejezéseket tudtam tíz évvel ezelőtt, és így vágtam bele a kalandba, tényleg jól megy.

– Miként tanultad?

– Szervezetten sehogy. A legjobb gyakorlás és tanulás, amikor az ember beszélgetésre kényszerül. Olyankor nincs szótár, nincs tanár, nincs segítség, csak magam vagyok. A feleségemnek volt ideje, ő tanulta, hozzá fordultam, ha nem értettem valamit, illetve manapság szótárazok, ha valami újjal találkozom.

– Tíz év sok idő, osztrák lettél?

– Nem, én magyar vagyok.

– És a gondolkodásod?

– Na, ez már egy másik kérdés. Azt érzem, hogy a kinti lét révén valóban könnyebb az élet. Az eleje viszont nagyon nehéz volt. Az első évben sok más Csongrád megyei labdarúgóhoz hasonlóan én is kijártam: meccs előtti nap felpakoltam, este edzettem, majd lejátszottam a bajnokit, és jöttem haza. Ezt egy év után abbahagytam, mert kint munkát kaptam. Ám az első időszakban én is mosogattam, és egy lakókocsiban éltünk a baksi származású feleségemmel, Gyapjas Nikolett-tel. Teljesen más a sport révén kikerülni, mert ha teljesítesz, mindenki segít. A futball nagy lehetőség, mert a sport révén adódhat egy lehetőség, csak élni kell vele.

– Éltél vele?

– Szerintem igen. Linz mellett, Ennsben lakunk, itt egy teniszklub éttermét üzemeltetem, emellett pedig innen tíz kilométerre, Mauthausenben egy szépségszalont működtetünk. Ennsben játszott sok Csongrád megyei labdarúgó, többek között Podonyi Norbi, Gábor Zoli, Tóth Ákos, Takács Gábor, míg a közelünkben, 30 kilométerre tőlünk, Welsben élnek Maróti Sanyiék, akikkel összejárunk.

– Ha megkeresnek, tudsz segíteni?

– Egyre nehezebben. A nyelvtudás nagyon fontos, és mivel rengetegen megindultak Ausztria felé, így a munkaadók válogathatnak: aki jobban beszél, azt alkalmazzák.
 
Az elnök embere. Geleta Szabolcs Algyőn edzett. Fotó: Frank Yvette
Az elnök embere. Geleta Szabolcs Algyőn edzett. Fotó: Frank Yvette

– És a futball?

– A nyáron abba akartam hagyni, de a jelenlegi elnök megkeresett. Ismert már magasabb osztályú csapatokból, így miatta elvállaltam még ezt az évet. Aztán meglátjuk... Megvan az osztrák B licences edzői papírom, voltam már tartalékcsapat trénere, míg a jelenlegi keretünk fiatal. Ketten vagyunk idősebbek, a másik rutinos játékos együtt játszott a szegedi Tóth Attilával a harmadik ligában. A csapat 7. helyen áll a felső-ausztriai 2. Klasse Nord-Ost csoportjában, ez a nyolcadik liga, ilyen otthon nincs.

– Olyan se nagyon, hogy Csongrád megyei csapat edzőtáborba utazik, ahogy ezúttal ti...

– Kelet felé most nyitott először az egyesület, eddig Spanyolországban és Törökországban voltak a felkészülést színesítő táborok. Nincs fizetés, nincs prémium, a klub viszont ezekre az utakra áldoz. Az elnök kérdezte meg tőlem, milyen lehetőségeket tudok, én pedig a származásom miatt kezdtem el keresni Csongrád megyében, végül Algyőre és a Levendula Hotelre esett a választás. Jó döntés volt.

– Volt idő a barátokra az itt eltöltött négy nap alatt?

– Nem sok, de igen. Amúgy a sándorfalviak rendszeresen járnak ki a hagyományos ennsi utánpótlástornára, jönnek majd Szél Józsiék az öregfiúkkal is egy teremtornára, majd május 1-jén mi megyünk vissza a Tóth János-emlékeseményre.

– Véglegesnek szánod az ausztriai letelepedést?

– Nem, egyszer hazamegyek. Amúgy nagyon ritkán járok Magyarországra, a szüleimhez, akiknek sokat köszönhetek, talán ha évente kétszer, Nikolett viszont havonta megy. Érdekes, amikor Magyarországon vagyok, néhány nap után már térnék vissza. Azt mondom, haza, azaz Ausztriába...

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi TE: nem volt kétség

A férfi tekecsapat szuperliga 17. fordulójában a Szegedi TE hazai pályán remek összeredménnyel… Tovább olvasom