Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Gyürki Ernő emléke

Ilyenkor, mindenszentekkor az ember azért többet emlékezik, elevenít fel régi dolgokat. Emlékezik azokra, akik nincsenek már közöttünk. Családtagokra, barátokra, kollégákra. Bizony, bizony ekkor rádöbben, mennyi szép emlék köt azokhoz, akik már fentről figyelnek bennünket.
Így voltam vele én is, az egyik este visszagondoltam a régmúltra, a fiatalon elveszített nagybátyámra, a közelmúltban elhunyt keresztpapámra, akinél életem első gombfocimeccsét játszottam le. Úri szabó volt, így remek kis gombfocikészletet állítottunk össze Peti öcsémmel. Még ma is megvan a közel kétszáz gomb. Igaz, egy nagy dobozban pihennek.

És ekkor jutott eszembe Gyürki Ernő. Egykori kollégánk, a DM-sportrovatának egykori vezetője. Valamikor ő ült abban a székben, amiben utána édesapám, majd immár két éve én. Ernő tíz éve hagyott itt bennünket! Tíz éve!

Mennyit beszélgettem vele. Újszegeden közeli szomszédok voltunk. Tanított, magyarázott, mit hogy kell csinálni. Sokat segített még siheder koromban. Próbálta a fiatalos bohóságom kicsit komolyabbá tenni. Hallgattam rá, mert okos dolgokat mondott. És amiért igazán kedveltem, hogy ki merte mondani, ha valami nem tetszett. Mégis ezt úgy tette, hogy nem sértődtem meg, hanem megfogadtam a tanácsát.

Ernő tíz éve nincs közöttünk. Sokszor hiányzik, hiszen amellett, hogy sokat beszélgettünk, remek teniszmeccseket játszottunk. Olyan elegánsan teniszezett, amit csak kevesen tudtak. Mindig megvert. De én mentem, játszottam vele. Reggel hétkor. Ő ekkor kezdte a napot, utána jött a munka, ami szent, és sérthetetlen volt számára.

Soha nem feledem: 1997 nyarán már a Délmagyarországnál dolgoztam, mint gyakornok. Ernő ekkor már beteg volt. Az egyik nap bejött hozzánk. Szétnézett a szobában és meglátott bennünket, engem és Mádi Józsit. Nem szólt semmit. Mi legszívesebben elmenekültünk volna, mert látszott rajta, hogy rosszulesett neki az újoncok látványa. Soha sem tudtam ezután vele beszélni, elmondani, hogy sokat tanultam tőle, amit remélem, hogy fent lát, és boldog, ha néha rápillant a Sportrovatra, aminek Gyürki Ernő mindig is a tagja marad.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Püspöki szavazat Pusztaira

Lapunk sportrovatának szervezésében megválasztjuk az elmúlt 108 év legjobb szegedi labdarúgóját.… Tovább olvasom