Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Három Dobó, két sportág

Kevés olyan család van, ahol két generáció három képviselője sportol, sportolt elitszinten. Ilyen a Dobó família, az édesapa, Károly válogatott kézilabdás volt, a fia, Csaba az NB I-ben őrizte a Szeged LC labdarúgócsapatának kapuját, Andrea lánya pedig a Liss-HNKC beállósa.
Két sportos Dobó-generáció (balról): Károly, Andrea és Csaba. Fotó: Miskolczi Róbert
– Ez a beszélgetés nem jöhetett volna létre a feleségem, Zsuzsa asszony nélkül – mondta Dobó Károly –, ő tartotta össze a családot, főzött, mosott, vitte a gyerekeket edzésre, járt szülői értekezletekre. Mindannyian rengeteget köszönhetünk neki.

Károly

A család legsikeresebb képviselője az édesapa, aki a Budapesti Honvéd kézilabdacsapatával bajnokságot és Magyar Népköztársasági Kupát nyert, a Tisza Volánnal a pontvadászat bronzáig és MNK-diadalig jutott, a Déléppel bennmaradt az első osztályban, a válogatott mezt 41 alkalommal ölthette magára. Profi sportolóként élt, s egészen a mostani szezon rajtjáig (a megyei sorozatban) játszott.
– Biztos voltam benne, hogy a gyerekek is mozognak majd, de az is hamar eldőlt, hogy Csaba nem az én sportágamat választja. A serdülők edzéseit látva mondta, neki a kézilabdához nincs kedve. Ezért elvittem a focistákhoz, Tóth Győzőhöz, a következő ajánlással: nem tud normálisat a labdába rúgni, állítsa be a kapuba. Így lett kapus. A foci hozzám is közel áll, amikor eltiltáson voltam, az NB III-as SZVSE-ben rúgtam a bőrt.

Csaba

– Apa mindig ellátott tanácsokkal, és visszatekintve a történésekre, soha nem bántam meg, ha hallgattam rá – emlékezett a 30 esztendős Dobó Csaba. – Következetes és szigorú volt, amikor nem mentem edzésre, linkeskedtem, megfogott a grabancomnál, és „bevágott" a sarokba. Belefért, sőt kellett – pofont viszont csak egyszer kaptam.
Docsa minden sportos álma valóra vált: a Szeged LC színeiben három élvonalbeli meccsen állhatott a ketrec elé, ebből az egyik a Fradi-szentélyben, a másik a Felső Tisza-parti stadionban volt: – Nem számítottam kiemelkedő tehetségnek, az édesapámtól örökölt kitartásnak, az elvégzett munkának köszönhetem azt, amit elértem. Elégedett vagyok. A Balástyában már nincs stressz, húsz év után végre felhőtlenül élvezem a játékot. A civil élet? Filozófia szakra járok, a szépirodalommal, a prózával is kacérkodom, de szeretnék majd méhészkedni is.

Andrea


A Liss-HNKC beállósa korábban tornászkodott, atletizált (a nem megfelelő körülmények miatt lett hűtlen a sportok királynőjéhez), a kézilabdázással viszonylag későn, 7 éve, 18 esztendősen kezdett el komolyan foglalkozni. Az NB I/B-s Szeged-Kiskundorozsmában Porobic Harishoz járt tréningre.
– Apunak nagy szerepe van abban, hogy végül a kézinél kötöttem ki – közölte Dobó Andrea –, ő a példaképem. A Dorozsma, a Tanárképző, a Szeghalom és a Gyula után kerültem Vásárhelyre. A terveim? A mottómat idézem: „Az élet rövid, játszd keményen!". Vagyis szeretném a lehető legtöbbet kihozni a pályafutásomból, és remélem, ebbe minden sportoló álma, a válogatottság is belefér. Ehhez persze még rengeteget kell fejlődnöm.


A szurkoló szülő

Dobó Károly szülő és szurkoló egy személyben, rendszeresen ott van csemetéi összecsapásain, szorít csapataiknak és nekik:
– Csaba mérkőzésein sokszor rosszul éreztem magam, Szegeden ugyanis őt ismerték a legtöbben, és az elfogult nézők rendre „megtalálták". Bevallom, volt úgy, hogy elragadtattam magam... A megyei első osztályban öröm a meccsekre járni, barátibb, kellemesebb a hangulat. Andi találkozói idegfeszítőek, drukkolok a csapatnak és neki, és mindig megbeszéljük, mit kellett volna másképpen csinálnia. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Liss taktikája: menekülés előre

A Liss-HNKC NB I-es női kézilabdacsapata eddig két klasszis otthonában szerepelt, az eredmény két… Tovább olvasom