Délmagyar logó

2018. 01. 19. péntek - Sára, Márió 2°C | 8°C Még több cikk.

Három generáció – kosárlabdázásban

A vásárhelyi kosárlabdázás történetével összefonódott a Kováts család históriája. Három generáció, férfiak és nők játszottak főszerepet a sportágban. A legifjabb, a 23. évében járó Kováts Róbert, aki az NB I A csoportos tagságát megőrző Bodrogi Bau-Vásárhelyi Kosársuli egyik kulcsembere.
A vásárhelyi kosárlabdázás már 61 éves múltra tekint vissza. A sportágat 1946-ban a legendás Balogh „Imsi" Imre honosította meg a városban, az első hivatalos mérkőzést 1947-ben játszották. Már a kezdeteknél ott volt a 83 esztendős Kováts Dénes. Felesége, Telek Magdolna pedig a női együttest erősítette, de kosarazott és szervezett az asszony testvére, Telek Endre is.

– Akkor vetődött föl, hogy ezt a sportágat válasszuk, amikor hazajöttünk a háborúból – emlékezett a kezdetekre id. Kováts Dénes. – Az edzéseket Balogh Imsi vezette, a csapatot, a fiúkat Telek Bandi szervezte. Nélküle sem honosodott volna meg a sportág a városban. A Szegedi Postással és a Szegedi Vasutassal játszottunk barátságos meccseket – az otthoniakat a Bethlen tornatermében –, az ellenfelek között volt Greminger János is. Mi teljesen amatőrök, tulajdonképpen baráti társaság voltunk, jómagam csak azért jártam le, hogy kilegyen a létszám. A vívással foglalkoztam komolyabban. Fiam, Dénes, és az unokám, Róbert azonban jó kosaras lett, bár azzal nem értek egyet, hogy utóbbi erre teszi fel az életét – elég lenne a szakma, a civil hivatás mellett hobbiból csinálni.

– Büszke vagyok az unokámra – árulta el Telek Magdolna, aki tagja volt az első vásárhelyi női együttesnek. – Mindig örömmel újságolja a meccseket követően, ha sok pontot dob és jól játszik. Én is nagyon szerettem kosarazni, hetes mezben játszottam elég ponterősen, és a szurkolók sokszor kiabálták, hogy „Hajrá hetes!". Sajnos mostanában már nem tudok elmenni a mérkőzésekre, de televízión figyelem Robi és a csapat teljesítményét.

Kosarast még nem sgített világra

Dr. Kováts Dénes a vásárhelyi kórházban dolgozik szülész-nőgyógyászként. Bolond ötlettől vezérelve megkérdeztem, segített-e már világra olyan újszülöttet, akiből később kosaras, igazolt játékos lett. Jót nevetett a felvetésen, kicsit elgondolkozott, és azt mondta: úgy gondolja, tudja, hogy még nem, de erre nem merne megesküdni. Majd hozzátéve megígérte: „Ezután figyelni fogom..."

Fiuk, dr. Kováts Dénes, a most 53 éves szülész-nőgyógyász követte az apai, anyai példát, a palánktól nem szakad(hatot)t el.
– Akkoriban, a sportot illetően nem volt túl nagy a kínálat. A Bethlen Gábor gimnáziumba jártam, és vagy Török Sanyi bácsit és a vízilabdát, vagy Balogh „Imsit" és a kosárlabdát választhatták a fiatalok. A családi hagyományok, meg a termetem miatt is – nyúlánk srác voltam – az utóbbi mellett döntöttem. Vásárhely után elkerültem Szegedre, majd a Faragó István által újjászervezett, az NB II-ben sikeres együttesben szerepeltem, többek között Czuprák Lacival és Elek Bandival.

Dénes gyermeke, a Bodrogi Bau centere, bedobója, Kováts Róbert sem alacsony termetéről híres – jelenleg hivatalosan 199 centiméter –, ezért talán eleve elrendeltetett a sorsa. Ügyességére, gömbérzékére a „fater" hamar felfigyelt: – Láttam fantáziát benne, az már kiskorában látszott, hogy van labdaérzéke, nem kellett fül rá, hogy megfogja. Előtte Máté Zoliéknál tékvandózott, megerősödött, jó lett a mozgáskoordinációja, fizikailag is jót tett neki.

– Tízéves koromtól kosárlabdázom – vette át a szót a harmadik generációt képviselő, 23. évében járó Kováts Róbert –, nem volt kötelező, élveztem a játékot, azért ragadtam itt. Apát és nagypapát sem láttam játszani mérkőzésen, bár amikor kicsi voltam, édesapám sokat kosarazott velem. Akkor úgy tűnt, nagyon tud. Most? Biztos megverném dobóversenyben...

Róbert nem csak a palánk világában él. A JGYTF-re jár testnevelés szakra, amit szeretne sikeresen elvégezni, de fő célja: a kosárlabda. A játék minél magasabb szintű művelése, és egyszer majd olyan együttesben pályára lépni – még a határokon belül maradva –, mint a Paks, a Körmend, vagy az idei bajnok Szolnok. A menedzserek érdeklődését már felkeltette produkciójával, de – a szurkolók örömére – még marad a Bodrogi Bauban. És ősztől újabb fejezettel, részekkel folytatódhat a vásárhelyi Kováts család története.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SZTE-Szedeák : jó Tanács a mai döntőhöz

Tanács Attila három és fél éves kényszerszünet után visszatért a kosárlabdapályára. A korábban az… Tovább olvasom