Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 17°C Még több cikk.

Gruborovics Tibor a magyar foci finn nagykövete

Tizenhét esztendeje él már Finnországban Gruborovics Tibor, a nyolcvanas évek egyik legjobb szegedi futballistája. Eltűnt a szemünk elől, kilépett az életünkből, Mikkeliben telepedett le családjával. Egykori sikerei helyszínén azóta egyszer sem járt, de tervezi, hogy pótolja jókora lemaradását.
Gruborovics Tibor (jobbról) nagy kedvencnek számított Szegeden. Fotó: Gyenes Kálmán
A közelmúltban a Kék Mókus-kupa gálamérkőzésén a Szeged öregfiúk a Médiaválogatott ellen léptek parkettára. Az egykori kedvencek remek teljesítményt nyújtottak, tapsolta őket vagy kétezer néző, de Gruborovics Tibort nagyon hiányolták.

Rettegett bal láb

„Grubó" a nyolcvanas évek egyik legjobb szegedi futballistája volt. A bal lábától valósággal rettegtek a kapusok, tértölelő átadásai, pontrúgásai élményszámba mentek. Technikai tudása messze meghaladta az átlagot, sokak szerint a válogatottban lett volna a helye. Már nagyon régóta Finnországban, a fővárostól 250 km-re északra, Mikkeliben él családjával.
Amikor felhívtuk, beszédében apró akcentust ugyan fel lehetett fedezni, de ez érthető, elvégre immár 17 esztendeje az „ezer tó országának" lakója.
– 1989-ben kerültem ki Mikkelibe, azóta itt élek – mondta a kölcsönös üdvözlést követően.

Tibi 1958-ban Kiskunhalason született, onnan került el a család Pécsre. A Komló csapatában rúgta a labdát, onnan vitte el az élvonalbeli MTK. A kék-fehérektől Ceglédre, a H. Bem SE-be vonult be.
– Leszereltem, és bár elfogadtam a Szeol AK hívását, az MTK nem engedett. Ki kellett fél évet várnom, csak 1981-ben csatlakozhattam Kovács Józsi bácsi keretéhez.

Hat éven keresztül volt a Tisza-partiak labdarúgója. Jó vásárt csináltak vele a kék-fehér-feketék, hamar a szívébe zárta a helyi közönség, meghatározó tagja lett az együttesnek. Különösen a pontrúgásai váltottak ki jókora tetszést.

Nyelvtudás

Finnországban majdnem mindenki jól beszél angolul. Amikor Tibor 1989-ben kiigazolt, inkább a nehezebb utat választotta. Egyből nekiesett a rettenetesen nehezen tanulható finn nyelvnek; könyvből pallérozta tudását, de a tévéből és csapat öltözőjében is rengeteg ragadt rá. „Büszke vagyok, azt mondják, kimondottan jól beszélem a nyelvet. Úgy vettem észre, a helyiek jó néven veszik, ha anyanyelvükön szólnak hozzájuk" – jegyezte meg Grubó.

Csodálatos gólok


– Számomra a pécsiekkel vívott meccsek mindig különleges élményt jelentettek. Mindjárt az első szegedi évemben sikerült 2–1-re nyernünk. Örökre emlékezetes marad számomra az a siker, ráadásul gólt is szereztem. Emlékszem, majdnem a szögletzászlónál jutottunk szabadrúgáshoz, én pedig gondoltam egy merészet, szinte az alapvonalról céloztam meg a rövid sarkot, a labda pedig a válogatott Katzirz Béla legnagyobb megdöbbenésére a hálóban kötött ki. Emellett szívesen gondolok vissza az 1983/84-es évad nyitófordulójára is, amikor az SZVSE-stadionban 12 ezer néző előtt 4–1-re leléptük a többek között a Törőcsikkel felálló Újpestet. Két gólt jegyeztem, az egyiket 11-esből, a másik szabadrúgásból. Apropó, szabadrúgás! A másodosztályban immár a Szeol-Délép SE játékosaként Kazincbarcikán futballoztunk. A hazaiak kispadján a mi korábbi trénerünk, Kaszás Gábor ült. Szabadrúgáshoz jutottunk, vagy 20 méterre a rivális kapujától. Léptem kettőt, aztán bevarrtam. Igen ám, de a bíró jelezte, hogy még nem adott jelt. Megint nekifutottam, a labda meg újra csak kipúposította a hálót. Ebbe is belekötött a feketeruhás, ezúttal is kitalált valami indokot. Gondoltam magamban, három a magyar igazság, így hát harmadszor is a helyére küldtem a labdát...

Siker után szomorúság

Persze ezek egyáltalán nem a véletlen művei voltak, Grubó rengeteget gyakorolta edzéseken a pontrúgásokat. Jó barátja, a kapura állandó veszélyt jelentő Kun Lajos sokat profitált a „cimbitől" kapott mértani pontosságú labdákból. Az összjátékuk különösen a fentebb már említett 1983/84-es évadban volt hatásos.

– Újoncként bravúrosan szerepeltünk az NB I-ben, a 9. helyünk igen szép eredménynek számított. Népszerűek voltunk a városban, de ez az idilli állapot nem tartott sokáig. Lehet, hogy egy kicsit elszaladt velünk a paci, azt gondoltuk, hogy a bab is hús, száz szónak is egy a vége, egy év múlva kizuhantunk a másodosztályba.

Csaba után Mikkeli

A második vonalban is jó teljesítményt nyújtott, 29 évesen, 1987-ben elfogadta a Békéscsaba akkori mesterének, Csank János hívó szavát.
– Vágytam vissza az élvonalba, utolsó lehetőségem volt, hogy visszatérjek. Nem döntöttem rosszul, hiszen egy évre rá az MNK-döntőjében – többek között az én gólommal is – 3–2-re legyőztük a Honvédot.

Jól érezte magát a viharsarkiaknál, de már nagyon szerette volna kipróbálni magát külföldön.
– A nyolcvanas évek második felében sűrűn edzőtáborozott a finn Mikkeli csapata Békéscsabán. Ilyenkor mindig játszottunk egymással edzőmeccset. Szervező futballistára fájt a foguk, kiszúrtak maguknak, én pedig belevágtam. 1989-ben először hároméves szerződést kötöttem. Az első idényben egyedül voltam, a másodiktól már a családdal együtt. '95-ig futballoztam az MP-ben, a két legjobb évünk az 1990-es és a '91-es volt, amikor is előbb a harmadikok, aztán pedig a másodikok lettünk az első ligában. A legmagasabb osztályban 178 meccsen léptem pályára, ezeken 24 gólt szereztem. 1997-től, 39 évesen újra játszottam a második ligában, emellett a klub ifjúsági gárdáját is edzettem. 2001-ben a harmadik vonalban fejeztem be a futballt. Teljesen nem álltam le, az öregfiúk között még a mai napig eljátszogatok.

Távol a hazától

Szinte hihetetlen, de az elmúlt 16 esztendőben egyszer sem járt Szegeden. A régi társakkal a hatalmas távolság miatt nem tartja a kapcsolatot. De a tervei között szerepel, hogy a családdal eljönnek.
– Egy kisebb csoport vezetőjeként tíz éve dolgozom egy elektromos központi egységeket készítő gyárban. Feleségem, Györgyi kémiai laboránsként minőség ellenőrző, 22 éves Tamás fiam a tanulás mellett futballozik, a már Finnországban született 14 éves Réka lányom 7. osztályos egy testnevelés tagozatos suliban. Nem olyan egyszerű ám több hétre elszakadni új otthonunktól. De megígérem, találkozunk még Szegeden.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mészáros Kornélia vállalja a játékot

A Szeviép-Szeged NB I A csoportos női kosárlabdacsapata vasárnap 18 órakor hazai pályán rangadót… Tovább olvasom