Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Hat évtizede a birkózásban

A hetvenöt éves Benkő Gyula a korát nyugodtan letagadhatja, de azt már nem, hogy szíve mindig a birkózásért, s azon belül is a Szegedi VSE sikereiért dobogott. A mesteredző hatvan éve van a szőnyegen, illetve mellette. A hűséges tanítványai ezt nem felejtették el, és erről a napokban tanúbizonyságot is tettek.
Borbola Imre hívott telefonon: ha időm engedi, menjek már el az SZVSE-pályán lévő Kisbakterbe kedden este, meglepetésben lesz részem. Hogy miről is van szó, azt nem árulta el, de olyan személyt szeretnének köszönteni, akit több évtizede én is jól ismerek. A megjelölt hely előtt Savanya Ferenc edző néhány birkózóval beszélgetett, az étterem nagy üvegablakán át pedig egy díszes asztalnál Benkő Gyula jól ismert alakja tűnt fel, aki a volt serdülő világbajnok tanítvánnyal, Tóth Jánossal, Borbola Imrével, Kalcsevics Csabával beszélgetett. Valamivel később érkezett Kiss Károly, a többszörös országos bajnok birkózó, aki folytatja azt a munkát, amit elsajátított mesterétől, Benkő Gyulától.

Talán nem véletlenül tartózkodik a helyiségben Huszár Zoltán, az SZVSE társadalmi elnöke sem – morfondíroztam. S igazam lett, mert Savanya Ferenc is az asztalhoz invitálta a sportvezetőt Ludvig Zoltán ügyvezető elnökkel együtt.

A tanítványok ajándéka

Miután mindenki elfoglalta az asztal mellett a helyét, Savanya Ferenc emelkedett szólásra.

– Kedves sportbarátot, mindannyiunk mesterét, tanítóját szeretném köszönteni. Azt a Benkő Gyuszi bácsit, aki hatvan évvel ezelőtt lépett szőnyegre mint versenyző, majd sikeres edzőként tartott ki kedvenc sportágunk, a birkózás mellett. Nem csupán birkózóvá, hanem emberré nevelte tanítványait. Több ezren a sportág csínján-bínján kívül megtanulták azt is, hogy az életben is meg kell küzdeni a mindennapok apró-cseprő problémáival. Kitartásra, állhatatosságra, becsületességre, a sportszerű küzdelemre, az ellenfél tiszteletére nevelt bennünket. Ezért szeretnénk társaimmal, ha a mester elfogadná a tanítványok egy részétől a hat évtizedes áldozatos munkának az emlékére készített arany karláncot.

A második otthon

Benkő Gyula könnyeivel küszködve emelkedett szólásra, mint elárulta, erre igazán nem számított. Arra készült, hogy majd megbeszélik a SZVSE-birkózás hogyan továbbját, hiszen a csarnok bezárásával megszűnik másfél száz gyerek edzéslehetősége.

– Nem gondoltam, hogy ebben a nagy bajban még olyanra is emlékeztek, hány évvel ezelőtt jegyeztem el magamat a birkózással. Elárulom, a hatvan év egy villanásnyi idő volt. Amíg élek és mozogni tudok, a birkózástól nem akarok elszakadni. A Szegedi VSE a második otthonom volt. Probléma, konfliktus szinte alig kísérte a munkámat. A sok hűséges és tehetséges tanítványomnak köszönhetem, hogy megkaptam a mesteredzői címet. Én attól a Futó Gézától tanultam meg a birkózás szeretetét, aki életét adta érte.

Arra kérem a mostani edzőket, Kalcsevics Csabát, Kiss Károlyt, hogy minden erejüket mozgósítsák, ne szakadjon meg a vasutasbirkózás több mint nyolcvanéves folyamata. Még mindig azt mondom, ha újrakezdeném, akkor is az SZVSE-t választanám.

Összefogás a jövőért

Miről másról, mint a nehéz helyzetbe került SZVSE-birkózásról esett szó a vacsora közben. A hetvenöt esztendeje ellenére is még a tenni akarástól fűtött idős mester, aki legutóbb egy old boy-versenyen első lett, felajánlotta segítségét. De ösztönzött mindenkit, találjanak valamilyen megoldást arra, hogy egy napra se maradjon ki az edzés a gyerekeknek. Akiknek a sport hasznos időtöltést jelent, s nem a kocsmában, a játékteremben töltik az időt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szentesi ezüstérem

A legjelentősebb hazai utánpótlás fiú vízilabdatornán, a 20 éven aluliak részvételével rendezett… Tovább olvasom