Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 32°C Még több cikk.

Gyürki Ernő, az elegáns sportújságíró

Szeged - Sorozatunkban egykori Csongrád megyei sportolókat, edzőket, sportvezetőket mutatunk be. Most rendhagyó módon Gyürki Ernőre, a Délmagyarország 15 éve elhunyt sportrovatvezetőjére emlékezünk.
Bizony eltelt 15 év. 1997. október 29-én hunyt el a Délmagyarország sportrovatának egykori vezetője, Gyürki Ernő. Hihetetlen, hogy rohan az idő, mióta nincs közöttünk kollégánk. Legendák sorozatunkban most rá emlékezünk.

Szerencsés helyzetben voltam, hiszen közel laktunk egymáshoz. Én a Csanádi, ő pedig a Kockaház utcában. Már kisgyerekként ismertem, akkor tudtam, hogy ki az Gyürki Ernő, amikor még telexgépek kopogtak a szerkesztőségben, fémlemezen érkezett a fotó, írógépen írták az újságírók a cikket. Kicsi voltam, talán másodikos, de lehet, hogy elsős, amikor édesapám levitt a délmagyarosokhoz, hiszen a Csongrád Megyei Hírlap újságírói egy emelettel fentebb dolgoztak. Ernő felállt, odalépett hozzám, és megsimogatta a fejem. Ez megmaradt, ez volt az első találkozás.

Sajtótájékoztató 1996-ban a Royal Hotelben  Verebes Istvánnal. A bal szélén Gyürky Ernő. Archív fotó: Gyenes Kálmán
Sajtótájékoztató 1996-ban a Royal Hotelben Verebes Józseffel. A bal szélén Gyürky Ernő. Archív fotó: Gyenes Kálmán


Ezt több követte. Sihederként közeli barátságot kötöttünk. Ez sem volt véletlen, hiszen elkezdtem rádiózni, így lett közös témánk. Meccsekre jártam, oda, ahova ő is. Ott izgultam vele a Medikémia Szeged röplabda-találkozóin. Micsoda szerelme volt a röplabda! Imádta! Nyári Sanyival – a Medikémia legendás edzőjével – olyan szinten zrikálták egymást, amilyet keveset látni. Állandóan vicceltek. Ernő azt mondta, hogy megszerzi a segédedzői papírt, és leül a padra. Sanyi egyből válaszolt, hogy ő pedig elkezd írni, így Ernő féltheti az állását, mert meglátja, ő jobb újságíró, és egyből alkalmazzák. Nyomták a meccseket egymás között, kosárra dobtak. A vesztes mindig meg tudta magyarázni, hogy miért kapott ki. Ernő a labdára fogta. Nem kosárral, hanem röplabdával játszottak.
Engem gróf úrnak szólított. Huszonévesen kaptam ezt a nevet tőle. Érdekes, nem sértődtem meg rajta. Annyira elfogadott és megszeretett, hogy elkezdtünk teniszezni.

Az első meccs előtt hevesen dobogott a szívem, hiszen számomra nagy dolog volt: Gyürki Ernő elhívott játszani. Reggel hétkor kezdtünk az újszegedi Kisstadionban. Teniszesen szólva letolt a pályáról. Rohantam, mint a mérgezett egér, ő elegánsan, okos játékkal elvert. Ez az elegancia mindig is jellemző volt rá, az életben is olyan volt, mint a pályán. Úriember.

A reggeli meccseket – a késést nem tűrte sohasem, talán ezért is lettem pontos – néha-néha felváltotta egy-egy esti derbi is. Ezt különösen kedveltem. Mert vége lett a partinak – ritkán már sikerült vért izzadva legyőznöm –, utána mentünk a Gallyára. Tudják, Szeged legmagasabban fekvő kocsmájába, az újszegedi vasútállomás mellé.

Fröccsöt ittunk. Egyet, kettőt, akadt, hogy hármat. Nem ez volt a lényeg, hanem az, ahogyan tanított. Mesélt az újságíró hivatásról, az alázatról, a hűségről. Csupa, csupa jó dologról. Én hallgattam. Nem gondoltam arra, hogy ez az öreg mit dumál, hanem tanulni akartam tőle.
Persze jöttek a sztorik is. Emlékezetes meccsekről, versenyekről, győzelmekről, remek sportolókról, edzőkről.

Most, hogy hétfőn a sportrovattal, illetve Bagaméry Lászlóval és édesapámmal, Süli Józseffel ott álltunk Gyürki Ernő sírja előtt, döbbentem rá, hogy mennyit kaptam tőle, az utódja lehettem, követhettem a rovatvezetői székben. Az egyik mesterem volt, amit köszönök.

Ernő 15 éve halt meg. Hiányzik. Az is, hogy reggel hétkor teniszezzek, mert vele játszottam utoljára ennyire korán. Nem is tudom, hogy ki nyerte az utolsó partit, de úgy emlékeszem, hogy Ernő, talán 6:4, 6:4-re.

Olvasóink írták

  • 2. öregvegyész 2012. november 01. 00:10
    „Még ma is nehéz elfogadni: oly hirtelen ment el. Én a szomszéd intézetben dolgoztam,ők a szomszéd házban laktak,ő is horgászott,ezer szál kötött össze bennünket.Máig fáj,hogy elmentél!”
  • 1. gorist 2012. október 31. 08:35
    „Ernővel egy munkahelyen dolgoztam 1975-től /JATE/ ő ott volt főállásban. Első megye I-es mérkőzésemre /Tápé-Mindszent/ meghívtam. Búcsú volt aznap Tápén, utána meghívtam őt is egy italra. Ma is fülembe cseng sajátos hangvételével elmondott mondata: "kisfiam valami mozog benned, vagy a kukac, vagy a tehetség" Kár, hogy nincs már közöttünk!!!!!!!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lényeg a siker: UTC FT-Csömör 7-6

A férfi futsal NB I-ben három hét szünet után rendeztek újra bajnoki fordulót. A hosszú pauza után az UTC Futsal Team a 8. fordulóban 7-6-ra legyőzte a Csömört. Tovább olvasom