Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Gerecz Péter: szőnyegporoló és takaró

Nagyon sokat kapott a futballtól, ezért igyekszik minél többet visszaadni. Hétfőn ünnepelte 60. születésnapját a szegedi Gerecz Péter, és ha ezt ő mondja, akkor hihetünk is neki. Emlékek vannak mögötte, tervek előtte.
 Életút

Gerecz Péter 1955. április 6-án született Szegeden. A Kolozsvári térre járt általános iskolába, a Tömörkénybe gimnáziumba, itt is érettségizett angol tagozaton. A futballpályafutás a Szegedi Textilben kezdődött 1966-ban, majd 1973-ban leigazolta a SZEAC (Bundzsák Dezső volt a felnőttek edzője). Érettségi után az SZVSE, 1980-tól a Szegedi Dózsa következett, utána Mórahalmon, majd Sándorfalván vezetett le, és 2005-ben hagyta abba a nagypályás labdarúgást. Jelenleg a Szeged 60 éven felüliekből álló csapatának tagja, amellyel van már országos bronzérme, illetve a Móravárosi Kinizsi labdarúgóinak szakosztályvezetője. Két gyermeke közül Péter jogász, Makón közjegyzőjelölt, míg lánya, Eszter gyógyszerész.

Répás utca, Kolozsvári és Kálvária tér. A szegedi Móraváros három fontos helyszíne, ahol Gerecz Péter felnőtt.

Gyerekkor

– Minden, ami a sportról szólt, így a futball, az atlétika és más mozgásformák tették ki a mindennapjainkat. A szőnyegporoló állvány volt a kapu, elé letettünk egy használt takarót, és azon vetődtünk. Sokszor lejátszottuk az 1966-os magyar– brazilt, amelyet ugyan nem láttunk, de Szepesi György tolmácsolásában a rádión hallgathattuk – mesélt a gyerekkoráról.

Hűség Szegedhez

A ballábas játékos nem hagyta el Szegedet, pedig...

– A Ganz-MÁVAG ellen 3–1-re kikaptunk, de volt esély, hogy ennek ellenére a Fradiba igazoljak. Nem váltottam, ahogy a Hódmezővásárhely vagy a Kecskemét esetében sem. Emlékszem, a Textiltől tízezer forintért vett meg a SZEAC, amelyben ifistaként az NB I-es tartalékbajnokságban szerepelhettem. Együtt utaztunk a nagyokkal, micsoda élmények voltak! Sajnos az NB I-ben nem tudtam pályára lépni, mert amikor szegény Kaszás Gabi hívott, akkor már elindítottam a vállalkozásomat. Azért így is akadtak emlékezetes meccsek: a Dózsában az első hazai mérkőzésemen 5–1-re nyertünk, meg is szereztem az első gólomat a BVSC ellen, majd a szezon végén 10-zel zártam Pipicz Lajos mögött. Az SZVSE- ben az első hazai bajnokimra a jegyszedők alig akartak beengedni jegy nélkül. Hiába erősködtem, hogy én vagyok az új igazolás, azt mondták, azt bárki mondhatja... Elég gyors voltam, de inkább kitartó, szívós. Egyszer azt írta a Délmagyarország, hogy Gerecz összesen annyit futott, mint a többiek együttvéve. A saját gyerekem keresztelőjéről is lemaradtam, mert az edzés, a futball szent volt. A pénteki kerethirdetésnél már figyeltük a szertárost, kinek milyen mezt oszt ki – akkor még 1-től 11-ig a kezdőké volt a szerelés. Az utolsó pillanatban indultam mindig az edzésre, így útközben öltöztem. Erre jegyezte meg Merley Tibi, a Dózsa kapusa: magyar anyák, magyar apák, megjöttek a Gerecz-gatyák – mesélt az alsóneműk tulajdonosa.

Álomból valóság? Gerecz Péter a leendő móravárosi pályán. Fotó: Schmidt Andrea
Álomból valóság? Gerecz Péter a leendő móravárosi pályán. Fotó: Schmidt Andrea

Futás, hit, akarat

– Régen sokkal többet edzettünk, sőt futottunk, és nem a bójákat kerülgettük. A meccsek előtti mérlegeléskor 73, a mérkőzés után 69 kilogramm voltam. Igaz, mögöttem sok hasonló képességű játékos állt sorban, és ha nem küzdök, nem én játszom. A Dózsa történetében én vagyok a harmadik legeredményesebb játékos, öt évig csapatkapitány voltam, és játszhattam a Kiprich, Vincze, Plotár trió alkotta Tatabánya ellen az mk negyeddöntőjében. Hálás vagyok Gera Istvánnak, Szalai Istvánnak, Rábai Lászlónak, Kurucz Istvánnak, Linka Józsefnek, Himer Istvánnak, hogy megszerettették velem a futballt. Személyesen ismerhettem Sándor Csikart, a családjával ma is kapcsolatban vagyok – összegzett Gerecz.

Az összegzés után pedig jöhetett a tervezés

– Először csak fantazmagóriának gondoltam, ma már egyre inkább közelít a valósághoz az álom, a móravárosi szabadidőpark – mutatta a terveket Gerecz. – Varga Gabi és Gerebicz Attila óriási munkát végzett, hogy az a több mint száz gyerek, aki a Móravárosi Kinizsihez tartozik, ne a számítógép előtt üljön egész nap. Ha egyszer elkészül ez a létesítmény, amelyhez kell a város segítsége is, a szegedi családok kedvenc helye lehet.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hungerit: negyedik hely a LEN-kupában

A negyedik helyen végzett a Szentes női vízilabdacsapata a LEN-kupában, mivel az olaszországi négyes… Tovább olvasom