Szeged - delmagyar.hu

Jó félévet zárt a Kalo-Méh CS&K Szentes férfi pólócsapata. A legutóbbi bajnokságot a 11. helyen záró együttes az őszi szezonban előrelépve a 8. pozícióból várhatja az alapszakasz második felének februári folytatását. Többek között mindez a jó teljesítményt nyújtó kapusnak, Horváth Tamásnak is köszönhető.

A lokálpatrióta: Horváth Tamás immár 15 éve erősíti szülővárosa vízilabdacsapatát. Fotó: Karnok Csaba

Karácsonyi jövés-menés Horváth Tamás családja a szentestét négyesben tölti. Amint azt a családfő elárulta, ha esik a hó (nagyon szurkol neki), az ilyenkor szokásos ünnepi vacsora előtt elviszi gyermekeit – a 4 éves Áront, valamint a mindössze 4 hónapos Márkot – szánkózni, hógolyózni. Karácsony első napját felesége szüleinél, Szegváron tölti a család, másnap Tamás anyukájáéknál vizitálnak. A nagyszülők sem lesznek elhanyagolva, őket a két ünnep között keresik majd fel.

– Igyekeztem minden tőlem telhetőt elkövetni a jó szereplés érdekében – nyilatkozta a kapus. – Edzőnk, Lukács Dénes pár napja minden játékost jellemzett, rólam azt mondta, hogy a tőlem elvárható jó teljesítményt hoztam, a fontosabb meccseink közül extrát is produkáltam. Úgy vágtunk neki az évadnak, hogy a nyolc között végezzünk. Egyelőre jól állunk, nagyon csalódott lennék, ha nem sikerülne a terv végrehajtása. Mondom ezt annak ellenére, hogy az alapszakasz második felében legnagyobb riválisaink közül a Fradihoz és a BVSC-hez is utazunk. Egyébként egy éve ilyenkor szintén a 8. helyen álltunk, csakhogy tavaszra anyagi eredetű problémák álltak be a klubnál, amitől mi, játékosok nem tudtunk elvonatkoztatni. Remélem, ezúttal nem kell szembesülnünk hasonlóval, meg aztán most van egy Weszelovszky Lacink is, a tavalyi garnitúránkhoz képest ő mindenképpen pluszt jelent.

A Szentes játékosai már a szabadságukat töltik, a felkészülést január első napjaiban kezdik.

– Őszintén bevallom, nagyon örülök, hogy vége van a szezonnak – ismerte be Horváth. – Hosszú volt az év, rengeteget edzettünk, elfáradtam. Nagyjából két hónapja küszködöm ínhüvelygyulladással, rendszeresen járok elektroterápiára. Egyébként is, abban a korban vagyok, hogy itt is, ott is fáj, van úgy, hogy a járás is nehezemre esik, sajnos már nem vagyok siheder, lassabban regenerálódom. Már 16 évesen bemutatkoztam a Szentes felnőttcsapatában, egyetlen évadot, a 2003– 2004-est leszámítva, amikor a spanyol Valenciában légióskodtam, mindig is szeretett klubomat szolgáltam. Hogy meddig még? Azt gondolom, ebben a korban már minden év ajándék, de azért remélem, pár esztendeig még biztosan. De utána sem szakadok el a pólótól, az OB II-ben szereplő Szentesi Öregfiúk VSE-től visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam: minden követ megmozgatnak, hogy soraikban tudhassanak mint átlövőt! De ez a jövő zenéje, egyelőre még inkább azon fáradoznék, hogy minél kevesebbszer kerüljön a kapumba a labda.