Délmagyar logó

2018. 01. 17. szerda - Antal, Antónia -1°C | 8°C Még több cikk.

Hajós Imre, a gólvágó

Egykori legendákat felelevenítő sorozatunkban ezúttal a SZEAC labdarúgócsapatának egykori kiváló középcsatárára, az 1989-ben, 55 éves korában elhunyt Hajós Imrére emlékezünk.
Az 1933. október 30-án Szegeden született Hajós Imre az SZVSE-ben kezdett el futballozni, onnan vonultatták be Kecskemétre, a leszerelést követően 1957 őszétől lett a SZEAC labdarúgója. Imádott csapatában – amelynek 1968-ig volt a tagja – 166 NB I-es találkozón lépett pályára, ezeken 52 gólt szerzett. A legsikeresebb évadban, az 1960/61-esben, amikor a SZEAC 6. helyen végzett az élvonalban, a góllövőlistán 15 góljával az ötödik helyen végzett (a gólkirály 21-21 találattal holtversenyben Albert Flórián és Tichy Lajos lett). A magyar B válogatottban ötször szerepelt. A labdarúgást 1969-ben a Szegedi Dózsában fejezte be, 36 évesen vonult vissza. Később az Újszentiván és az UTC csapatainál edzősködött, jogászként a Délépnél dolgozott.

A SZEAC-ban és a B válogatottban is együtt játszott Hajós Imrével a hűséges társ, jó barát Nemes István.

– Legalább tíz évet futballoztunk egymás mellett – mesélte Pista bácsi. – Annyira jóban voltunk, hogy egymás gondolatát is ismertük. Rengeteg gólt szerzett az átadásomból, miként én is az övéből. Amellett, hogy fantasztikusan érezte a kaput, nagyszerű csapatjátékos is volt. Nemcsak a pályán kívül, azon belül is barátok voltunk, soha nem vesztünk össze, tiszteltük, szerettük egymást. Ha gólt szerzett, én voltam az első, aki gratulált neki, ha én találtam be, akkor meg ő.

Fotó: DM/DV
A SZEAC csapata. Állnak, balról: Orczifalvi István edző, Polyvás, Szabó M., Dezsőfi, Hajós, Nemes, Kővári, Sándor. Guggolnak: Reményik, Kürtősi, Mészáros, Gilicz.
Fotó: DM/DV

A két gólfelelős számtalan felejthetetlen meccset játszott egymás oldalán.

– Az 1960/61-es évadban hazai pályán 4–2-re vertük az Újpestet – emlékezett Nemes. – Imre triplázott, a negyedik gólt meg én szereztem. De említhetném a Fradi elleni, szintén hazai összecsapásunkat. A zöld-fehérek a Vásárvárosok Kupája megnyerése utáni esztendőben bombaerős csapattal, hét válogatottal érkeztek hozzánk. Ott volt a pályán Albert, Varga Zoli, Fenyvesi, Mátrai, mégis mi nyertünk 2–0-ra. Imre szerezte meg a vezetést, amit én a 85. percben egy kontra végén megdupláztam. Az utolsó öt percben a 30 ezer néző felállva ujjongott, tapsolt. „Ladik" (ez volt Hajós beceneve, a szerk.) a B válogatottban is remekelt, 1959 nyarán Stockholmban Imre négy góljával verték 5–2-re a mieink a svédek második csapatát, de említhetném a szovjet B elleni moszkvai meccset is, amikor egymás mellett futballoztunk, és a drága barátom duplájával 2–0-ra győztünk. Nem volt gyors, ellenben remekül lőtt és fejelt, de az összjátékhoz is kivételes érzéke volt, azt pedig tanítani kellene, miként tudott helyzetbe kerülni. Minden idők egyik legjobb középcsatára volt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Labdarúgás: kupa és bajnoki

A labdarúgó magyarkupa megyei selejtezőjének újabb, második fordulójában több érdekes párharc is… Tovább olvasom