Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Gödörtánc

A boldog győztesek olyan produkciókkal lepték meg a nézőket, hogy nemegyszer a vidám viháncolást talán még nagyobb taps kísérte, mint magát a teljesítményt.
Mintha egy tánciskola végzős csoportját néztük volna. A boldog győztesek olyan produkciókkal lepték meg a nézőket, hogy nemegyszer a vidám viháncolást talán még nagyobb taps kísérte, mint magát a teljesítményt. Igen, erről a felhőtlen örömről (is) szólt az elmúlt héten lezajlott berlini atlétikai világbajnokság, ahol egy negyedik és egy hatodik helyet gyűjtöttek be pontszerző versenyzőink. Vagyis ehhez a vébéhez nekünk, magyaroknak, valljuk be őszintén, nem túl sok közünk volt.

De nem valljuk be.

Legalábbis a Magyar Atlétikai Szövetség vezetői úgy érzik: kudarcról szót se ejtsünk. Gyulai Miklós elnök így fogalmazott: a berlini szereplés egy jó szintet jelent a távlati tervekhez. Dornbach Ildikó szakmai igazgató szerint ezek a versenyzők (mármint az a 11, aki egyáltalán képes volt teljesíteni a szerepléshez szükséges szintet…) összességében jó úton haladnak.

Ennyi optimizmust látván már csak félve merem megkérdezni: mégis milyen távlati tervek lapulnak atlétikai szövetségünk féltve őrzött páncélszekrényében? Hogy egyszer, majd, talán, ki tudja, mikor akár még érmet is szerzünk? És milyen az a jó út, amin haladuk? Csak nem azokra a döngölt salakos pályákra gondolnak, amiket fölver a gyom az ország számos futballpályáján? Vagy inkább olyan gimnáziumok, szakközépiskolák jussanak eszünkbe a távlati tervekről agyalgatva, ahol évek óta egyetlen gyerek sem emelte fel a kezét, könyörögvén: tanár úr, kérem, én atléta szeretnék lenni.

Ugyanis a valóság igenis ez: Magyarországon otthonaikat, bázisukat is elveszítették mára az atléták, pénzről, biztos anyagi háttérről pedig már nem is igen álmodoznak. Az atlétika mint sportág hazánk megyéinek túlnyomó többségében a közember számára inkább már csak televíziós látványosság lett, a csodák világa, ahol olyan sportolókat láthat, mint mondjuk a szupersztár Bolt.

Hogy a mélyrepülésben lévő magyar atlétikát siratva találkozni kivételekkel is?

No persze. Egy-két atlétaműhely működik (például a szombathelyi dobóiskola), néhány lelkes szakember még megpróbál kisebb-nagyobb csoportokat szervezni maga köré, de ezzel azért csak ne elégedjünk már meg. Sokkal többet lendítene atlétikánkon, ha egyszer végre a sportág vezetői is szembesülnének a tényekkel, és kimondanák: új alapokat kell építenünk. Méghozzá az iskolákban, ahol igenis százával szaladgálnak olyanok az udvaron, akikből kiváló atlétát nevelhetnének. És ha ehhez megleljük a támogatókat, akkor már valóban beszélhetünk távlati tervekről meg jó útról.

Talán még olyan pályákról is, amiken a mi atlétáink is járhatnák örömtáncukat egy-egy győzelem után, annak veszélye nélkül, hogy lábukat törik valamelyik gödörben.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vladan Matics: csapat voltunk!

A Pick Szeged férfi kézilabdacsapata Lengyelországban és Németországban túrázott. Vladan Matics együttese kilenc edzőmeccset játszott. Tovább olvasom