Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 8°C Még több cikk.

Gujdár Sándor: nagyot álmodtam Szentesen

Gujdár Sándor 25-szörös válogatott labdarúgó kapus, a szentesi sport egyik ikonja is részt vett a Puskás-szobor hétvégi avatásán. Ott beszélgettünk vele fociról, karrierről és a sportág mai helyzetéről.
– Innen indultam, ezen a pályán kezdtem futballozni, és itt álmodtam, álmodoztam szép karrierről – mondta a Pusztai László Sporttelep, az egykori Kinizsi-pálya, a szombaton avatott Puskás-szobor mellett állva Gujdár Sándor válogatott labdarúgó, aki november 8-án ünnepelte 62. születésnapját. Majd azzal folytatta: Öcsi bácsit Madridban ismerte meg, amikor a válogatottal a spanyol fővárosban tartózkodtak, Baróti Lajos szövetségi kapitány mutatta be a csapatnak.

– Amikor Alzheimer-kóros volt, betegápolói kísérettel többször vendégül láthattam éttermemben, meghitt, megható pillanatok voltak; és azt sem felejtem el, amikor azt mondta Barótinak még Madridban: Lajos bácsi, hadd igyanak már a srácok egy kisfröccsöt! Ő nagyon szerette ezt az italt.
Gujdár Sándor mezőnyben is ügyesnek bizonyult, a „ketrec" elé úgy került, hogy a serdülőben megsérült a kapusuk – aztán ott ragadt. Már fiatalon bekerült a Szentesi Kinizsi felnőttkeretébe, élt a bizonyítási lehetőséggel: 19 évesen a Szeolban, 4 esztendő múlva a Budapest Honvédban léphetett pályára. Játékosként görög és osztrák állomás következett, edzőként az élvonalban (Budapest Honvéd) is dolgozott, jelenleg Gödön él, és a „megyehármas" Fót vezetőedzője. Karakteres véleménye van a magyar labdarúgásról.

Gujdár Sándor nem felejti, honnan indult. Fotó: Vidovics Ferenc
Gujdár Sándor nem felejti, honnan indult. Fotó: Vidovics Ferenc

– Rengeteg dilettáns dolgozik a magyar futballban, olyanok oktatják a gyerekeket, a fiatalokat, akik ötöt sem tudnak dekázni. Soha nem találkoztam velük, pedig ha valamilyen szinten játszottak volna, akkor csak összefutottunk volna a pályán vagy a környékén. Könyvből nem lehet megtanulni, majd tanítani a focit! Az is baj, hogy nincsenek egyéniségek, akik a mai ifjak példaképei lehetnének. A magyar vízilabda nem veszítette el a gyökereit, az arcát – ez meglátszik az eredményeken! –, a labdarúgás igen, másokat utánozunk, az pedig soha nem lehet jó. Az Ajax-focisulit, akadémiát évtizedekkel ezelőtt Kovács István alapította, majd a szisztéma átkerült Franciaországba. Ezekben az országokban azóta is működik, sikereket hoz, mi pedig elfelejtettünk mindent.

Gujdár szülővárosát sem kímélte, ahogy fogalmazott: bűncselekmény volt, hogy Szentesen lebontották a rúgófalat, ott egyedül is gyakorolhattak, akár napestig. A légiósokat sem hagyta szó nélkül: ellepték a csapatokat, nem képviselnek minőséget, nem topjátékosok, így nem is segíthetik a magyar foci fejlődését. Nosztalgiával emlékezett arra, hogy az ő idejében még nem voltak külföldiek a kluboknál, mégis jobb, eladhatóbb volt a labdarúgásunk, még ők is – a Budapest Honvéddal – rendszeresen portyáztak, túráztak például Dél-Amerikában és Spanyolországban.

– Voltak üzleteim, vendéglő és ékszerbolt, a labdarúgástól azonban soha nem szakadtam el, végül is ez az egyetlen dolog, amihez igazán értek. Mindig igyekeztem több lábon állni, a családom megélhetését, biztonságát nem veszélyeztethettem. Molnár Tamás? Jó srác, és ő is a família tagja, Judit testvérem lányának a férje. Annak idején rendszeresen publikáltam Riskó Géza lapjában, a Mai Napban, és először én írtam le Papeszról, hogy olimpiai bajnok akar lenni. Háromszor sikerült! Remélem, előbb-utóbb a magyar foci is újra „megtalálja" a gyökereit, amelyet a vízilabda egy pillanatra sem veszített el. Akkor képzett edzőkkel, tehetséges, szorgalmas gyerekekkel újra legalább olyan magasságokba emelkedhetnénk, mint az én időmben. De félek, még ez is soká lesz...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Második, harmadik vonal

Csongrád megyei sporteredmények a kosárlabdától a vízilabdán át a kézilabdáig. Tovább olvasom